– Kezdődik a jogalkotási munka, indul a parlament őszi ülésszaka. Mik lesznek a legfontosabb feladatok?
– Mivel benne vagyunk a vírus második hullámában, biztos, hogy ez a kérdés fogja uralni a közgondolkodást, nekünk pedig az emberek egészségének védelme lesz az elsődleges feladatunk. Be kell tartani minden óvintézkedést: a héten a kormányülésen is sok új döntés született, széleskörűen kiterjesztettük a maszkviselésre vonatkozó előírásokat és hatósági árat szabtunk a tesztekre. A törvény-előkészítési munkából kiemelném a feltételes szabadságra bocsátás szigorításának vitáját, amely ősszel esedékes. A börtönzsúfoltsággal kapcsolatos javaslatokat is most véglegesítjük, hiszen október végéig ezt is az Országgyűlés elé kell terjeszteni, valamint az áldozatsegítés terén is továbblépnénk. Nem fogunk unatkozni ősszel.
– Mikorra fogadhatják el a börtönbiznisz elleni szabályozást?
– Tavasszal az Országgyűlés felhívta a kormányt, hogy október 31-ig dolgozzon ki a bűncselekmények áldozatainak érdekeit jobban érvényre juttató szabályozást. A rendes menetrend szerint az év végéig elfogadhatja a parlament a jogszabályt.
– Az áldozatsegítés terén mik lesznek a változások?
– Minden megyeszékhelyre szeretnénk egy áldozatsegítő központot, hogy közel legyen a segítség az állampolgárokhoz. Folyamatos az építkezés, idén még két központot szeretnénk megnyitni a jelenlegi négy mellé. Az is fontos, hogy az áldozatsegítő rendszer pontjait összekapcsoljuk egymással: ha egy áldozat egy egyházi vagy civil szervezetnél jelentkezik, akkor tudjon róla az állami rendszer is, hogy fel tudjunk ajánlani olyan segítségi formát is, amit az a szervezet, ahol jelentkezett, esetleg nem működtet. Olyan áldozatsegítő modellre szeretnénk váltani, amiben automatikus a segítség felajánlása, és az érintett eldöntheti, él-e a lehetőséggel. Ez az úgynevezett opt-out megoldás. A magyar áldozatsegítő rendszer európai szinten ma is fejlettnek számít, ezt büszkén mondhatom. Ezt Didier Reynders jogérvényesülésért felelős európai biztos úr – ha sok mindenben nem is értünk egyet – is el szokta ismerni.
– Nyáron a Kaleta-ügy borzolta a kedélyeket. A gyermekvédelem terén milyen lépésekre van szükség?
– A családpolitika mindig is kormányunk munkájának középpontjában állt. Az igazságügyi minisztériumban is felállítottunk egy családjogi munkacsoportot a közel egy éve történt tragikus győri eseményekre reagálva. Ennek eredményeként szigoríthatjuk a feltételes szabadságra bocsátás szabályait, hogy aki más életére tör, azt ne lehessen feltételesen kiengedni a börtönből. A hozzátartozók sérelmére elkövetett bűncselekmények esetében is további szigorítások várhatók. A családjogi munkacsoportunk egy 170 oldalas anyagot készített, amely minden jogi területet vizsgál a családok védelme érdekében. Nem csak jogalkotási feladatunk van, a jogszabályok alkalmazása ugyanis nem mindig vezet kellő eredményre. Kiderült, sokszor a jogszabályok alkalmazásának gyakorlatán, adott esetben pedig csak a hivatalok hozzáállásán kell javítani.
Fotó: Kurucz Árpád
– Gyakori ellenzéki kritika, hogy a parlamenti munka értelmét vesztette, mert a kormány nem törekszik konszenzusra. Mit gondol erről?
– Az én vitakultúrám része, hogy minden felet meghallgatok. A kormánnyal sokszor kritikus civil szervezetekkel is egy asztalhoz ülök, volt már, hogy kiderült, hogy nem is velünk, hanem egymással van bajuk. Sok olyan terület van egyébként, legyen szó a béremelésekről vagy a járulékcsökkentésekről, ahol közös társadalmi érdekek mentén az ellenzék is támogatja az intézkedéseinket. Az Országos Bírósági Hivatal új vezetőjét is az ellenzék nagy része támogatta szavazatával. Van tehát érdemi parlamenti együttműködés is. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezésről szóló törvény vitájában az ellenzék nem mutatott kompromisszumkészséget, és a politikai pillanatot akarták megragadni, hogy a kormányba rúgjanak. Sajnos ilyen is van.
– Ön tagja a Miskolci Egyetem kuratóriumának. A Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán sok kritika éri az átszervezéseket. Mi a véleménye az új egyetemi struktúráról?
– Minden egyetem más. Miskolcon jó együttműködést sikerült kialakítanunk az intézménnyel. Az első perctől partnerként fogadtak bennünket, lehetőségként tekintve az új konstrukcióra. Az állam egyszerre több mint húsz felsőoktatási intézményért felelt, amelyek úgy érezhetik, hogy húszfelé oszlik a figyelem, de a kuratóriumi struktúrában önállóan és szabadon tudnak létezni, sokkal szorosabb viszonyt kialakítva a fenntartóval. Az alapítványi működés tehát – az államháztartási szabályoktól való függetlenedés révén – több figyelmet, rugalmasabb működést és nem utolsósorban a versenyképesség növelését teszi lehetővé az érintett egyetemeknek is. Egyszóval nő az autonómiájuk.
