Leteszi az esküt november 25-én a Huszár Károly vezette keresztény-nemzeti kormány, s rögtön kiírja a nemzetgyűlési választásokat január 25-re. Sir George Clerk, az antant teljhatalmú megbízottja jegyzékben üdvözli a kabinetet, amelyet a békekonferencia legfőbb tanácsa „mint provizórikus de facto kormányt elismer, amellyel kész tárgyalni”.
A Pesti Napló 26-i száma szerint a kormányfő a miniszterelnökség tisztikara előtt kijelenti: „Nem díszmagyarnak jöttem ide, hanem munkásnak, aki önökkel együtt akarok dolgozni, aki ki akarom venni a részemet minden munkából.” A Budapesti Hírlap közli: „Huszár Károly és neje, szerdán, november 26-án este 7 órakor Sir George Clerk tiszteletére ebédet adnak a miniszterelnöki palotában. Sir George Clerken és kíséretén kívül hivatalosak az ebédre: (…) Horthy Miklós fővezér és neje, a kabinet összes tagja feleségükkel, továbbá Bethlen István gróf, Teleki Pál gróf és neje.” Vagyis a következő több mint két évtized legfontosabb vezetői már 1919 őszén egy asztalnál foglalnak helyet.
A Nemzeti Hadsereg főparancsnokának egy berlini lap számára adott interjúját Az Est Horthy fővezér a bolsevizmus elleni küzdelemről címmel ismerteti, amelyben elmondja: „A katonai kerületek és a hazafias társadalom nemzeti védelmi szervei az egész vidéket bejárva, lángoló hazaszeretettől áthatott felvilágosító, megnyugtató és tanító szüntelen propagandamunkájukkal a sokat sanyargatott népet Isten és a haza iránti szeretetében megerősítették, sok kétkedőt és elfásultat a megbánók és rajongók táborába vezettek. E magabiztos nemzetépítő ténykedések oltalma alatt szerveződött meg a Nemzeti Hadsereg, mely mindenkor kész a még néha-néha pislákoló, de már életképtelen lángnyelveket acélos lépteivel széttaposni.”
Cserny József és Korvin Ottó
A Népszava 28-án A Nemzeti Hadsereg egyenruhájában címmel lehozza: „A vörös uralom csőcselékéből néhányan még most is űzik játékaikat a Dunántúlon. Így például egy Siófokkal szomszédos községben egy egész csapat lopott, rekvirált, erőszakoskodott és dorbézolt a Nemzeti Hadsereg egyenruhájában. Miután a község lakói följelentést tettek a fővezérletnél, egy razzia alkalmával elfogták a társaságot és beszállították a siófoki fogházba.”
Álhírgyártókról ad hírt a Pesti Napló: „A pesti izraelita hitközség elöljárósága felháborodással értesült arról, hogy ellenőrizhetetlen oldalról keletkezett sugdosások alapján városszerte terjesztik azt a hírt, hogy a budapesti zsidóság kérvényt adott be a román hadsereg parancsnokságához hatvan-nyolcvanezer, sőt valamely obskúrus nyomtatvány szerint ötszázezer aláírással, azt kérelmezve, hogy a román hadsereg ne vonuljon ki Budapestről. (…) A kérdéses hír minden alapot nélkülöző koholmány. Az elöljáróság kijelenti, hogy a budapesti zsidóság más vallású polgártársaival teljesen egyetértve hazafias örömmel van eltelve afölött, hogy Budapest főváros a szégyenteljes és mindnyájunkra egyforma súllyal nehezedő ellenséges megszállás alól felszabadult. Úgyszintén hazafias örömmel és büszkeséggel érzi annak a nagy jelentőségét, hogy immár testet öltött a Nemzeti Hadsereg mint az önálló és független Magyarország első és alapvető állami intézménye. Ezen érzelmeinek kifejezést adandó, az elöljáróság elhatározta, hogy a legközelebb egybehívandó képviselő-testületi közgyűlésnek javasolni fogja, hogy egy a Nemzeti Hadsereg részére létesítendő Horthy-alapnak Horthy Miklós fővezér által meghatározandó céljaira százezer koronát szavazzon meg és a felekezet körében ugyanazon célra gyűjtést fog indítani.”
Az Est szintén a Nemzeti Hadsereg részére szervez gyűjtést. Mint írják: „Egy romjaiból feltámadni készülő ország első talpkövének és védőbástyájának, a Magyar Nemzeti Hadsereg felépítésének és megtartásának, minden hazafias célok legszentebbikének elérésére kell most áldoznunk! (…) Tehát megkezdjük a gyűjtést, melyhez elsőnek Az Est szerkesztősége a maga szerény 3000 koronájával járul, s felszólítunk mindenkit, hogy adjon, amennyit csak tud, mert igazán magának adja.”
Tisza gyilkosai beismerő vallomást tettek címmel ad hírt Az Est a rendőrségi nyomozás eredményeiről. „Az egyik közvetlen tettes, a gyilkosok vezetője és az egész bűntény rendezője Pogány József volt, Károlyiék katonatanácsának az elnöke és a tanácsköztársaság népbiztosa és hadvezére. Közvetlen tettestársa Dobó István, Sztankovszki Tibor és Horváth-Sánovics István voltak.” Az Ujság szerint „a gyilkosság alatt a villában, a kertben és az utcán Gärtner Marcell, Kéri Pál (aki Károlyi Mihály bizalmas köréhez tartozott – a szerző), Csernyák Imre és Hüttner Sándor álltak őrt.” Hozzáteszik: „Az eddigi tanúvallomások alapján megállapította a rendőrség, hogy az egész gyilkosság terve a Károlyi-pártból indult ki.”
Kezdődik a Lenin-fiúkként is emlegetett terroristák pere. A közhangulatot tükrözi a Világ cikke: „Kun Béla testőreit, a mindenre elszánt és rafináltan kegyetlen terrorcsapatot, mely fölött Cserny József, Korvin Ottó és Schön Gábor parancsnokolt, a proletárdiktatúra e vámpírjait cinkostársaikkal együtt ma reggel bíráik elé állították. Nevüket még pár hónap előtt pardont nem ismerő kegyetlenségük hírhedtsége, sápadt félelem koszorúzta.” Jelzésértékű a Pesti Hírlap kifejezése Schönre – aki Dobsa Miklós zászlóst azért küldte a halálba, mert nem vette le a sapkáját és mosolygott – : „vérengző emberállat”.
