Sok hazai balliberális megmondóember panaszkodott a magyar szurkolókra – összehasonlításként a Mandiner hozott néhány példát a környező országokból.
A francia csapatot a magyar drukkerek rasszizmusa zavarta meg egy holland lap szerint – számolt be a Mandiner nemrég megjelent cikkében a holland De Telegraaf budapesti beszámolójáról.
A magyar szurkolók már a keddi, portugálok elleni meccset követően a világsajtó fókuszába kerültek állítólagos homofób megnyilvánulások miatt, amit egyetlenegy „Anti-LMBTQ” feliratú transzparensről készült fotóval illusztráltak.
De nemcsak külföldön, itthon is érte kritika a magyar B-közepet, jellemzően balliberális megmondóemberek méltatlankodtak a drukkerek viselkedésén.
„Fájdalmas idők” és a „félelmetes csoport”
Németh Péter korábbi Népszava-főszerkesztő a baloldali lapban „fekete ruhás, artikulátlanul üvöltő emberekről” írt, akiknek karlendítése sokakat emlékeztetett „a fájdalmas időkre”. Németh felidézte, hogy ezek a drukkerek fütyülték ki „a szolidaritásból térdeplő íreket”.
Emlékezetes: az ír meccs kapcsán a legnagyobbat az erzsébetvárosi DK-s polgármester, Niedermüller Péter szólta: a korábban a fehér, keresztény embereket rémisztő képződménynek nevező gyurcsányista politikus egyenesen arról ír, hogy „ma este Budapesten jobb volt írnek lenni”.
Nem maradt ki a sorból Vágó István sem: az exkvízprofesszor többek között a „Ki nem ugrál, büdös román, hej, hej”, „Szlovákok, nincsen hazátok”, valamint „Utálunk, szar Románia” rigmusok hallatán méltatlankodott, mondván hogy „nem lehetne-e ezek nélkül”?
„Ezektől eltekintve a magyar csapat remekül játszott, gratulálok az eredményhez!” – zárta posztját Vágó.
Az i-re a pontot a HVG-s Fekő Ádám tette fel, aki Mi ez a félelmetes csoport, amivel ezrek masíroznak az Eb-meccsek előtt? címmel írt cikket a Carpathian Brigade-ról, amely szerinte „látványosan nacionalistának” tűnhet.
„Amiért látványosan nacionalistának tűnik az egész, az maga az alap: egy nemzeti válogatottnak elég nehéz úgy szurkolni, hogy ne tűnjön sovénnek a végeredmény, bár az is igaz, hogy a Carpathian Brigade rátesz egy lapáttal erre azzal, hogy Mátyás királyra, a Szent Koronára vagy épp Gábriel arkangyalra utal a meccsről meccsre mutatott élőképein, és nem mondjuk a szintén magyar »találmánynak« számító Mézga Gézára” – írja.
Bezzeg a románok…
De valóban félelemgerjesztő, kulturálatlan és példa nélküli az, ahogyan a magyar szurkolók viselkednek a lelátón? A Mandiner összegyűjtött néhány közelmúltbeli esetet a tágabb régiónkból, a többit döntsék el önök.
Románia
Valahogy nem lehetett látni az aggódó nyugati újságok címlapjait, amikor a román szurkolók a 2014. októberi Románia–Magyarország vb-selejtezőn olyan petárdázást csaptak a magyar himnusz alatt, hogy abból semmit nem lehetett hallani.
De az is példa nélküli, ami a 2019. augusztusi Craiova–Honvéd meccsen történt: a román szurkolók a párharc második meccsének hosszabbításában hanggránátot dobtak az északír játékvezető mellé, akit hosszasan kellett ápolni. Végül nem merték félbeszakítani a meccset, – ami valószínűleg a Honvéd továbbjutását jelentette volna –, mivel a románok állítása szerint a csendőrség nem tudta volna biztosítani a játékosok és a bírók biztonságát egy esetleges félbeszakítás esetén, így megrúgatták a tizenegyeseket – ebből pedig a románok jöttek ki győztesen.
A román klub végül nevetséges büntetést fizetett: alapból hatvanezer eurót és három zárt kapus meccset kaptak, de a harmadik meccsre szóló tiltást felfüggesztették. Egyébként a románok 280 ezer eurót kerestek a Honvéd kiejtésével, ebből hatvanezret kellett befizetniük az UEFA-nak.
Szlovákia
Az sem sűrűn fordul elő uniós országban, hogy egy focimeccsen rendőrök vernek félholtra fegyvertelen szurkolókat: márpedig ez történt 2008. november 1-jén, amikor a Dunaszerdahely–Slovan mérkőzésen, a meccs közben a DAC-szurkolók szektorát rohanta le a szlovák karhatalom. Az eredmény: ötvenen megsebesültek, 31 személyt előállítottak, a sérültek között volt egy rendőr is.
A legsúlyosabb sérültet, az akkor 18 éves, Magyarországról származó fiút a stadionban kellett újraéleszteni, majd helikopterrel szállították kórházba.
Horvátország
Nácik lennének a magyar szurkolók? Bár sokan ezt sugallják, például a fent említett Németh Péter is, de konkrét bizonyítékot keveset találni erre az állításra. Ellenben a horvát kemény mag ékes bizonyítékát adta politikai nézeteinek: egy 2015-ös, olaszok elleni meccsen – ami eleve zárt kapus volt, mivel a novemberi odavágón a délszlávok rasszista rigmusokat énekeltek – a mérkőzés előtt valamikor egy vegyi anyaggal horogkeresztet égettek, martak a Poljud stadion füvébe, ami addig nem látszódott jól, míg meccs közben fel nem kapcsolták a reflektorokat.
A horvát ultrák szeretik a horogkeresztet, 2006-ban például kétszáz karlengető szurkoló formálta meg élőképként egy livornói barátságos meccsen a lelátón – írta annak idején az Index.
Szerbia
Vágó István azt is kritizálta, hogy miért kell fütyülni a franciákat, ha hozzáérnek a labdához. Nos, a lélektani hadviselés ezen fajtájának nagymesterei egyértelműen a szerb szurkolók, akik, ha éppen egy különösen gyűlölt ellenféllel játszanak, nem állnak meg a pszichológia nyomásnál sem. Emlékezetes a 2014-es szerb–albán meccs, amikor egy albán zászlót reptető drón miatt annyira feldühödtek, hogy a mérkőzést végül 3-0-val a szkipetároknak ítélte az UEFA.
Lengyelország
A magyar élőképeket kritizáló Fekő Ádámnak pedig mutatjuk a 2017 augusztusi Legia Varsó–Asztana BL-selejtezőn kifeszített lengyel drapériát, amellyel az 1944-es varsói felkelésre emlékeztek. Ez is szemléletesen bizonyítja: a történelem, a történelmi évfordulókra való reagálás nem csak nálunk jelenik meg a stadionokban, mivel
a szurkolók szerte a nagyvilágban egyfajta vértelen háborúnak fogják fel a labdarúgást,
ahol ki lehet fejezni az érzelmeket, és – ha csak hangerőben vagy koreográfiában meg nyilván a pályán is, de – le lehet győzni az ellenfelet.
A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.