– Péterfalvi Attila szerint sérti a szólásszabadságot a Facebook-profil felfüggesztési gyakorlata, és ezért hazai szabályozás kidolgozását szorgalmazza. Mit gondol erről? Munkacsoport is alakult a témában. Mire jutottak?
– Korunkban egyre nagyobb mértékű az állampolgárok aktivitása az online térben. Jogalkotóként az a feladatunk, hogy figyeljük a világ változásait és reagáljunk a jog nyelvén az új kihívásokra. Időszerű volt a Digitális Szabadság Bizottság felállítása februárban. A nagy számban érkező állampolgári levelek is bizonyítékot jelentenek rá, hogy komoly társadalmi igény van ennek a problémának a kezelésére. Számos olyan jogsérelem van az online térben, amire fontos, hogy választ tudjunk adni. Ezek közül kiemelten fontos, hogy online is biztosított legyen az állampolgárok szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága. Olyan garanciákat szeretnénk számonkérni, amelyek minden jogállamban megvannak Európában. Fontos, ha például valakinek az adatait eltüntetik az oldaláról, akkor az állampolgár egy tiszta, átlátható rendszerben jogorvoslatot kaphasson. A techóriások által uralt világban párhuzamos jogrendszerek kialakulását látjuk. A Facebooknak saját felügyelőbizottsága van, amiről nem tudjuk, melyik állam joga szerint bírálja el a panaszokat. Mindezért párbeszédet alakítunk ki a techóriásokkal, hogy a magyar állampolgárok jogait biztosítani tudjuk. Nemzetközi fellépésre is szükség van, hiszen az érintett cégek nem kötődnek egyes országokhoz. Ráadásul gyakran mesterséges intelligencia segítségével működnek ezek az oldalak, előfordulhat tehát, hogy nem egy ember, hanem valamilyen algoritmus által elkövetett cselekménnyel állunk szemben.
– Az ellenzék szerint cenzúrázni akarják a Facebookot.
– Mielőtt még a nyárihoz hasonló alaptalan felháborodás indulna, mindenkit óva intenék az elhamarkodott megnyilatkozásoktól és ferdítésektől, hiszen nem a bizottság akarja a Facebookot cenzúrázni, hanem azt vizsgáljuk, mi történik, amikor a Facebook cenzúrázza a magyar állampolgárokat, és milyen jogalapon teszi ezt. Szeretnénk biztosítani a jogállamiságot és a szabadságot, mivel azt látjuk, hogy az online párhuzamos jogrendszerben nem feltétlenül érvényesülnek megfelelő garanciák.
– Az Európai Bizottság hamarosan kiadja az államokról készített jogállamisági jelentését. Ennek kapcsán ön azt írta a Facebookon: „Az elkövetkező napokban érdekes jogállamisági tényekkel és összehasonlításokkal jelentkezem majd.” Mi ezzel a célja?
– Szeretném konkrét példákon keresztül bemutatni, hogyan működik a kettős mérce. Az a tapasztalatunk, hogy nem objektív kritériumok alapján és nem kiegyensúlyozott források felhasználásával állítják össze a Magyarországot támadó jelentéseket. A magyar kormány álláspontját közel sem olyan súllyal mérlegelik, mint bizonyos NGO-k elfogult, politikailag motivált és egymást körbehivatkozó tanulmányait. Érdemes a tényekről is beszélni, és tájékoztatni mindazokat, magyarokat és nem magyarokat egyaránt, akik eddig nem nagyon hallhattak mást a nyugati sajtóból, csak alaptalan rágalmakat. Több országban például az igazságügyi miniszternek van alárendelve az ügyészség, nálunk pedig szervezetileg teljesen független. A bírósági igazgatást is említhetném: Magyarországon a bíróságok igazgatása és költségvetése teljesen független a végrehajtó hatalomtól. Ez sem általánosan elterjedt Európában. A jogállamisági kérdéseket jogi és nem politikai szemüvegen keresztül kell szemlélni. Most viszont láthatóan zsarolásra akarnak felhasználni jogállamisági köntösbe bújtatott politikai és ideológiai elvárásokat. Ez nem jogállamiság, hanem nyers erő és költségvetési zsarolás. Le kellene zárni ezt a szomorú fejezetet az Európai Unió történetében, mert csak bizalmatlanságot és megosztottságot szült. A jövő Európáját kellene építenünk, ami akkor lehet erős, ha erős nemzetek alkotják.
– Mi lesz a hetes cikkely szerinti eljárással? Angela Merkel kancellár szeretné lezárni a procedúrát a német elnökség végéig. Lát erre esélyt?
– Nyáron adtam egy interjút a Die Weltnek, aminek a megjelenéséért végül – furcsamód – hosszasan kellett küzdenünk. A beszélgetésben elmondtam, hogy mi bízunk a kancellár szavában, hiszen az általa adott ígéret nekünk fontos biztosíték. Partnerek vagyunk abban, hogy az eljárást minél előbb lezárjuk, hiszen csak nyomásgyakorlási eszközről van szó. Most, amikor ismét erősödik a migrációs nyomás, újra előtérbe fognak kerülni ezek a viták, és egy olyan ország, amelyik nyíltan kiáll az illegális bevándorlás ellen és felemeli szavát a határok védelméért, biztosan sokaknak nem fog tetszeni. Ez ennek az eljárásnak a politikai kontextusa. Jogi szempontból nézve már régen be lehetett volna fejezni, és az európai partnereinknek is csak kellemetlen terhet jelent. Mi tartjuk a frontot, és küzdünk a jog eszközével, de tisztában vagyunk vele, hogy egy politikai eljárásnak vagyunk a részesei.
