Felhévizy Félix hírlapíró egy kimondottan béketűrő, angyali türelmű ember, de ezen a héten olyan dologgal találkozott, ami még őt is kihozta a sodrából. Történt ugyanis, hogy az Európai Unióban – immár sokadszorra – Magyarország került terítékre. A felelősségre vonásokat már a hírlapíró is megszokta, hiszen szinte mindennaposak, menetrendszerűek ezek a Brüsszelből érkező számonkérések, irgum-burgumok.
De a mostani „vita” a koronavírus-járvány visszaszorítása érdekében hozott magyar törvényről, egészen elképesztő mélypont az EP történetében. Hiszen ilyen még nem fordult elő, hogy lehetőséget sem biztosítottak a magyar félnek a megszólalásra.
Na, ezen akadt ki Felhévizy.
Mert ő egy régi vágású tollforgató, aki még az örökbecsű senecai gondolat, az audiatur et altera pars (hallgattassék meg a másik fél is) szellemében élte és éli az életét.
– Ehhez a hőn áhított „Nyugathoz” szerettünk volna mindenáron csatlakozni, feladva a nemzeti szuverenitásunk, nemzeti identitásunk egy jókora részét? Tényleg ezt akartuk? – gondolta csalódottan a hírlapíró.
Majd, miután kellően kimérgelődte magát, rájött, hogy valami hazaira vágyik. Kibontott egy palack bort, töltött magának, majd leült kedvenc foteljébe, és belekortyolt egy szép, zamatos villányi vörösbe.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
