– Orbán Viktor miniszterelnök úgy nyilatkozott, a kórházak felkészítésénél az a fő cél, hogy legyen legalább nyolcezer lélegeztetőgép és harmincezer kórházi ágy, amelyeken csak koronavírusos betegeket kezelnek. Mi indokolja, hogy ilyen sok ágyat kívánnak felszabadítani?
– A kormányzat által elvárt mennyiség azért fontos, mert nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni, amelybe sajnos számos nyugat-európai ország került, például Olaszország, Spanyolország vagy Anglia. Ez túlbiztosításnak látszik, de ha berobban a vírus, nem szeretnénk, hogy egyetlen magyar beteg is ellátatlan maradjon. Ha tényleg tetőzik majd a járvány, az utolsó pillanatban nagyon nehéz biztosítani a megfelelő ellátást. Jelenleg hatvanhárom koronavírusos beteg van intenzív ágyon, lélegeztetőgépen, de a kapacitásunk meghaladja a kétezret, és haladunk a háromezres szám felé.
– Különböző hírek terjednek az interneten végstádiumban lévő, rákos betegekről, akiket hazaküldtek, vagy arról, hogy fontos műtéteket kellett elhalasztani, mert kellett a kórházi ágy a védekezéshez. Igaz ez?
– Minden kórházigazgatónak, együttműködve a kezelőorvosokkal, mérlegelnie kell, kik azok, akik hazabocsáthatók, és kik azok, akik további intézeti kezelésre szorulnak. Elég olyan rehabilitációs ágy áll rendelkezésre, hogy a betegeket el lehessen másik intézménybe helyezni. Kétségtelen, hogy ez nehézségekkel jár, nehezen viselik el a betegek, hogy áthelyezik őket a megszokott helyükről, más körülmények közé. De Magyarországon a koronavírus-járvány miatt sem maradhat ellátatlanul egyetlen beteg sem.
– Hogyan működött ez Nyugat-Európában?
– Európa más országaiban is nagyon sok beteget küldtek haza az ágyak felszabadítása miatt. Angliában gyakorlatilag megszüntették a rehabilitációs ágyakat. Nem vagyok biztos abban, hogy ez humánus vagy jó megoldás volt, de nem tudtak mást tenni, mert egyébként nem tudták ellátni a fertőző betegeket. Nálunk lényegesen jobb a helyzet, meglátjuk, hogy később Magyarországon is szigorítani kell-e a rendelkezéseken.