A halálcsillag tündöklése és gyors bukása Szarvason

Bezárt a magyar ipar leleményességét hirdető szarvasi kávégépgyár. Az évtizedek alatt újra és újra megújuló vasipari társaság húsdarálót, rezsót, vasalót, minden háztartásban ismert kotyogót és kávéfőzőt is gyártott, vesztét a Star Wars-filmek miatt világszerte népszerűvé vált Halálcsillagról mintázott lámpa okozta, a lakkozási technika hiányosságai miatt a milliós megrendelést Kínába vitte a forgalmazó. Füstbe ment minden nagy ívű terv, négyszázan kerültek az utcára. Mongol és tatár baromfiipari dolgozók munkásszállása létesülhet az egykori gyár falai között.

A vasipari vállalkozás európai hírű volt kotyogókban, kávéfőzőkben és lámpatestekben Fotó: MTI/B. Fazekas László

Szarvas tizenhétezer lakosú kisváros, főutcája a 44-es főút, itt nyújtózik mintegy kétszázötven méter hosszan a helyiek által csak kávéfőzőgyárként ismert vállalkozás. Alig egy hónapja lehúzták a redőnyt.

A mintabolt zárva, sokkoló megoldást választottak a visszavonhatatlan közlésére: az üvegportálra kiragasztott nyitvatartási időnél, most a hétfőnél, keddnél, szerdánál és így tovább egyszerűen lekaparták a kezdési és zárási időpontokat.

Maszatos, ragacsos csíkok futnak keresztbe-kasul a bejárati ajtó üvegén. Kiszívta a nap a Magyar termékek elérhető áron feliratot, az utcára nyíló étkezde bejárati ajtaján megköszönik, hogy 25 évig szolgálhatták a vendégeket, és sajnálattal közlik, hogy bezártak.

Az épületrész udvarán Laci bácsi vezényletével emberek pakolnak, a néhány furgon egyike már csordultig teli kenyértartóval, kiszolgált grillezővel, rozsdásodó vaskondérral, kopott hűtővel. Százhúsz centiméteres fakanalak simulnak belülről a plexinek.

A férfi, aki az éttermet üzemeltette, lehet már vagy hatvanöt éves. Végleg lerakta a kuktasapkát és a szürke szakácsnadrágot. Nem titkolja: jó szájízzel megy el innét.

A vasipari vállalkozás európai hírű volt kotyogókban, kávéfőzőkben és lámpatestekben
Fotó: MTI/B. Fazekas László

– Január utolsó hetén még főztem hagyományos, „kőbalta ételeket”, húslevest cérnametélttel, gyümölcslevest, lebbencs­levest – mert az volt a nagy kedvenc –, és sajttal-sonkával töltött sertésszeletet, mert az mindenhol sláger. Kilencvenszázalékos pontossággal be tudtam lőni, hogy miből mennyit szükséges főzni ahhoz, hogy ne kelljen másnap melegíteni, sem moslékba lökni.

Tatároknak munkásszállót

– Először aznap mondtam fel, amikor 2001-ben az amerikai toronyba a repülőgép belement, azaz szeptember 11-én, majd 2014-től 2017-ig lehúztam még egy etapot. Lámpákat gyártottam, négy- és hatszemélyes kávéfőzőket, majd krómozott fogasokat német autókba. Monoton munka volt. Hajlítottuk, majd bele kellett a két végébe pattintani egy-egy „gumipöcsöt” – mondja a lakatos szakmával rendelkező Labancz András.

– A halálcsillagot is csinálta?

– Az IKEA nagyon nagy megrendelő volt. Régóta készítettünk nekik lámpákat, legutóbb a Star Wars-filmek bolygója miatt népszerűvé vált kerek, zsinórhúzással szétnyitható, lamellás, gömb alakú csodát is. Nekem nincs mitől félnem. Azt láttam, hogy amikor jött a svéd társaság mérnöki, technikusi, minőségellenőri csapata, minden nagyon jó volt, de amikor elmentek, akkor az első osztályú vezetékeket harmadosztályúra cserélték, a préselt alkatrészek vékonyabbak lettek, így az üvegburából kieshettek. Olvastuk is az újságban, hogy egy kisgyermeknek a fejére pottyant. A sok selejtet disznóperzselővel perzselték, hogy leégjen róla a régi, és újrafesthessék.

