Jobbak a tanárok digitális készségei

A 2012-ben elindított pedagóguspolitika és a hozzá kapcsolódó életpályamodell nagyon innovatív, progresszív elképzelés volt, a kezdeti előny azonban mára elfogyott, ami meglátszik a tanítói és tanári szakokra felvételizők létszámán. Súlyos válság küszöbén állunk – fogalmazott lapunknak az Oktatási Hivatal elnöki posztjáról nemrég távozott Gloviczki Zoltán, aki szeptember óta az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektori feladatait átvéve munkálkodik tovább a fenyegető pedagógushiány enyhítésén. A korábbi köznevelési helyettes államtitkárral az óvó- és tanítóképzés jövőjéről, küszöbönálló reformjáról beszélgettünk.

Fotó: KAKUK_DANIEL

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) rektori hivatalára váltotta ősz elején az Oktatási Hivatal elnökségét Gloviczki Zoltán. Az új rektor eltökélt szándéka, hogy a katolikus pedagógia küldetését képviselve megerősítse a váci főiskola pozícióját, és egy igen nehéz társadalmi kihívást teljesítve pedagógusokat képezzenek az ország északkeleti régiójába, Nógrádtól Szabolcsig.

Most különösen nagy szükség van erős, a gyerekekkel érdemben foglalkozni tudó szakembereket képző intézményekre Fotó: Bach Máté

– Az intézmény kicsit nehezen élte meg az elmúlt években, hogy a felsőoktatási stratégia már nem használja a főiskola fogalmat, ehelyett tudományegyetemekről és alkalmazott tudományok egyetemeiről beszél. Számomra egyértelmű, hogy mi az utóbbi kategóriába tartozunk, de a bizonytalanságból adódóan az AVKF az utóbbi időben elsősorban felnőttképzést, OKJ-s képzéseket kínált, és – noha nagyon színvonalasan folytatta ezeket – kicsit mintha lemondott volna arról a perspektíváról, hogy nappali alapképzésen óvópedagógusokat és alsó tagozatos tanítókat, szociálpedagógusokat képezzen.

Rektorként én ezt szeretném újra visszahozni, világosan képviselve a nevünkben lévő katolikus jelzőt. Ha kívülről nem is látszik, a főiskola életében ez komoly kanyar lesz. Úgy vélem, most különösen nagy szükség van erős pedagógusképző intézményekre, mert a köznevelési rendszert olyan mértékű pedagógushiány éri el néhány éven belül, ami azonnali beavatkozást igényel

– fogalmazott Gloviczki Zoltán, hozzátéve: a hallgatókért folytatott versenyben szerinte előny tud lenni a főiskola „kicsisége”, családias, személyes odafigyelést lehetővé tevő légköre.

Elolvadt az előny

– Országszerte kevés a felvételiző a pedagógus szakokra, de ha az összes meglévő képzőhelyet teljesen feltöltenénk hallgatóval, az is kevés lenne. Szemmel láthatóan egy tragédia felé közeledünk – jósolja a rektor, aki helyettes államtitkárként maga is tevékenyen részt vett a jelenleg hatályos köznevelési törvény, illetve a pedagógus-életpályamodell kidolgozásában.

Gloviczki Zoltán azt mondja, a 2012-ben útjára indított életpályamodell szakmai berkekben nagyon progresszív és innovatív elképzelésnek számított, ám súlyos törést okozott az a pont, amikor az illetményrendszert elszakították a minimálbérrel való együtt mozgástól. – 2012 és 2014 között jól láthatóan megnőtt a felsőoktatásba jelentkezők száma a pedagógusképzésben, sikertörténetnek tűnt a tanár szakosok számára létrehozott Klebelsberg-ösztöndíj is. Sajnos azonban ez az előny mostanra teljesen „elolvadt”, és a pedagógusok korfáját elnézve úgy tűnik, öt-tíz éven belül egyáltalán nem lesz utánpótlás. Már jelenleg is csak úgy tartható a helyzet, hogy félig-meddig jogszerűtlenül foglalkoztatunk nyugdíjasokat, illetve még nem végzett hallgatókat – vázolta a helyzetet a szakember, felidézve: az elmúlt két-három évben rendre azon kellett igyekeznie a kormánynak, hogy a tanári bértábla alsó régióját valahogy a minimálbér fölé tornássza.

