Három hét múlva becsöngetnek az iskolákba, a nyári vakáció után országszerte három és fél ezer intézmény nyitja meg kapuit a gyerekek előtt, akik közül mintegy kilencvenezer leendő elsős kisdiák most először lép az intézmények falai közé. A köznevelési törvény legfrissebb módosítása 2020 januárjától változtat az iskolakezdési szabályokon, és a tanköteles (tehát hatéves) kort elérő gyerekek csak akkor tölthetnek plusz egy évet az óvodában, ha erre valóban szükség van.
– Indokolt esetben az állami szerv továbbra is engedélyezheti az óvodai nevelésben való részvétel egy évvel történő meghosszabbítását, így a jövőre nézve országosan egységes, jó szakmai gyakorlat alakítható ki – hangsúlyozta az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Vadai Ágnes (DK) írásbeli kérdésére, aki arra volt kíváncsi, hogy az állam miért akarja jobban tudni a szülőknél, hogy mikor iskolaérett a gyermek. A kérdéssel kapcsolatban nem árt megemlíteni: eddig sem a szülő döntött arról, hogy meghosszabbítható-e az óvodai nevelés. 2013 óta az óvodavezető kezében van a döntés (korábban az iskolaigazgató mondta ki a végső szót), de ő is csak szakmai indokkal adhatott felmentést.
Januártól a döntés jogát egy – egyelőre nem nevesített – állami szervhez fogják telepíteni, amelyhez minden év január 15-ig nyújthatnak be kérelmet azon nagycsoportos gyerekek szülei, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, de még nem akarják megkezdeni az iskolát. A felmentést engedélyező hatóságnak az EMMI az Oktatási Hivatalt fogja javasolni, de a feladatellátásra kijelölt szervről csak 2019 őszén alkot rendeletet a kormány. A szabályozás először a 2020/21-es tanévben első osztályba lépőket érinti majd.
Az államtitkár úgy véli, az a cél, hogy a gyerekek az életkoruknak megfelelő nevelést kapjanak
Fotó: Teknős Miklós
Rétvári Bence kiemelte: a felmentések indokoltságát az országban egységes módon kell megállapítani, ezért van szükség hatósági eljárásra az engedélyezéshez. – Társadalmi érdek és az érintett gyerekek, tanulók érdeke is, hogy mindannyian azonos elvek mentén vehessenek részt a köznevelésben, végezhessék tanulmányaikat. Az óvodai nevelés során megszerzendő készségeket, majd az iskolai nevelésben az ismeretanyagot akkor kezdjék el elsajátítani, amikor arra érettségüknél fogva készen állnak – fogalmazott az államtitkár, megjegyezve: a hatéves kori iskolakezdés évtizedes gyakorlat.
Rámutatott: hatósági eljárás lefolytatására nem is lesz mindig szükség, mivel ha a szakértői bizottság még a kérelmek beadási határideje előtt javasolja a plusz óvodai évet, akkor a szülői kérelmet már nem is kell benyújtani.
– A cél, hogy mindenki életkorának megfelelő nevelést kapjon, hiszen nem jó, ha egy osztályon belül akár két év korkülönbség is megjelenik a diákok között, mert nem ugyanarra van szüksége egy hatéves gyermeknek, mint egy nyolcévesnek – fogalmazott. Rétvári szerint a törvénymódosítás megerősíti azt a gyakorlatot, hogy az óvoda utolsó éve iskola- előkészítő év legyen. – Ha az alapvető készségek elsajátítása nem történik meg időben, az előbb-utóbb még nagyobb lemaradáshoz vezethet. Ennek szeretnénk az elejét venni, a gyermekek és családjaik érdekeit szem előtt tartva – fűzte hozzá az államtitkár.
A szakértői döntések olykor nem egyeznek meg a szülők vagy az óvoda szándékával, de ez eddig is így volt. Ha az óvodapedagógus és a szülő nem jut közös nevezőre, akkor most is kezdeményezni kell az illetékes pedagógiai szakszolgálatnál a szakértői bizottsági vizsgálatot, ami eldönti, iskolaérett-e a gyerek. Az iskolaérettség pedig nemcsak attól függ, hogy ki mennyire okos; gyakran írni-olvasni tudó gyerekek is fennakadnak a rostán.
Bódor Andrea Ágnes, a Nemzeti Pedagógus Kar szakszolgálati tagozatának vezetője azt mondta lapunknak: az iskolaérettségi vizsgálat a testi, szociális, értelmi és érzelmi érettséget egyszerre vizsgáló komplex eljárás, amelyből sokféle hiányosság vagy éretlenség kiderülhet, ami esetleg a szülőknek eszükbe sem jutna.
– Rendszeresen szoktuk képekről meséltetni a gyerekeket, mert nem mindegy, hogy tudnak-e összefüggésekben fogalmazni, történéseket is mondani, vagy bármiféle elvonatkoztatás nélkül csak felsorolják, hogy mit látnak a képen. Nagyon árulkodók a rajzok is. Nem mindegy, hogy a gyermek kitartóan körberajzolja-e a megadott mintát vagy a felénél megunja és abbahagyja. És egyáltalán tudja-e helyesen fogni a ceruzát? Az emberrajzból kiválóan lehet következtetni sok más mellett arra is, hogy a gyerek el tudja-e helyezni magát a térben, tehát tud-e majd dolgozni a füzetek vonalai és rubrikái között, tisztában van-e az irányokkal, meg tudja-e különböztetni az írott b és d betűt – sorolja a példákat Bódor Andrea Ágnes, megjegyezve: a szakszolgálatok munkatársai már tanév elejétől folyamatosan szűrik az iskolába készülő ötéveseket, és akinek szüksége van rá, már ekkor megkapja a szükséges fejlesztéseket, így senkit nem ér meglepetésként a végső döntés.
A szakértő úgy látja, szükség lenne egy mindenki által elfogadható, korszerű, országos tesztre, mivel a szakszolgálatok jelenleg ugyanazon fő elvek mentén, de nagyon sokszínűen, különböző módszerekkel vizsgálják a gyerekeket. Ez azonban változhat, mert, mint mondja, éppen fejlesztés alatt áll egy új iskolaérettségi mérési módszer, amelynek köszönhetően talán megszülethet a várt egységes szempontrendszer.
