A giccs uralta a Váci utcát és társait

Giccsrazzián a Váci utcától a Nagykörútig – a Magyar Nemzet 1966. április 15-i számából.

A Dohány utca a giccs va­lóságos paradicsoma. Szorgal­mas üzletemberek, iparenge­déllyel rombolják itt a közíz­lést. Készleteik minden „igényt” kielégítenek. A Kör­úttól száz lépésnyire például két kézimunka-bolt áll egy­más mellett. Kirakataikban szédítő giccskollekció díszeleg. Csak mutatóba egy pár darab a kézimunka-előnyomda kíná­latából: hímzett kefetartó (11,50), zsebkendődoboz selyem bevonattal, zsinórozással, „festményekkel”; „Lánchíd”, kismadár stb. Ugyanaz szív alakban „szeretettel”. Díszpár­na kettős ágyra, húzott rózsa­szín anyagból, tüllbetétekkel, hímzésekkel (385–440 forintért!). „Gobelin”-előrajzolás színezve: várkastély, cigánylány hegedűvel, cipóját fűző balerina. Díszpárna: zöld ala­pon gitározó cica. Rigmusos falvédők (24,80), hogy aszongya: „Ne felejts, hogy el ne felejts, Hogy el ne felejts, mert elhervadok.” Textilfestő szomszédja, már nem ilyen ol­csó. Ő 26 forintot kér a falvédő-előnyomásért. „Szebb” a rigmus is: „Ahol tisztaságot és rendet látsz, dicsérd a ház asszonyát.” Van itt még gyerek­zsebkendő zim-zum zenekar­ral, festett fejkendő, balatoni emlék is.

Száz méter az Akácfa utca. Sok ember, még több jármű. Erre halad át az egész Rákó­czi úti forgalom. Itt van a har­madik giccsüzlet a Gorkij mozi mellett. Árukészlete ugyanolyan. Ha összekever­nék, senki meg nem mondaná, hogy melyik kinek a „műve”. Mindenesetre élelmes, halad a korral. Nála már Mazsola is kapható előnyomva, kis zseb­kendőre (3 forint 40 fillér), né­hány gobelin: rokokó szerel­mespár stb., falvédők és egye­bek társaságában,

A kézimunka-sablonírás min­talap-előnyomás azonban nemcsak a másodrendű főút­vonalakon és a mellékutcák­ban „divatozik”. Nem messze a város legforgalmasabb pont­jától, a Rákóczi út keresztező­désétől, a Lenin körúton a hangzatos Tündérujjak cégér alatt láttuk talán a legkirívóbb példáját. A gitározó lány s a kissé bamba bernáthegyi, a Cicavízió tagjai – ez aztán a karrier! – szégyenkezve el­bújhatnak a szív alakú díszpárna mellett, amelynek tükör van a közepén! Mint a mézes­kalácsokon. Csak hogy ez, nem mézeskalács. Nem, „en­nivaló”, hanem egészen más­hová. És ezek után Tündéruj­jak? ... Budapest egyik ide­genforgalmi főútvonalán.

Sajnos, az egyik vasárnap is nyitva tartó trafikunk a Kör­úton az Emke mellett szintén sok giccsárut tart a kirakatá­ban. Például a kártyákat sexbombákkal, harmincötért. A papagájos már „csak” 25,80, a vitorlás hajókkal díszítetteket potom 24,40-ért viheti a vásár­ló. Ebből is látszik, hogy nem vagyunk hajós nép. De szeret­jük a kuriózumokat s a kár­tyán felszámítjuk a sex-fel­árat. Ezek mellett a fémhamutálca az aljába illesztett Széchenyi fürdő fotóval, vagy az emailozott kiskanalak me­rítő részükben a Parlamenttel, szinte említésre sem érdeme­sek. Sétánkon később kiderült, hogy ezek a kiskanalak hato­sával tartódobozban is vásá­rolhatók például az Óra- és Ékszervállalat üzletében a Nyugati pályaudvarral szem­ben. S mivel itt már készlet­ről van szó, a díszítést fele-fe­le arányban osztották meg, há­rom kiskanálon vitorlás hajó látható, a gyengébbek ked­véért Balaton felirattal.