Azt, hogy az IKEA megkövetelte a minőséget, a helyi vezetés viszont felkészületlen volt, és ügyeskedni is próbáltak, több embertől is hallottam Szarvason. A speciális lakkozással volt a baj, mert ha egy felesleges pötty volt rajta, nem vették át tőlük. Korábban Kínában négyszázalékos hibával gyártottak a svédeknek, amire a szarvasi cég egyszázalékos selejtmennyiséges ajánlatot tett, de 30-40 százalék lett, ami a cég ellehetetlenüléséhez vezetett.

Nap mint nap felteszik a kérdést az arra járók: vajon mi lesz az ingatlannal? Megkaptam erre is a választ: mivel a Gallicoop Zrt.-nek, az ország legnagyobb pulykatermelőjének a város szélén található a telepe, a mongol és tatár munkavállalóikat szállásolják el majd benne.

Sokan nem akarnak dolgozni

A minőségi termékek gyártásáról és a selejtmennyiségről azt mondja a városban található egyik italkimérés korábban talán diplomáciai testületnél dolgozott csaposa: egy ország sajnálja. A szorgalom tehetetlenséggel párosult.

– Átmehet a sok munkanélküli a pulykatenyészethez dolgozni, mert át lehet a csillárkészítésből állni másféle betanított munkára. Nem kell hozzá sok ész. Virslit felakasztani, betolni, leszedni, kitolni, hűtőbe tárolni, csomagolni. Az az egy igaz, hogy ötperces a WC-szünet, és a későtől nem kérdik meg hatodjára, hogy „Hol jártál, drágám?”.

Életerős férfi. Szeme jár a helyiségben, mit csinálhatna, mit tehetne. Korábban hőszigetelő rendszereket épített Franciaországban, most pedig alig talál munkaerőt a helyben működő építőipari cégéhez. Kivette ezt a kocsmát is, és működteti nagy akarattal. Ő maga.

Ide se talált alkalmazottat, s megunta azt is, hogy időnként bejön hozzá egy-egy ember a munkaügyi hivataltól kapott papírokkal, s azt mondja, hogy dolgozni nem akar, csak írja alá, hogy betelt a korábban meghirdetett állás.

„Ezért vannak mongolok a baromfi-feldolgozóban, s jön még vagy ötven, meg egy csomó turbános ember is” – mérgesíti magát. Elpanaszolja azt is, hogy a környéken a régi mezőgazdászokból lettek az új földesurak, a sportkocsikkal járó romák pedig külföldön vett lovakat tuningolnak fel idehaza galoppra, ugratásra, vágtára, s adnak rajtuk túl milliós haszonnal.

– Tavaly augusztus utolsó napján vagy szeptember elsején jártak nálam azzal, hogy nagyon nagy baj van. A dolgozóktól hallottam egyet s mást, s kiderült, hogy már fel is számolták a csillárgyártásnak azt a bizonyos termékét – mondja Babák Mihály szarvasi polgármester. Úgy véli: rossz gépek párosultak rossz technológiával és nem megfelelő helyi vezetéssel, amely információi szerint titkolta, hogy selejtet gyártanak vagonszámra, és a hulladékot is „újradolgozták”.

– Nem kértek segítséget se tőlünk, se a kormánytól. Illetve tőlünk annyit, hogy ütemezzük át az iparűzésiadó-fizetés határidejét. Az ötödik legnagyobb adófizetőnk. Megtettük. Volt állami támogatásuk, de nem tudták teljesíteni a létszám- és az exportfeltételeket, így azt már nem vették igénybe.

– Szarvasról az arborétum és a kávéfőzőgyár jut az emberek eszébe. Nagy érvágás ez?

– Különösen az idősebb korosztály nem tud létezni szarvasi kotyogó és kávéfőző nélkül. Megszoktuk, hogy régen csak cikória volt, majd pótkávék, s amikor végre bejött az igazi kávé, az öreg egy olaszországi utazásból hazaérve lemásolta a kotyogót. Én csak így hívom Székely Lászlót. Jó barátok voltunk. Én a vasiparinál főmérnök voltam a hetvenes években, az építőipari ágazatot vezettem. Egy pártbizottság által kiküldött volt munkásőrparancsnok volt a főnökünk, aki szétlőtte az Árpád szálló csillárját. Rég volt, de most is tulajdonosa vagyok 50 500 forint értékű dolgozói részvény erejéig a vasiparinak – mondja a polgármester.

Egy álláskeresőre négy és fél lehetőség jut

– Jártak a Pénzügyminisztériumban, és mindenki segít. Mi lesz a hatalmas ingatlannal?

