Mi, magyarok méltán vagyunk büszkék gazdag gasztronómiai kultúránkra, jó receptekért nem kell a szomszédba menni, mondhatnánk. Az utóbbi évtizedekben azonban hozzánk is egyre markánsabban begyűrűztek más nemzetek konyhái, és a nemzetközi választék szerencsére nem csak a török vagy kínai gyorsétkezdékben merül ki. Ha valaki szeret főzni vagy jókat enni, esetleg mindkettő, manapság a folyóiratok, szakácskönyvek, tévéműsorok és internetes források végeláthatatlan mennyisége között válogathat az ötletszerzéshez.
Ugyanakkor a nagy összevisszaságban jól jön, ha van a polcunkon egy átfogó könyv, amely nemcsak segít egy olasz vagy egy bolgár vacsorát az asztalunkra varázsolni, de a nemzet gasztronómiai történelmével is megismertet. A Springmed Kiadó gondozásában megjelent Gasztronómiai világkalauzból kiderül, milyen az igazi finn sörleves, a cseh juhtúrós sztrapacska, vagy a francia almatorta, de elmerülhetünk az erdélyi, balkáni és arab ételkülönlegességekben is. A sorból természetesen a hazai ízek sem maradhattak ki. Igazi világ körüli utat tehetünk tehát, és könnyebben eligazodunk akkor is, ha külföldre készülünk, és tájékozódni szeretnénk, hogy mit érdemes az adott országban megkóstolni. A kiadvány azonban nem ettől igazán különleges, olyanok számára is segítséget nyújt, akik egyszerűen szólva nem ehetnek meg mindent.
Cukorbetegség: negyedóra séta csodákat tehet
Gyászos rekordot állított be a cukorbetegség
Cukorbetegség: már egyetlen doboz üdítő is növeli a rizikót
Diabétesz: a kínai gyógyászat lehet a leghatékonyabb fegyver
Közhely, hogy mi, magyarok szeretünk enni és általában beszélni is a finom falatokról, arról azonban már kevésbé, hogy mi az, amit szabad és mi az, amit nem. A fejünkben nem is igazán szoktuk társítani ezt a két dolgot. A jó evés-ivás és az egészséges étkezés egy mondaton belüli említését sokan valamiféle humoros megjegyzéssel ütik el, miközben egy pohár borral öblítik le a nokedlivel tálalt pörköltet. Ezzel nincs is semmi gond, de sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy ezt a dolgot félvállról vegyék.
Mit tehet tehát egy lisztérzékeny, akinek a fent említett menü a hagyományos formájában tilos, vagy egy cukorbeteg, aki negyedannyit ehet egy ilyen ételből, mint amennyit szíve szerint fogyasztana? Számukra is rengeteg szakirodalom áll rendelkezésre, sokan azonban így is komoly lemondásként élik meg, hogy étrendjük különbözik az itthon általánosan megszokottól, és sok ínyencséget nem kóstolhatnak meg.
A Gasztronómiai világkalauz azonban segíthet abban, hogy ne ilyen szemszögből tekintsünk a diétára. A könyvben egyrészt megtalálhatjuk az adott étel energia- és tápanyagtartalmát, valamint tanácsokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet azt fogyaszthatóvá tenni egy liszt-, azaz gluténérzékeny, egy cukorbeteg vagy egyszerűen csak fogyni vágyó ember számára. Ami azonban a legizgalmasabb, hogy rádöbbent arra, mi mindent lehet készíteni akkor is, ha bizonyos dolgokat ki kell zárnunk az étkezésünkből. Ilyen értelemben nemhogy szűkülnek a lehetőségeink, hanem hatalmas tárházból meríthetünk. Lehet, hogy egy lisztérzékeny nem ehet hagyományosan elkészített orosz palacsintát, de nyolcízű rizspudingot már igen.
A cukormentes diéta gyengíti a rákos sejteket
Paleodiéta (4.): Érvek és ellenérvek
Ételek, amelyek az ember halálos ellenségei
Lúgosítás (4.): Pró és kontra, azaz a teljes kép
Folyton elhangzik, hogy aki fogyni akar, sovány húst, sok zöldséget és gyümölcsöt egyen, csak sajnos sokan unalmasnak tartják a zöldségeket, talán azért, mert nem ettek még dióval töltött padlizsánt vagy stájer parasztsalátát. A sort hosszasan lehetne folytatni, hogy miért érdemes kézbe venni a 30 ország 300 receptjét ismertető könyvet, nem beszélve arról, hogy a bátrabbak eddigi bevett receptjeikhez is sok ihletet meríthetnek.
A könyv szerzői diabetológus, dietetikus szakemberek, akik hosszú évek óta foglalkoznak olyan emberekkel, akik diétára kényszerülnek. Magyarországon mintegy félmillió embert érint a 2-es típusú cukorbetegség, sokan túlsúlyosak, és egyre többet hallunk egyéb, étkezéssel összefüggő problémákról, táplálékallergiáról, köztük a gluténérzékenységről. Ezek lényegét szintén ismerteti a könyv, így a laikusok számára is közelebb hozza a témát. Akit pedig ez személyesen nem is érint, de környezetében élnek ilyen problémával küzdő emberek, már könnyedén meg tudja őket vendégelni.
Mindezen túl az már csak megmosolyogtató, hogy a könyvről véleményt mondó szintén dietetikus hölgy, egy szakember azzal hárította a receptekkel kapcsolatos tapasztalataira vonatkozó kérdést, hogy családjában nincs érintettje a fent említett bajoknak. Talán pont az ilyen megnyilvánulások miatt sokan kívülállónak érzik magukat a gondjukkal, és hiába a szigorú, de a hitelességet nélkülöző utasítás, nem tudják tartani az előírásokat. Ez a könyv azonban segít abban, hogy máshogy gondolkodjanak, és ne teherként, hanem megoldandó feladatként tekintsenek problémájukra.
