Kiegyezés saját magunkkal

Minden túrázónak magának kell kitapasztalnia a határait. Semmit sem érdemes siettetni, és hároméves kortól ugyanúgy el lehet kezdeni a túrázást, mint a nyugdíjba vonulás után. Hogyan lehet kezelni a túlvállalt helyzeteket?

Minden túrázónak magának kell kitapasztalnia a határait Forrás: PIXABAY

„Sokan csak olvasgatják a beszámolókat, tippeket, tanácsokat, aztán amikor elhatározzák magukat, azonnal egy jelentősebb túrán indulnak el, és csodálkoznak, hogy nem bírják úgy, ahogy azt elképzelték – sorolta tapasztalatait Horváth Katalin, a Teljesítménytúrázók Társaságának titkára. – Nagyon fontos a fokozatosság elve. Bármikor kezdjünk is túrázni, érdemes rövidebb távokkal, tíz-tizenöt kilométerekkel kezdeni. S mihelyst ezek probléma nélkül mennek, növelni lehet a távolságot.

Minél több időt tölt az ember a terepen, annál több tapasztalatot szerez a szervezete működéséről, és megtudja, hogy mikor mire van szüksége.

Érzi majd, mikor vághat neki egy ötven vagy száz kilométeres távnak is.”

Magyarországon az aktív, teljesítménytúrákra gyakorta járó közösség nagyjából tízezer főt számlál. Az egy évben több száz kilométer feletti távot rendszeresen teljesítő mag hatvan-hetven lelkes túrázóból áll. Az, hogy a túrák valójában hány embert mozgatnak meg, függ a helyszíntől, az évszaktól, az időjárástól és természetesen a túra hosszától is. Sok esetben a szervezők figyelnek arra, hogy a hosszabb táv mellett kisebb túraútvonalat is kijelöljenek. Ezzel kedveznek a kisgyerekes családoknak, az idősebbeknek, a kezdőknek, továbbá azoknak, akik csupán egy lazább sétára vágynak.

Minden túrázónak magának kell kitapasztalnia a határait
Fotó: PIXABAY

„Senki sem úgy született, hogy egyből a Mount Everestre futott fel – célzott Horváth Katalin arra, hogy a hosszabb távok sikeres teljesítéséhez alapos felkészültség kell: a túrázást egészen kis korban el lehet kezdeni, de nem ritka az sem, hogy valaki nyugdíj után gondol egyet, s nekivág a természet felfedezésének.

– Nagyon becsülöm azokat, akik hatvan-hetvenéves korban kezdenek el túrázni.

Az emberek nyugdíj után sokszor nem tudnak magukkal mit kezdeni, vagy az egész heti családi nyüzsgés, a gyerekfelügyelet után szükségét érzik egy kis nyugalomnak. Jólesik kimozdulni, új embereket megismerni, akik később túratárssá válhatnak.

A legtöbben öt-tíz kilométeres túrákkal kezdik. Előfordul, hogy négykézláb érnek be a célba, de folyamatosan fejlődnek, nem adják fel, mernek kérdezni.

Van, aki megmarad a könnyebb túráknál, de akad, aki rendszeresen teljesít húsz-harminc kilométeres túrákat a Mátrában. Az idősebb korosztály másik része, akik már régebben is aktív természetjárók voltak, kifejezetten jól bírják a megméretést. Az emelkedőn néha úgy elmennek melletted, hogy csak nézel. A legidősebb túrázó, akit ismerek, s rendszeresen indul teljesítménytúrákon, egy nyolcvannégy éves bácsi.”

Az idősebb korosztály mellett természetesen számolni kell a fiatalokkal is.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.