A gyermekvédelmi szakellátás jelenleg körülbelül 24 ezer gyermeket lát el Magyarországon. Ezeknek a gyerekeknek egy része nevelőszülőknél él, míg mások gyermekotthonokban várnak arra, hogy befogadó családra találjanak. Október 7-e, az állami gondoskodásban élő gyermekek világnapja arra is emlékeztet, hogy mennyire fontos a gyermekek esélyegyenlőségének megteremtése és a gondoskodásban rejlő lehetőségek kibővítése – mondta Varró Gabriella a hirado.hu-nak.
Az állami gondozásba kerülő újszülöttek és kisgyermekek esetében a jogszabály előírja, hogy
a 12 év alatti gyermekeket nevelőszülői családoknál kell elhelyezni, nem pedig gyermekotthonban.
Azonban ez a valóságban sokszor nem tud teljesülni, mivel súlyos nevelőszülő-hiány áll fenn, ezért számos csecsemő hosszú hónapokig marad kórházban, egyik osztályról a másikra kerülve, mivel nincs elég nevelőszülő, aki befogadná őket – emelte ki az SOS Gyermekfalvak kommunikációs szakértője.
Ahogy a Magyar Nemzet már beszámolt róla, idén júliustól életbe lépett egy új jogszabály, mely szerint ha a szülő hat héten keresztül nem látogatja gyermekét, az automatikusan lemondásnak minősül, és a gyermek örökbe adható lesz. Ez a jogszabály gyorsíthatja az örökbefogadási folyamatot.
A kórházban maradt gyermekek körülbelül 80 százalékát látogatják a szülők, de ezek a családok anyagi nehézségek, lakhatási problémák vagy más súlyos körülmények miatt nem képesek gondoskodni a gyermekükről – mondta a szakértő.
A jogszabályi változások mellett a nevelőszülők számának növelése lenne a valódi megoldás ezeknek a gyermekeknek az elhelyezésére és megfelelő gondozására, illetve a prevenció,
a nehéz körülmények között élő anyák, krízisterhesek támogatása, hogy ne veszítsék el a gyereküket
– hangsúlyozta Varró Gabriella.
A babamentő inkubátorokba helyezett csecsemők esetében a törvény automatikusan úgy értelmezi, hogy a szülő lemondott a felügyeleti jogáról. „Ez egyértelműen azt jelenti, hogy gyorsabban elindulhat az örökbe adás, hiszen a biológiai szülő ismeretlen, de ilyenkor is ki kell várni a hat hetet, hogy a szülő jelentkezik-e érte, mielőtt örökbe fogadhatónak nyilvánítják a babát” – magyarázta.
Elhagyott csecsemők
Jelenleg az országban körülbelül 300 elhagyott újszülött van kórházban. Ez a szám tavaly még 50-100 volt, vagyis egy év alatt három-hatszorosára nőtt. A kórházban magukra hagyott babák számára az első hónapok kritikus időszakot jelentenek, mivel ez az a kor, amikor a kötődés és az érzelmi biztonság alapjai kialakulnának. Azonban ilyen környezetben a csecsemők gyakran nem kapják meg a szükséges törődést és ingereket.
Ezek a babák sokszor csak némán fekszenek a rácsos ágyukban. Egy ponton egyszerűen nem sírnak többé, mert megtanulják, hogy hiába jeleznek, senki nem jön, senki nem nyugtatja meg őket.
– mondta a szakértő. Hozzátette: a kórházi személyzet, bármennyire is szeretne segíteni, sokszor túlterhelt, és a babákat csak a legalapvetőbb szükségletek kielégítésekor veszik fel.
Ez a néma csend különösen szívfacsaró, hiszen a sírás a csecsemőknek az egyetlen kommunikációs eszköz, amellyel jelzik, hogy éhesek, szomjasak, vagy egyszerűen csak ölelésre vágynak. Ez az állapot riasztó, hiszen egy csecsemő, aki nem sír, azt tapasztalta meg, hogy nincs értelme segítséget kérni – mutatott rá Varró Gabriella. Majd hangsúlyozta:
ezek a gyerekek gyakran traumatizáltan kerülnek ki a kórházi környezetből.
Hosszú folyamat
„Bár hat hét után megindulhat az örökbefogadási folyamat, ez nem jelenti azt, hogy a gyermek azonnal családhoz kerül. Az adminisztrációs eljárás végéig is valahol gondoskodni kell róla, és a kórház erre nem megfelelő hely” – mondta Varró Gabriella.
Azok az állami gondoskodásban élő gyerekek, akiket végül örökbe fogadnak, előtte hónapokat, sőt akár éveket is a gyermekvédelemben élnek, és nem mindegy, hogy ezt milyen körülmények közt töltik; nagyobb intézményben – úgynevezett gyerekotthonban – vagy nevelőszülői családban, ami ideálisabb. Az adminisztrációs eljárás lassúsága és a rendszer túlterheltsége szintén egy olyan tényező, ami miatt még az örökbe adható gyerekek is több időt töltenek a szakellátásban, mint kellene – jelezte a szakértő. Hozzátette: a nyílt örökbefogadás sokkal gyorsabb folyamat, hiszen a szülő már a szülés előtt kapcsolatba kerül az örökbe fogadó családdal, és előre lemond a gyermekéről. Ennek ellenére itt is fennáll a hathetes időszak, amely alatt a szülő meggondolhatja magát.
Az országban jelenleg több mint kétezer nevelőszülő hiányzik,
miközben az aktív nevelőszülők száma nagyjából ötezer-hatszáz. Sok esetben a nevelőszülőknél nincs már férőhely, így semmilyen korú gyermeket nem tudnak fogadni – emelte ki.
A nevelőszülői hivatás komoly elkötelezettséget kíván, de a pénzügyi támogatás gyakran nem fedezi a felmerülő költségeket. Idéntől a nevelőszülő alapdíja 80 040 forint havonta, a gyermekek után járó kiegészítő díj egyenként 53 360 forint, az utánuk járó ellátmány 64 150 forint havonta, különleges szükségletű gyermek esetében ez az összeg 74 850 forintra emelkedik – ismertette a szakértő.
Fenntartható megoldás
Az állami gondoskodásban élő gyermekek napját már negyedik éve tartják Magyarországon, október 7-én. Az SOS Gyermekfalvak ezt a napot azért vezette be, hogy ráirányítsa a figyelmet a gyermekvédelem fontosságára és megismertesse a társadalommal a nevelőszülőség szerepét.
Ezt a napot azért hoztuk létre, mert azt tapasztaltuk, hogy a gyermekvédelem ügye csak akkor került a középpontba, ha tragédia történt – ha bántalmaztak egy gyermeket, ha meghalt vagy szexuálisan zaklatták. Ezenkívül nem igazán beszéltek róla
– mondta a szakértő. Hozzátette: „Most is az a célunk, hogy megmutassuk, hogyan élnek a nevelőszülői családok és mi is valójában a nevelőszülőség.”
Az idei kampány középpontjában a kórházban hagyott csecsemők sorsa áll, amelyre a jogszabályi változások kapcsán különös figyelem irányul.
Az október 7-i akciók célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a nevelőszülőség az egyetlen fenntartható megoldás ezeknek a gyermekeknek.
