Megoldást jelentenének a rettentő szigorú szupermax börtönök

Az 1960-ban alapított Országos Kriminológiai Intézet a Legfőbb Ügyészség tudományos, kutató és képzési szerve. Megalakításakor az Országos Kriminalisztikai Intézet nevet viselte, mivel az akkor uralkodó ideológia burzsoá áltudománynak tekintette a kriminológiát. A kutatóhely 1971-től Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet néven működött, 1999 óta pedig Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) az elnevezése. A kerek évforduló kapcsán Vókó Györggyel, az intézet igazgatójával beszélgettünk.

20200302 Budapest Vókó György Országos Kriminológiai Intézet igazgatója, jogtörténész, egyetemi tanár fotó:Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

– Mit jelent a kriminológia kifejezés, és mivel foglalkozik az OKRI?

– A kriminológia a bűnözés okaival, az ellene való küzdelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel, illetve a bűnüldözés, bűnmegelőzés lehetőségeivel foglalkozó társadalomtudomány. Intézetünk feladata a bűnözés kutatása, a kriminológia, a kriminalisztika és a büntetőjog-tudomány fejlesztése. Törekvésünk, hogy ne csupán elmélettel foglalkozzunk, hanem gyakorlati segítséget is tudjunk nyújtani a bűnözés mérséklése érdekében. A kriminalisztika tudományában az a legfontosabb, hogy a kutatások eredményeit minél inkább hasznosítani lehessen az ügyészségi, bírósági munka során. Továbbá élénk kapcsolatot alakítottunk ki más országok hasonló profilú intézeteivel, amelyekkel közös projektekben veszünk részt, és arra is felkérést kaptunk, hogy szervezzük meg a balkáni kriminológiai hálózatot, amely zágrábi székhellyel alakult meg. Az elmúlt évben a kínai ügyészséggel tartottunk közös konferenciát kiberbűnözés témában, amelyről egy fele részt magyar, fele részt kínai nyelvű kiadvány is megjelent.

– Kiből lehet hazánkban kriminológus, és mekkora a kutatók létszáma az intézetben?

– Jogi egyetemeken kötelező tantárgy a kriminológia, ám kriminológus nem csupán jogász lehet. 22 fős kutatói csapatunkban vannak kriminálpszichológusok és -szociológusok, sőt, még statisztikus is. Többen rendelkezünk tudományos fokozattal: van köztünk akadémikus, akadémia doktor, PhD fokozattal rendelkező, kandidátus, négyen pedig habilitált egyetemi tanárok. Összeszámoltuk, magam és kollégáim összesen 52 tudományos szervezet tagjai, tisztségviselői vagyunk. Az OKRI-t a Magyar Tudományos Akadémia – bár nem ő tartja fent – tudományos műhelyének ismerte el.

– Hogyan döntik el, hogy mikor, milyen témákban végeznek kutatásokat?

– Legutóbbi témáink 40 százalékát az ügyészségek kezdeményezték, olyan aktuális, gyakorlati kérdésekben, mint például: természetkárosítás, emberkereskedelem, állatkínzás, migráció és embercsempészés. Természetesen az intézet munkatársai is felvetnek témákat. A közelmúltban – a teljesség igénye nélkül – foglalkoztunk a párkapcsolati, illetve családon belüli erőszakkal, a gyermekek és újszülöttek védelmével, a visszaesés megelőzésével, a kábítószer-kereskedelemmel, a rablásokkal, a vagyon elleni bűncselekményekkel, valamint a női bűnözéssel. Ahogy az intézet elismertsége évről-évre növekszik, egyre több helyről kapunk megkereséseket: készítünk kutatásokat az Igazságügyi Minisztérium, az Országos Bírósági Hivatal, a Belügyminisztérium és a Bűnmegelőzési Tanács felkérésére is. Nemrégiben a Pénzügyminisztérium számára állítottunk össze egy vizsgálatot a pénzmosással kapcsolatban, jelenleg pedig az agrártárcának készítünk egy anyagot a vadászbalesetek megelőzése témában.

– Úgy tudom, hogy igazgatói feladatai, valamint egyetemi tanári munkája mellett ön is végez kutatásokat. Milyen témában vizsgálódik manapság?

– Jelenleg a visszaeső bűnelkövetőkkel foglalkozom. Elmondható, hogy általánosságban mérséklődik a visszaesések száma, ám a többszörös visszaesőknél nem csökken a bűnismétlések aránya. Erre lehet egyfajta megoldás az amerikai példa: a bűnözők keménymagjának az Egyesült Államokban úgynevezett szupermax börtönöket hoztak létre, amelyek rettentő szigorú intézmények. Az innen szabadulók között alig van visszaeső.

– Az elmúlt években hazánkban jelentősen csökkent a regisztrált bűncselekmények száma. Mi állhat az örvendetes tendencia hátterében?

– A bűnözés csökkenésének okait egy épp most zajló kutatásban vizsgáljuk, az eredményeket ismertető tanulmány várhatóan még az év első felében elkészül. Az Európa-szerte javuló tendencia egyik oka a büntetések szigorodása, azonban azt is látjuk, hogy hiába súlyosbodnak az ítéletek, ha végrehajtásuknál enyhülés tapasztalható. Belgiumban például a legfeljebb 3 éves büntetések esetén felajánlják az elektronikus felügyeletet a szabadságvesztés letöltése helyett. Ez esetben az elítélt, bizonyos korlátozások mellett tovább élheti mindennapi életét, viszont egy digitális készüléken keresztül minden percével el kell számolnia. Ez jóval olcsóbb megoldás, mint a bebörtönzés, és csökkenthető vele a fegyintézetek zsúfoltsága, ami Belgiumban sokkal jelentősebb, mint hazánkban. Magyarországon a börtönök telítettsége jelenleg 112 százalékos, amellyel az európai középmezőnyben vagyunk, viszont tudtommal emiatt máshol nem indítanak tízezrével pereket az állammal szemben. Az elektronikus felügyelet azonban kételyeket is felvet: nem alkalmazható mindenki, például hajléktalanok esetében, az elítéltnek pedig nincs meg az az emberi kapcsolata, amely korábban, a pártfogó felügyelővel megvolt. Továbbá visszatartó hatása is kétséges.

– Mennyire befolyásolja a bűnözőket az a hazai gyakorlat, hogy akár – az életellenes tettek elkövetői is – büntetésük kétharmadának letöltése után szabadulhatnak?

– Vannak országok, ahol az életelleni, erőszakos elkövetőket kizárják a feltételes szabadon bocsájtás lehetőségéből, ám ilyen esetben valami más eszközzel kell őket arra ösztönözni, hogy a büntetésvégrehajtási-intézeten belül együttműködő magatartást tanúsítsanak. Korábban Magyarországon az elítélt fegyház fokozatban a büntetés letöltésének négyötöde, börtönben háromnegyede, fogházban kétharmada után szabadulhatott. A jelenlegi honi szabályozás, hogy minden, határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltnek – kivéve a visszaesők – jó magatartás esetén jár a büntetés egyharmadának elengedése, európai mércével is kifejezetten enyhe megoldás. Ez véleményem szerint – gyakori alkalmazása miatt – veszélyezteti az igazságszolgáltatás tekintélyét, és csökken a büntetés visszatartó hatása is. Ráadásul nálunk a feltételesen szabadon bocsájtottaknak csak kis része áll pártfogói felügyelet alatt, pedig ez esetben is szabadságvesztés hatálya alatt állnak. Lényegében a kiszabott szabadságvesztésüket töltik, csak szabadlábon.