– Nagy területen fekszik, és valóban nem szeretnénk, ha bagolyvárrá válna. Az csak pletyka, hogy a mongol és tatár munkások mennek oda. A pulykatelep ezerötszáz dolgozójából csak tizenvalahány a mongol és tatár. Van még indiai és ukrán munkaerő, valamint néhány vietnami szexelő.

Reszkető kézzel teszem le a kávéscsészét.

– Micsoda?! Szexelő?

– Így hívja a népnyelv azt a szakembert, aki megnézi, hogy a pipe (növendék pulyka) tojó-e vagy kakas. Másképp kell nevelni és takarmányozni. Nincs helyben munkaerő, ez régóta így van. Egy szarvasi munkanélkülire négy és fél állásajánlat jut. A munkaügyi központ kitűnően menedzseli a munkát keresőket. Százhatvan közmunkásunk van. Van olyan, aki már negyvenéves, de még nem dolgozott. Elég furcsa helyzet.

Babák Mihály elmondta azt is, hogy ő maga is több befektetővel tárgyal, elsősorban lámpagyártókkal, mert annak Szarvason kultúrája van. A polgármester megy a hónap végén a vasipari társaság közgyűlésére. Már mindenki eladta a dolgozói részvényét, de ő érzelmi okokból ragaszkodott hozzá. A vagyonbevallásában is benne van.

– Még a fejünk felett lógó kristálycsillár is szarvasi. A kávéfőzőnk a kényelmi szempontok miatt már kapszulás, de lehet, hogy később visszatérünk a kotyogóra. Anyám a mai napig Seherezádé kotyogóval főz. Húsz évig jó, csak utána kell benne tömítést és szelepet cserélni – teszi hozzá Babák Mihály személyes hangvételre váltva.

Az IKEA nagyon sajnálja, de számukra a vásárlóik elégedettsége a legfontosabb, ezért szakították meg az együttműködést – írták közleményükben. Üzleteik­ben töretlenül népszerű a már Kínában gyártott, PS 2014-néven forgalmazott lámpacsalád.

A szarvasi kávéfőzőgyár budapesti, Andrássy úti és szombathelyi mintaboltja január óta „leltár miatt zárva”. A kirakatokat zsírpapírral fedték be. Mivel a szarvasi kávéfőzőkből az elmúlt harminc évben évente százharmincezer darabot gyártottak, talán nincs is olyan háztartás és munkahely, ahol ne merült volna fel az alkatrészellátás kérdése. Vajon lesz majd szűrőtartó gumitömítés, kiöntőfedél, búvárcső, gőzölőcső, hőfokszabályzó, zárócsavar, billenőkapcsoló és üvegedény a készülékeikhez?

A szarvasi társaság vezérigazgató-tulajdonosa Csébits Ferenc, akinek más cégeinél, a szombathelyi Helios Világítástechnikai Kft.-nél és a Metalinvest Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft.-nél is csoportos létszámleépítés volt a napokban. Kérdéseinket e-mailben eljuttattuk Csébits Ferencnek, ám azokra nem rea­gált.

Viszont Szarvason még néhány műhelyben égett a neon, sistergett a marógép. Újabb cégbe mentették a kávéfőzőgyártást. A négyszáz régi dolgozóból negyvenketten jutottak itt munkához.

Sokáig fog még a szarvasi kotyogó táncolni megannyi rezsón.

A magyar ipar remeke

A Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezetet 1952-ben alakította néhány helybeli mesterember. A vállalat kezdetben fémipari javítási szolgáltatásokkal foglalkozott, ám a hatvanas évektől háztartási gépek gyártásába kezdtek. A hőskorszak híres terméke az öntvényből készült húsdaráló volt, és akkor kezdődött a kotyogós kávéfőző gyártása is, amely egész Európában népszerű termékké vált. Az első elektromos háztartási gépüket 1965-re fejlesztették ki: ez volt a szarvasi vasaló, amely a kenyérpirítóikhoz, rezsóikhoz, lámpáikhoz hasonlóan szintén évtizedekig szerepelt az eladási listák élén. A vállalat 2015-ben uniós pénzből kísérleti kávéfőző-fejlesztésbe fogott. Úgy gondolták, hogy a termék tizenöt évre meghatározza majd a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. árbevételét, üzleti eredményét és jövőjét. Jól jött az IKEA újabb megrendelése is a társaságnak. Nekik már 1996 óta termeltek, és mivel a halálcsillaglámpa keresetté vált az egész világon, a szarvasi társaság tavaly kétmilliárd forintból fejlesztette fröccsöntő gépsorát, adagoló-, szárító-, lakkozóberendezéseit, fémgőzölő kabinokat építtettek és automatizáltak.