Reding feltette a kezét

Magyarország tiszteletben tartotta a bírák kényszernyugdíjazása ügyében született európai bírósági ítéletet – jelentette be a biztos.

Reding kijelentése a bíróság ítéletének tiszteletben tartásáról azért bír különös jelentőséggel, mert ha a bizottság úgy találta volna, hogy a magyar szabályozás nem tesz eleget az ítéletnek, akkor újabb kötelezettségszegési eljárást indíthatott volna. Ez alkalommal viszont már fordulhatott volna azonnal a luxembourgi bírósághoz, és akár rögtön pénzbüntetés kiszabását is kérhette volna.

A márciusban elfogadott jogszabály értelmében a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatára – egy átmeneti időszakot követően – 2023. január 1-jétől csökken 65 évre, miközben az általános nyugdíjkorhatár akkorra szintén 65 évre emelkedik. Az a bíró vagy ügyész, aki az átmeneti időszakban éri el a nyugdíjkorhatárt, dönthet: helyén marad, „tartalékállományba” kerül vagy nyugdíjba megy, és ugyanez igaz a korábban kényszernyugdíjazott bírákra is. A kormány akkor azt közölte, hogy az elnöki posztot betöltött, nyugdíjba küldött bírák minden további nélkül, automatikusan visszakapják pozíciójukat, míg a korábban más bírósági vezető posztot betöltők, ha kérték, szintén visszakerülhettek állásukba, ha azt időközben nem töltötték be. A visszahelyezett bírák a törvény értelmében visszamenőlegesen megkaphatták a felmentésük és a visszahelyezésük között eltelt időre járó bérüket. Azok a bírák, akiknek a visszahelyezése vezető pozícióikba nem volt lehetséges, eredeti teljes megbízatásukra járó juttatásaikat megkaphatták.

Az Európai Bíróság tavaly novemberi ítéletében azt mondta ki, hogy a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre történő leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetést jelent, ezért a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik.

Reding az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által végzett titkos adatgyűjtésről is beszélt: kettős mércét, a keleti tagállamokkal szembeni előítéletet emlegetett egyes nyugati országok részéről a jogállamiság megítélése és a sajtószabadság területén.

Elmondta, hogy tapasztalata szerint ha egy keleti tagállamban nyomást gyakorolnak egy újságíróra, akkor a német, a brit, a francia, a svéd és a finn külügyminiszter izgatott lesz, és a bizottság beavatkozását kéri, az Európai Parlament azonnal plenáris vitát kezdeményez és határozati javaslatot készít, amelyben elítéli a történteket. „Ezek a miniszterek és képviselők egyetlenegyszer sem telefonáltak, amikor (David) Mirandát letartóztatták a londoni repülőtéren három héttel ezelőtt vagy amikor a The Guardiannek meg kellett semmisítenie bizonyos bizonyítékokat a brit kormány kérésére” – jelentette ki Reding, aki egyúttal arra is rámutatott, hogy az Európai Bizottságnak nem szabad belesétálnia a „Kelet-ellenes” előítéletek csapdájába a jogállamiságról folyó vitákban.