Kizökkent az idő – mondhatnánk Hamlettel, a jog nyelvén viszont vis maior helyzetbe került a világ a koronavírus-járvány globálissá válásával.
A vis maior olyan, előre nem látható, rendkívüli körülmény vagy esemény, amely nem elhárítható. Ide tartoznak bizonyos politikai események (forradalom, háború, hadmozdulatok, puccs, fegyveres felkelés, az alkotmányos rend összeomlása stb.), természeti csapások (földrengés, árvíz, tornádó, cunami, meteoreső stb.), járványok (lepra, spanyolnátha, most a koronavírus stb.), terroresemények vagy egyéb rendkívüli körülmények (sztrájk, közüzemi kimaradás stb).
A vis maior fennállása mentesít bizonyos, normális időkben természetes jogi kötelezettségek alól.
Ám annál inkább megnövekszik, mondhatni ezerszeresére növekszik az erkölcsi kötelezettségek fontossága, amelyek minden emberre érvényesek, különösen a közéletben, politikában aktív személyekre, kormányra, pártokra, politikusokra.
A próbák ideje ez. Az az idő, amikor igazából megmutatkozik egy ember, egy politikus, egy párt vagy kormány erkölcsi tartása vagy annak teljes hiánya, az erény vagy a hitványság. Országos, illetve globális járvány idején csak az élet védelme számít, minden más csak utána jöhet. S nemcsak fegyelmezett cselekvésre, életvitel-változtatásra van szükség, hanem a politikai-közéleti szereplők esetében fegyelmezett mondatokra, nyilatkozatokra, amelyeknek mind-mind az embertársaink iránti szolidaritást kell kifejezniük.
A próbák ideje ez: ha most politikusok, pártok képtelenné válnak arra, hogy a politikai és a pártérdek elé helyezzék az élet védelmét, ha most politikusoknak és pártoknak fontosabb a politikai ellenségük besározása és a politikai előnyszerzés, akkor rájuk máskor sem lehet számítani soha és semmiben. Ha valaki most, a világjárvány idején egoista és gyűlölködő, az kiírja magát a bármely szinten is partnernek tekinthető közszereplők közül – egyszer s mindenkorra!
És most lássuk és emlékezzünk: a napokban a DK és a Momentum egyes politikusai ebbe az erkölcsileg minősíthetetlen kategóriába kerültek.