A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) a hatvanas években szinte évről évre várhatta a szigorú minisztériumi revizorok vizsgálódását.

A Syriust Erdős Péter annyira nem szívelte, hogy Az ördög álarcosbálja lemezt csak háromezer példányban adta ki.

Hiába aratott páratlan sikert a Syrius Ausztráliában, itthon nem kapott lehetőséget Erdős Pétertől.

Két zseni, akik, ha Londonban születnek, világsztárok lesznek: Cserháti Zsuzsa és Demjén Ferenc.

Negyvenöt évvel ezelőtt, 1976 decemberében adták át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nagyüzemét.

Érdekes módon már feltűnt az énekesnő mellett az éppen akkor körvonalazódó LGT háromnegyede is (Barta Tamáson kívül mindenki), ami rányomja a bélyegét a hangzásra.

„A tervem ugyanaz, mint mindig: szórakoztatni és szolgálni a zenét, szolgálni az embereket, mint egy jókedvkészítő kisiparos.”

Erdős Péter „popcézár”, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat popzenei mindenhatójának beszéde a kegygazdálkodás és a hatalmi arrogancia megnyilvánulásának furcsa keveréke volt.

Meglehetősen nehéz volt bejutni a Kádár-rendszerben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat berkein belülre, és talán még nehezebb volt tartósan ott maradni.

A Kádár-rendszerben monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV) jogosan tekintette a zenészszakma túlnyomó többsége cenzurális hatalomnak (is).