– A szuverenitás kérdése központi eleme a júniusi választási kampánynak. Miért alakult így?
– Érdemes az autonómia kérdésével kezdenünk. 2023-ban az Európai Egyetemi Szövetség (EUA) nyilvánosságra hozott egy olyan elemzésnek hívott, gyakorlatilag politikai kiáltványt, amely közölte, hogy Magyarországon nincs autonómia. Mi ezzel szemben az igazság? Ha valaki alaposabban megnézi, az EUA az állami fenntartású egyetemek esetében végzi az autonómia értékelését, hiszen Európában számos helyen ez a fenntartói modell érvényesül. Ez esetben azt vizsgálja, milyen működtetési, irányítási „távolságra van” az egyetem az államtól. A magyar egyetemi rendszer az új fenntartói struktúrával azonban már más.
– Miben változott a helyzet?
– Többségbe kerültek a nem állami fenntartású egyetemek, és valójában az EUA módszertana nem képes a megfelelő vizsgálatra. Ugyanakkor volt olyan egyetem, amely a fenntartó alapítvány és az egyetem viszonyára vonatkoztatva elkészítette az értékelését, amelynek eredményéből az látszik, hogy az egyik legautonómabb rendszer épült ki az új modellel.
Szóval miről is szól ez, ha nem arról, hogy álságosan besározzák az új struktúránkat, elgáncsolják egyetemeink fejlődését, hátravetve őket a versenyképességben, és aljas politikai játszmáknak tegyék ki a magyar diákokat, oktatókat, kutatókat? Meggyőződésem, hogy a kitartásunk hosszú távon is kifizetődik majd, hiszen az a jó döntés, ha megóvjuk Magyarország szuverenitását bármi áron.
Versenyképesnek és támadhatatlannak kell lennünk, ha sikert akarunk elérni. Egyszerűen bent kell maradnunk a ringben, és a bokszmeccs alatt is el kell viselnünk az ütéseket. Ez egy ilyen műfaj.
– A felsőoktatásban, a szakképzésben és az innovációban is érezhető ez a határokon túlról érkező nyomásgyakorlás. Mit tesz a kormány ennek ellensúlyozására?
– Egy nemzet esetében különösen meghatározó az, hogy gyermekei, fiataljai nevelésére milyen gondot fordít. A versenyképesség és a térségek erősítése volt a modellváltás egyik legfontosabb célja, amelynek már vannak is eredményei, pedig mindössze két éve indult el teljességében. Ezt meg kell védenünk! Ezt a célt szolgálja most a parlament előtt fekvő törvénytervezet is. Egyértelmű, hogy
Brüsszel az Erasmus+ program blokkolásával összefüggő, teljesen észszerűtlen követelései végeredményben a hazai diákok, oktatók és kutatók nemzetközi kapcsolatrendszerét akarja ellehetetleníteni. Az csak átlátszó szöveg, hogy ők a kormányt büntetik, miközben valójában a magyar polgárokkal teszik ezt.
Emiatt léptünk, és kinyitottuk a világot a diákjainknak a Pannónia programmal: ennek keretében tízmilliárd forintot biztosítunk tapasztalatszerzésre nyolcezer magyar és itt tanuló külföldi diáknak, akik így a világ vezető egyetemeire juthatnak el. A HU-rizont program pedig segíti a magyar kutatókat, hogy nemzetközi környezetben folytathassák kutatásaikat és továbbra is elismert szereplői maradjanak a világ tudományos közösségének, hiszen ezáltal gazdaságunk és nemzetünk erősödését szolgálják. Erre csak az idén nyolcmilliárd forintot fordítunk. Egészen egyszerűen: ha ők bezárnak egy ajtót, mi kinyitunk egy másikat.
– Ha a pálya nehezített, akkor milyen jövő elé tekint az államtitkársága szakterületeit illetően?
– A felsőoktatásban versenyképességi fordulatot hajtottunk végre. Míg öt éve hét egyetemünk volt a világ legjobb öt százalékában, azaz harmincezer egyetem közül a legjobb 1500-ban, mára ezt a számot 12-re növeltük. Mi több, a Semmelweis Egyetem már a legjobb egy százalékba jutott, és egyes szakrangsorokon a legjobb száz, illetve a legjobb ötven között is megtalálhatók egyetemi képzéseink. Az elmúlt években két és félszeresére nőtt az egyetemek finanszírozása, de minden második forint már teljesítmény alapján adható.
Immár második éve több mint 120 ezer diák jelentkezett a felsőoktatásba, közülük minden második vidéki egyetemre, minden harmadik pedig műszaki-mérnöki, természettudományi, agrár- vagy pedagógusi területre jelentkezik.
Számottevően többen jelentkeznek hátrányos helyzetű régiókból, illetve két év alatt harminc százalékkal nőtt a nemzetközi publikációk száma is.
– Hogyan változott a szakképzés területe?
– Az oktatáshoz kapcsolódóan azt látjuk, hogy a 2020-ban megújított szakképzésünk elképesztő rajtot vett, hiszen mind a nemzetközi versenyeken, mind az oktatási rangsorokban kiemelkedő eredményeket ér el. Számos szakmában Európa-bajnokok vagyunk, legyen szó akár olyan korszerű szakmákról, mint az informatika és a szoftverfejlesztés, vagy a tradicionálisakról, mint az asztalos, a víz-gáz-fűtés szerelő, illetve a szárazépítő. Ennek egyik oka az egyre növekvő társadalmi támogatottság, amelynek eredményeként emelkedik a szakképzésbe jelentkezők száma, manapság tízből hat fiatal választja ezt a képzési formát. Ezzel párhuzamosan
erősödik a szakképzés és a felsőoktatás kapcsolata, egyben a szakképzés presztízse is, amelynek köszönhetően a szakképzésből a felsőoktatásba jelentkezők száma 74 százalékkal nőtt, és már negyven szakképzési centrum kötött egyetemi együttműködést.
Az innováció terén is folyamatosan előrelépünk: Magyarország az egyetlen uniós állam, ami úgy javított a tavalyi Európai Innovációs Eredménytáblán, hogy azzal magasabb teljesítménykategóriába lépett. Innovációs teljesítményben a 33. és a gyártási csúcstechnológiában az ötödik helyen állunk. Kijelenthető, hogy Magyarország nem összeszerelő üzem, hanem a világ gyártási csúcstechnológiájának egyik fellegvára, ami gazdaságunk erősödésének, valamint felsőoktatásunk és szakképzésünk megújításának köszönhető. Jó lenne, ha egyre több magyar venné észre, hogy van mire büszkének lennünk, akárki akármit is mond.