A Mandiner Trianon 101 című cikksorozata részeként publikált írásában Szánthó Miklós idézi a miniszterelnököt, aki trianoni beszédében azt mondta: „Az igazság erő nélkül keveset ér.” Az idézettel kapcsolatban megjegyzi, szerinte ez egyben egész történelmünk egyik leghatalmasabb és – talán eddig – leginkább meg- vagy feloldhatatlannak tűnő dilemmája is.
Szánthó Miklós leszögezi, a magyarok mindig tudták, hogy igazuk van, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. A gond csak az volt, hogy ehhez sokszor erő nem társult, legfőképpen pedig általában mások nem osztották ez azt igazságot. De tudtuk, hogy igazunk volt, amikor 1100 éve elfoglaltuk a Kárpát-medencét, és tudtuk, hogy igazunk volt, amikor 1000 évvel ezelőtt államot alapítottunk. „Akarattá lett az igaz lázadás Rákóczinál, ’48-ban és ’56-ban is, de győzhetetlenségünk hite hamar belenémult a szívekbe. Hányszor, de hányszor éreztük azt, hogy a saját magunk országában bujdosó urakká váltunk; hogy a mi igazságunkat el nem fogadók miatt a csodálatosnak hitt erős lázadás végül kőbe dermedt tétlenséggé vált. Vereség lett 1918-ban, országfosztás 1920-ban, és bár pár pillanat erejéig behajolt a napfény, a sötétség megint összesűrűsödött és 45 éven át fuldokoltunk a régi csendben.” – írja.
A szerző azonban fontosnak tartja kiemelni: kell, hogy célja legyen a magyar kálváriának. Az nem lehet ugyanis, hogy több mint ezer év dicsősége és sorscsapásai céltalanul málljanak szét az éjszakában. Szánthó szerint a mi felelősségünk, hogy a velünk, körülöttünk élő népekkel tegyük újra naggyá a Kárpát-medencét, hogy megvédjük magunkat és együtt emelkedjünk fel, együtt építsük a közös jövőt és az új korszakot.
Írása végén figyelmeztet: „»Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a maga kálváriáját.« Megjártuk és az nem volt hiábavaló, célja volt, céllal maradtunk meg. Most világosodik meg minden, minden értelmet nyer: megértjük, hogy mi magunk vagyunk a legendás felmentő sereg, akikre vártunk.”
A teljes írás IDE kattintva elolvasható.