Fontos a fizetés

– Sajnos a képlet egyszerű: bár tudjuk, hogy lehetetlen csettintésre több pénzt adni erre a területre, de amíg nem megfelelő a bérszínvonal, addig nem fogják tömegesen ezt a pályát választani a fiatalok. Finnországban sem attól van nagy presztízse a tanárságnak, hogy nagy „t”-vel írják, hanem attól, hogy nagyon jó állás, amiért sorban állnak a legokosabb gyerekek. Ez lenne az ideális állapot, de itthon még azt a luxust sem engedhetik meg maguknak a tanárképzők, hogy az alkalmassági vizsgán érdemben megszűrjék a jelentkezőket – hangsúlyozta Gloviczki Zoltán, hozzátéve: a tanító- és óvóképzésnek súlyos, övön aluli ütést jelentett tavaly az emelt szintű érettségi kötelezővé tétele is.

– Belátjuk, hogy ez egy ésszerű minőségemelési kritérium, de a pedagógus szakokon drámai csökkenést eredményezett. Nagyon visszaesett a jelentkezői létszám. Azt gondolom ugyanakkor, hogy ez egy orvosolható, magától gyógyuló seb, az idei felvételire már felkészülnek a hallgatók – jegyezte meg.

A rektor arról is beszélt, hogy a tanító- és óvóképzés, illetve a tanárképzés között jelentős presztízskülönbség van. – Előbbieket ugyan korábban sem nagyon fizették meg, ám a társadalmi megbecsülésük mindig is nagyobb volt, a családoknak mindig többet jelentett a csillogó szemű tanító vagy óvó néni, mint mondjuk a gimnáziumi fizikatanár. Épp ezért a tanító- és az óvóképzés a fiatalok számára ma is sokkal stabilabb, tudatosabb döntés. Kisebb a pályaelhagyás is, mint a tanárképzésben, ahol korántsem biztos, hogy a hallgató tényleg tanár szeretne lenni.

A pályaelhagyás csökkentése érdekében egyébként jó lenne, ha a terepen töltött gyakorlat nem a képzés végén lenne, hanem a leendő tanárjelöltek rögtön kontaktust létesíthetnének az iskolával, a gyerekekkel.

Lehet, hogy néhányakat ez azonnal szembesítene azzal, hogy nem nekik való ez a közeg, viszont a benn maradók tudatosabbak lennének. Ilyen reformok egyébként éppen kialakulóban vannak – emelte ki Gloviczki Zoltán, megjegyezve: az életpályamodellen is elképzelhetők lennének változtatások.

Kitörni a mókuskerékből

– Amikor terveztük az életpályarendszert, azon ment a legkomolyabb vita, hogy milyen meredeken emelkedjen a bér.

A korfát és a fogyást nézve logikus modell lenne, hogy a pályakezdőket fizessük meg jobban, hiszen kellenek a fiatalok.

De mivel már a bevezetéskor is idősebb kollégákból állt a tanártársadalom nagy része, óriási feszültséget eredményezett volna, hogy nemcsak megjelenik az életükben a minősítési eljárás, illetve az életpályarendszerrel összefüggő egyéb új kötelezettségek, de még a fiatal kollégák is többet keresnek náluk. Ha viszont a jövőben fiatalodik a pedagógustársadalom, akkor ez mindenképp egy újragondolható elem – mondta az oktatáspolitikus.

Szerinte az elmúlt évtizedekben azok a középiskolások választották a pedagóguspályát, akik kompatibilisek voltak a mostani, kicsit konzervatív iskolarendszerrel, ez pedig egy, a megújulás felé nem vezető mókuskereket eredményezett.

– Vonzóbbá tehetnénk az okos gyerekek számára a pedagógusi hivatást, ha egy picit be tudnánk vinni az innovatív szemléletet a felsőoktatásba.

Emellett hosszú távon a köznevelés tartalmi megújítása, a korszerűbb tantervek is pozitív hatásúak lehetnek. A gyerekek kedvet kaphatnak a tanári szakmához, ha diákként maguk is azt tapasztalják, hogy az iskolai tudás korszerű és tényleg az életre készít fel, hogy van értelme annak, amit tanulnak – magyarázta.

A járványhelyzetre kitérve Gloviczki Zoltán hangsúlyozta: minden nehézség ellenére pozitív hozadék, hogy rengeteget fejlődtek a tanárok digitális készségei, s mivel a személyes jelenlét hiánya szűkítette a lehetőségeket, kénytelenek jobban mérlegelni, mi igazán fontos a tananyagból. A mostani pedagógusjelöltek pedig kivétel nélkül otthonosan fognak mozogni az online oktatás világában, hiszen hallgatóként jelenleg eleve így tanulnak.