Április végén változatlanul zajlik a Szamuely Tibor irányította terrorkülönítmények garázdálkodása, amelynek számos halálos áldozata van. Eközben folytatódik a román hadsereg előrenyomulása, és már a Tisza vonalát is elérik. A tanácskormány tehetetlenkedésétől felbátorodott csehek szintén támadásba lendülnek, és elfoglalják Miskolcot.
A Lenin-fiúk 1919. április 27-én makói polgárokat hurcolnak el, mert fellázadtak a vöröskatonák erőszakoskodásai ellen; közülük később ötöt agyonlőnek Hódmezővásárhelyen. Útközben ismert politikusokra csapnak le: Földeákon a képviselőház volt elnökét, Eötvös József unokáját, Návay Lajost és unokafivérét, Návay Ivánt fogják el. Mint Gratz Gusztáv A forradalmak kora című könyvében leírja, a keretlegények Hódmezővásárhelyen rablásokat követnek el, majd a vonaton három zsidó kereskedőt lelőnek.
Szentesen Kiss Béla ügyvédet tartóztatják le, majd április 29-én Kiskunfélegyházára érve a vonaton vésztörvényszéket ülnek foglyaik felett. A vasúti étteremmel szemben egy gödörbe lövik a két Návayt és Kisst. Május elején bosszút állnak, amiért a vöröscsapatoknak a cseh alakulatok előli elmenekülése idején a régi hatóságok Gyöngyösön visszavették az irányítást. A forradalmi törvényszék halálra ítéli Csipkei Albert huszárszázadost, akit megvernek és felkötnek egy villanyoszlopra. Welt Ignác üvegkereskedőt vele együtt végzik ki.
Szolnok környékén szintén bosszút állnak a kommünárok május elején, amiért a románok elől elmenekült vörös közigazgatás után polgárőrséget szerveztek a helyiek. Miután a románok mégsem kelnek át a folyón, Szamuelyékkel térnek vissza. Cegléden agyonlövetik Báthory Győző hadnagyot, mert 130 tagú csapatának tagjaival leszedette a vörös jelvényeket. Buday József huszárfőhadnagyot egy közkatonával együtt gyilkolják meg. A népbiztos innen Abonyba megy, ahol nemzetőrség szervezéséért hat helyi lakost végeztet ki. Szolnokon lelövik Szikszay György törvényszéki elnököt, Oesterreicher Nándor kereskedőt, valamint több polgárt, katonatisztet és csendőrt. Pethes Manó törvényszéki bírót a lakásába betörve lövik le, mivel azt mondta, neki a csőcselék nem parancsol.
Szentesi Zöldi László Vörösterror Szolnokon című könyve érzékletes képet nyújt az eseményekről, amelynek során harminchárom embert gyilkolnak meg. Köztük egy 16 éves fiút, Mellinger Endrét is, aki kivégzése előtt Szamuelyt fosztogató gazembernek nevezi. Májusban még sok más településen is gyilkosságokat követnek el a kommünárok. Csongrád mellett három földművest, Poroszlón, Vecsésen, Egerben, Feldebrőn egy-egy személyt, Jászkarajenőn két katolikus papot, Jászladányban két, Tápióbicskén négy főt lőnek agyon. Tiszavárkonyban május 4-én Megyery Antal csendőr őrmestert ítélik halálra és lövik főbe, miután megkínozták. Az a bűne, hogy társaival lefegyverezte a vörösőrséget. Ezek a gyilkosságok nem szerepelnek a lapokban.
1919. május 1-jei felvonulás a Rákóczi úton
Fotó: Fortepan
Mindeközben hatalmas előkészületek előzik meg a május elsejei ünnepségeket, amelyre vörösbe öltöztetik a főváros épületeit, köztéri emlékműveit. Beárnyékolja az ünnepet az állandóan romló hadi helyzet. Május 3-án közlik Miskolc kiürítése után: „A katonai kudarcok legfőbb oka csapataink nagy részének fegyelmezetlensége.”
Még április 30-án a vallásügyi likvidáló (!) meghatalmazott utasításai alapján olyan rendelet születik, hogy kimutatást kell készíteni a felszentelt papokról és apácákról. Május 4-én, vasárnap a lapok már arról adnak hírt, hogy „A hétfőre tervezett Marx-ünnepség és vasárnapra tervezett zenei főpróbája elmarad, mert Budapest forradalmi munkássága és vele együtt az ünnepség előadóinak és résztvevőinek nagy része, a munkástanács péntek esti határozata szerint harcba indul.”
A Forradalmi Kormányzótanács mozgósítási parancsa úgy szól: „A proletárforradalom megmentésére elrendeljük a proletárság általános mozgósítását. Minden katonailag kiképzett proletár haladéktalanul tartozik frontszolgálatra bevonulni. Minden katonailag kiképzetlen munkás vagy kiképző zászlóaljakba kerül, vagy pedig erődítési munkák végzésére köteles.”
A „Budapest összes fegyveres erői fölött” a parancsnokságot 2-án átvevő Haubrich József népbiztos az eddigieknél is szigorúbb rendelkezést tesz közzé: „Megtiltok az utcán minden csoportosulást, háromnál többen nem járhatnak együtt. Akiket rabláson vagy fosztogatáson érnek, azok a helyszínen főbelövendők. […] Tilos minden összejövetel, akár nyilvános, akár magánhelyiségben. Az általános záróra este 8 óra. Az összes házak kapui este 8 órától reggel 5 óráig zárva tartandók. Este 9 óra után senki sem tartózkodhat az utcán.”
„A budapesti katona- és munkástanács a végletekig való védekezés mellett döntött” – szól Az Est címe május 4-én. Kun Béla népbiztos beszéde minden illúziót eloszlat: „A menekülő, gyáván szaladó csapatok megadják magukat nem a románoknak, hanem a letargiának, fosztogatnak és most már ott tartunk, hogy saját csapataink veszélyeztetik Budapestet, ha meg nem tesszük vele szemben a szükséges intézkedéseket.”
