A magyar jogrend nem ismeri a precedensjogot, azaz az angolszász országok igazságszolgáltatásában alkalmazott szokásjogot, ám a hétfői tatabányai ítélet minden bizonnyal példamutató lehet a hazai igazságszolgáltatásnak: elítélték az anyját annak a tatabányai fiúnak, aki agyonvert két hajléktalant a városban. Először fordult elő Magyarországon, hogy egy kegyetlen bűnügyben eljáró vádhatóság mintegy kiterjesztette a vádat, megvizsgálva, hogy miként vált vérengző gyilkossá egy 15 éves fiú.
A megyei hírportál, a Kemma.hu beszámolója szerint e hét elején a Tatabányai Járásbíróság a bűnösségét tagadó 39 éves asszonnyal szemben az ügyészi indítvánnyal egyezően 1 év 11 hónap, 3 év 6 hónap időtartamra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, és elrendelte a terhelt pártfogói felügyeletét.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosításért jelentett be fellebbezést. A Tatabányai Járási Ügyészség kétrendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vádat a nő ellen, aki szülői kötelezettségét éveken keresztül súlyosan megszegte, így a 2001-ben, illetve 2012-ben született fiai érzelmileg súlyosan sérültek; majd módosították a vádat, és az asszonyt kétrendbeli testi sértés vétségével elkövetett kapcsolati erőszak bűntettével is megvádolta.
M. Apolló rendőrkézen. Nem egyedül bűnhődik
Fotó: MTI/Mihádák Zoltán
Az idősebb gyerek M. Apolló, akit idén márciusban jogerősen 15 év szabadságvesztésre ítélt a Győri Ítélőtábla, bizonyítottnak találva, hogy az akkor még csak 15 éves fiú 2017. április 30-án éjszaka elképesztő kegyetlenséggel agyonvert két hajléktalant Tatabányán. A hatóságokat nem hagyta nyugodni az alapügy, a brutális emberölések, az ügyészek irányításával a hátteret is megvizsgálták, arra keresve a választ, miért vált vérengző fenevaddá M. Apolló. A vizsgálat az anya büntetőjogi felelősségét tárta fel.
A hírportál idézte vádirat szerint az asszony egyedül nevelte fiait Tatabányán. Apollónak már kisiskolás korától magatartási problémái voltak. Az orvos gyógyszert is felírt neki, amit az anya nem váltott ki, sőt a fiút nem vitte vissza felülvizsgálatra, mert szerinte csak neveletlen volt a gyerek.
A vádirat hangsúlyozza, hogy az anya egyáltalán nem foglalkozott a nagyobbik fiúval, nem biztosított neki szeretetteljes családi hátteret, ezért egyre rosszabb lett közöttük a viszony, ami fokozódott a kisebbik testvér megszületése után. Az asszony a csecsemő gondozását Apollóra bízta, ám sokszor becézgette a kicsit, nem kis lelki fájdalmat okozva ezzel a nagyobb testvérnek.
Az akkor négy hónapos babát egyszer úgy etette a nő, hogy a cumisüveget párnával támasztotta ki, amíg ő dohányzott, közben hibásan kötötte be a babakocsiba, ezért a kisfiú kiesett a járdára.
Egy alkalommal a tatai tóban is megfürdette, amitől annak bőrén kiütések jelentek meg. Ekkor a gyámhatóság védelmébe vette a gyereket. Apollónak csak egy melegítője és egy pólója volt, amit egész héten viselt, és maga mosta a ruháit. Nem volt iskolatáskája, műanyag szatyorban hordta a felszereléseit, az anyja nem járt szülői értekezletre, fogadóórára sem.
Az asszony a kisebbik fiú óvodájában szintén nem vett részt szülői értekezleten, fogadóórákon, az anyák napi ünnepségeken nem jelent meg, sőt kétszer a nagyobbik testvér ment el helyette.
Az anya többször bántalmazta Apollót, esetenként azért, mert a rábízott feladatot nem az elképzelése szerint végezte el, illetve a verések alkalmával gyakran ordított, trágár kifejezéseket használt. A felsorolt példák alátámasztják, hogy az anya viselkedése jelentős mértékben hozzájárult a gyilkosságot elkövető idősebb fiú személyiségének torzulásához.
A nyomozás során kiderült, hogy M. Apolló jól ismerte áldozatait, jobban érezte magát közöttük, mint otthon, hiszen emberi módon viselkedtek vele. A láthatóan elhanyagolt fiúról városszerte azt tartották, szereti a hajléktalanokat, így tettét nemcsak a kegyetlen végrehajtás miatt fogadták az emberek megdöbbenéssel. A fiú a gyilkosság napján késő este ért haza, az anyja kizárta a lakásból, így visszament abba a parkba, ahol a fedél nélküliek éltek.
Ekkor történt a kettős gyilkosság, az egyik áldozatot addig rugdosta, amíg csak mozgott, a csontjai összetörtek, leszakadt a lépe, megrepedt a mája, azonnal meghalt. A fiú ezután a másik alvó hajléktalanhoz lépett, és hasonló brutalitással végzett vele.
Végh József kriminálpszichológus szerint négyéves korunkig kialakul a szülők iránti érzelmi kötődés, ami nagyban meghatározza a további fejlődésünket. A negatív érzelmi kötődés negatív irányba befolyásolja a fejlődésünk másik meghatározó időszakát, a serdülőkort.
A magatartásbeli problémák jelzik, hogy a gyerek fejlődése rossz irányú. A tatabányai gyilkosság kapcsán a szakember úgy vélte, a fiú azokat bántotta, akik fontosak voltak neki. Az adott szituációra, hogy anyja kizárta a lakásból, nem volt helyes válasza. A magatartászavar következtében áldozattá akart válni, ha már az anyja semmibe vette, s amihez a kegyetlen tettet találta meg eszköznek.
Elítélték érte, így saját felfogása szerint már áldozat, az anyjának pedig igaza lett, semmi emberré vált. Fiatal felnőtt korát rácsok mögött fogja tölteni, és eldől a hogyan tovább is.
Amennyiben bűnösnek tartja magát, és rögzül benne, hogy megbűnhődik tettéért, szabad emberként visszailleszkedhet a társadalomba, ám ha ennek ellenkezője rögzül benne, s úgy fogja fel, hogy nem követett el bűnt, csak áldozat, elfogadja a börtönben megtanult bűnözői létet, nem sok jó vár rá.
A fedél nélküliek előbb barátaivá, majd áldozataivá váltak az elkövető fiatalkorúnak
Fotó: MTI Fotó: Manek Attila
Németh Zsolt kriminológus nem emlékszik hasonló büntetőjogi ítéletre, mint amit M. Apolló anyja ellen hétfőn meghoztak. Mint mondta, Pécsett polgári bíróság hozott egy olyan ítéletet, ami nyomokban hasonlít a tatabányai büntetőjogi ítélethez. Évekkel ezelőtt Kaposvárott két fiatalkorú barát a harmadik társukat belefojtotta egy tóba. A tettesek a közelmúltban szabadultak.
Az áldozat idős szülei polgári peres eljárásban nem vagyoni kár megítéléséért indítottak eljárást ellenük, mivel egyetlen gyermeküket, egyetlen támaszukat ölték meg. A polgári bíróság 4-4 millió forint kártérítést ítélt meg nekik, kimondva, hogy sérültek az alaptörvény II. cikkében foglaltak, miszerint: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
