„A 34 éve elhagyatott tanyasi iskola az Alföldön, ahol az utolsó tanítási nap 1991 júniusában volt. Anno itt együtt tanultak elsőtől nyolcadik osztályig a gyerekek” – írták A Felfedező – Elhagyatott helyek Magyarország oldalon, ahol több fotót is megosztottak az egykori iskoláról.
Mintha megállt volna idő ebben a tanyasi iskolában, amikor az itt tanuló gyerekek elindultak hazafelé 1991 júniusában: a padok a helyükön, még egy bizonyítvány is az asztalon marad, a taneszközök is épp úgy festenek, akárcsak egy tanóra utáni szünetre mentek volna ki a diákok. A falakon viszont jól látszik, hogy több mint három évtizede nincs gazdája az épületnek, a plafon beszakadt, a falakról lepergett a festék nagy része, az ablaküveg betörve, így könnyedén be tudta fújni a szél a faleveleket és a koszt is.
Összevont osztályok, VIP-terem
A tanyasi iskolákat Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1926-os programja tette lehetővé, amikor 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás építését irányozta elő azokban falvakban és tanyasi világban, amelyek iskola nélkül voltak. A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló törvény értelmében 1930-ig a tervbe vett több mint ötezer objektum mindegyike elkészült.
Ez az alföldi iskola is egyike ezeknek a létesítményeknek, ahol aztán a tanyavilág gyermekei összevont osztályokban tanulhattak.
A közzétett fotók láttán pedig sokakban felelevenedtek a régi emlékek, hogyan is teltek az iskolás évek ezekben az intézményekben.
„Mikor beértünk télen, a levetett cipőinket, meg kinek mi volt, na meg a kapcáinkat a kályhánál szárítottunk. Akkor még volt hó!” – írta az egyik kommentelő a sarokban meghúzódó kályha láttán.
Az osztályteremhez kapcsolódott egy kisebb terem is, amelyben néhány gyereknek volt hely csupán, ezek azonban nem szamárpadok voltak. „Nem szamárpad, ellenkezőleg, az egyedül (kis csoportban) jól tanuló gyerekek helye a csendes óra alatt” – magyarázta egy másik kommentelő.
Az iskola udvarán kapott helyet a mellékhelyiség, amely szintén sokakban ébresztett emlékeket, vagy éppenséggel szagokat. „A jó kis nejlonköpeny bevette a budi szagát, még órán is lehetett érezni, ki volt kint. Szörnyű volt” – idézte fel valaki.