A giccsre vadászók eldorádói – akár mert üldözik, akár mert szeretik – vitathatatla­nul az ajándékboltok. Címe­ket talán felesleges is sorol­nunk. Egy-két kivétellel mind­egyik tárgyat megtalálhatjuk mindegyik üzletben. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy giccsben szegényes a vá­lasztékunk. Sajnos, nem. Íme, válogatás nélkül egy nagyon gyors cikklista például porce­lánból: gomba tetején trombi­táló kisfiú á 35, magyar lány á 280, halat elragadó sas (ked­velt téma!) á 220, rózsás bonbonniére á 85, táncosnő, Seherezádé, kislány csokorral, gyermek búgócsigával, heren­di cipő és rózsák mindenféle méretben, hogy csak az olcsóbbakat említsük. De lát­tunk „luxusigényeket” kielégí­tő kakadukat 450 forintért, bő­gő szarvasbikát 1170-ért, és egy nagyon komor sast (talán nem sikerült halat fognia) 458-ért. S ezzel még korántsem merítettük ki a listát.

Ugyancsak Ajándékbolt-áru a kefetartó kutyus, a porcelán dohánykészlet, amelynek cigarettanyomója egy jobb sorsra érdemes cica, az eozinmázas békakirály és sajnos, az iparművészeti giccs egyik iskola­példája egy, a geometrikus görög vázákat utánzó díszvá­za. S a sok virág, lepke és mütyürke átszármazott egy, a porcelántól nagyon is távol ál­ló területre, a csomagolásra. Az édességboltok egyébként általában jól rendezett kira­katában virágos, lepkés doboz­ban árulják az egyik kedvelt és keresett árucikket, a dobo­zos bonbont. A burkolás kicse­réléséről érdemes lenne gon­dolkozni és az ízes, híres ma­gyar bonbonnak az egri bordobozhoz hasonlóan ízléses csomagolást tervezni.

A Nagykörúton sétáló kirakatnézegetőt több kellemes és kellemetlen meglepetés éri. Az üde, jó hatású, nem hivalkodó dekorációval díszített kiraka­tok mellett sok zsúfoltat is látni. Mintha az egész raktá­rat egyszerre akarnák bemu­tatni. Fölösleges ez a nagy igyekezet. Gyakran az ízlése­sen rendezett, kevés árut be­mutató kirakat inkább invitál a belépésre. Ennél is kellemetlenebb azonban az elhanya­golt, mondjuk ki bátran, pisz­kos kirakat. Egy-két kereskedőt nem ártana erre is figyel­meztetni; például a Lenin körút 92. szám alatti rádiójavítót. A Nagykörút maga is ki­rakat. A külföldi, aki városun­kat ismerni akarja, végigmegy rajta. Az idegen szeme sokkal érzékenyebb, mint a mienk. Egy-kettőre felfedez dolgokat, amelyeket már megszoktunk, siettünkben észre sem ve­szünk. Gondoskodnunk kell te­hát arról, hogy a kirakat ki­rakatai mindig rendben legye­nek.

Néhány házzal arrébb más­fajta kellemetlen meglepetés­ben volt részünk. A cím: Le­nin körút 118. Röltex. Nem a rosszul sikerült fotódekoráció váltotta ki ellenérzésünket, hanem egy falvédő. Egy pilla­natra úgy tűnt, mintha min­den a giccs elleni intézményes küzdelem falvédőre hányt bor­só lenne. Mert itt állami üz­letben, állami árun erdőrész­letet láttunk csobogó patak­kal, a patakon híddal, a hát­térben erdészlakkal, s az erdő­ben békésen legelésző szarva­sokkal. Mindezt 71 forintért. Olyan ez a falvédő, mint a bi­zonyos hiba ló.

A kép természetesen nem ennyire sötét, mint amilyen­nek itt ábrázoltuk. Az üzle­tekben nemcsak giccset, ha­nem ízléses, finom szép áru­kat is árulnak. Láttunk jó ha­tású, hívogató, nagyvárosi jel­legű kirakatokat. El kell érni, hogy a világvárossá fejlődő Budapest minden kirakata vi­lágvárosi legyen. Hogy ne kelljen szégyenkeznünk a kül­földiek előtt, de magunk előtt sem.

Horváth–Sárvári (1966. április 15., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!