– Bölcs döntést hoztak és feltűnően gyorsan választották meg a pápát – jelentette ki a Pannonhalmi Főapátság honlapjának adott interjúban Hortobágyi T. Cirill főapát. Szerinte a gyors döntés nem azt üzeni, hogy bármilyen kényszer hatása alatt döntöttek volna, azaz a jelölt nem egy kényszerű kompromisszum eredménye. Mint mondta, éppen ellenkezőleg: a bíborosok nagy egyetértésével találkozott az ő személye, eddigi munkássága, szolgálata az egyházban. – A konklávé, az egész világegyházat képviselő pápaválasztó bíborosi testület döntésével világossá tette, hogy nem lesz irányváltás vagy gyökeres fordulat – mutatott rá.

Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, csütörtökön este hat óra után felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből, ami azt jelenti, hogy már a második napon sikerült megválasztani a katolikus egyház új, 267. vezetőjét. A pápaválasztó konklávén 133, nyolcvanévesnél fiatalabb bíboros vett részt, az eredményes választáshoz kétharmados többségre volt szükség. Az új pápa Robert Prevost bíboros, aki a XIV. Leó nevet választotta magának. Az ő feladata lesz a katolikus egyház vezetése.
A pannonhalmi főapát XIV. Leó pápa eddigi szolgálataiból kiemelte, hogy nagy világtapasztalattal rendelkezik. – Ugyan az Egyesült Államokban született és tanult, de hamar Peruba került, és évtizedeken át Dél-Amerikában, az egyház legdinamikusabban növekvő szegletében szolgált. […] Helyi és általános elöljáró is volt, aki Ferenc pápát még Latin-Amerikából ismerte, barátság volt közöttük – mutatott rá. Hortobágyi T. Cirill azonban fontos különbségnek látja a két „latin-amerikai” pápa között, hogy XIV. Leó kánonjogász.
Miért lényeges ez? Azért, mert mindenfajta útkeresést, a kísérletezés időszakát a strukturálás időszaka kell hogy kövessen, azaz a jog nyelvén is meg kell fogalmazni, hogy az beépülhessen a szervezetbe és a napi gyakorlatokba
– fogalmazott.
Szerinte ezzel szemben Ferenc pápa karizmatikus hozzáállásával, a „Szentlélekre figyelő érzékenységével olykor zavarba ejtő, ám a lelkünket lángra lobbantó” állításokat mondott és cselekedett. – Működését evangéliumi gyökerű spontaneitás, szabad útkeresés jellemezte, amely zseniális ötleteket is termett. Szükséges ezután egy követő fázisba lépni, amikor a tapasztalatokat hatékonyan deklaráljuk éppen a megvalósíthatóság és folytonosság miatt, hogy ne csak egy-egy fellobbanó láng és lelkesedés maradjon utána – fogalmazott.
A teljes interjú elolvashatják ide kattintva.