Először a politikus férj a parlamentben, majd később a politikus feleség pártjuk, a Demokratikus Koalíció rendezvényén fejtette ki „nagy” gondolatukat: a magyar állami szuverenitást közösen kell gyakorolni az Európai Unióval. Nem tudják – vagy ha tudják, annál rosszabb –, hogy ez a vízió alaptörvény-ellenes.
Dobrev Klára bővebben indokolta is állításukat: a két világháború megmutatta, hogy a nemzetállamok versengése helyett a kooperáció kell ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen. Úgy véli, hogy a (nyugat-)európai államok közösen gyakorolták a szuverenitást, s ez csaknem hetven éven át tartó prosperitást eredményezett.
Most pedig nagy válságok előtt áll a világ és Európa, ezért nem marad más megoldás a „szörnyű következmények” elkerülésére, mint az államok egyre szorosabb együttműködése, vagyis a közösen gyakorolt szuverenitás, másképpen az Európai Egyesült Államok. Gyurcsány korábban a parlamentben még megengedően hozzátette: nem eladni akarják a szuverenitást, „csak” megosztani a többi uniós tagállammal.
Nos, ki kell ábrándítanom a házaspárt: az unió, illetve annak számos elődje az Európai Szén- és Acélközösségtől a Közös Piacon és az Európai Közösségen át nem annak köszönhette prosperitását hetven éven át, hogy osztoztak a szuverenitáson. Hanem legelőször is az Egyesült Államoknak, amelynek az volt az érdeke, hogy a Szovjetunióval, a kommunista táborral szemben a nyugati oldal éljen és virágozzon (a vesztes NSZK-t is beleértve), ezért gigantikus pénzügyi és egyéb segítséget nyújtott ezeknek a szerencsés csillagzat alatt született országoknak Írországtól Svédországig és tovább. E segítséget úgy hívták: Marshall-segély…
És erre oly büszkék a nyugat-európai országok, és ezért néznek le minket az óta is. Minket, közép- és kelet-európaiakat, akik ugyanolyan erővel válhattunk volna fejlett országokká, de a gép – és a történelem – nem ezt dobta nekünk.
Másfelől: valójában az Európai Unió korábbi közösségei – hatok, kilencek, tizenkettek stb. – teljesen soha nem osztoztak a szuverenitáson. Érdemes elolvasni nekik és mindenkinek Magyarországon Luuk van Middelaar Valahogy Európába című átfogó könyvét az unió történetéről. S annak ellenére, hogy a szerző a csúcsföderalista és liberális Herman van Rompuy stábjában dolgozott és kiindulópontja neki is föderalista és liberális, nem tagadja: az unió kezdettől törekedett az Európai Egyesült Államok megalakítására, a tagállami szuverenitás csorbítására, ám ez teljesen a mai napig sem sikerült, mert egyes országok mindig ellenálltak ennek. Ma, amikor a birodalmi gondolat pedig már „tombol” az unióban, mi, közép-európaiak állunk ellent a szuperegység tarthatatlan víziójának.
És harmadszor: a magyar Alaptörvény szigorúan védi a nemzetállami szuverenitásunkat. Így fogalmaz: „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” [Alapvetés, E) cikk, (2) bekezdés]
Vagyis: az Alaptörvény nem engedi a szuverenitás megosztását, pusztán azt állapítja meg, hogy a fennálló uniós szerződésekből következő egyes hatásköröket gyakorolja a többi tagállammal közösen. Ez tehát a jelenlegi uniós tagságunk jogi-alkotmányos következményeiből indul ki, amely nem vonta el a szuverenitásunkat, csak hatásköröket osztott meg. Minden más, ezen túlmutató, átfogó jogkörmegvonás, amely már a szuverenitásunkat veszélyeztetné, alaptörvény-ellenes, ami ellen az Alkotmánybíróság is fellép.
Na, persze tudjuk, hogy a liberális brüsszeli fősodor valóban a nemzeti szuverenitások megszüntetésére és a birodalmi Európa megteremtésére törekszik – immáron hetven éve.
A Gyurcsány házaspár ehhez a szándékhoz csatlakozik – lelkesen, önfeledten.
És alaptörvény-ellenesen.
