Éveken keresztül rengetegen fizettek olyan autóhiteleket, amiknek a szerződései finoman fogalmazva is több helyen kifogásolhatók. Alapszabály, hogy ne utaljon előre online apróhirdetések feladóinak, ugyanis könnyen csalás áldozatává válhat. Hogyan trükközik az akciós téli gumikkal a kereskedők egy része? Az egészségügy és az üzlet, avagy miért küldik haza a beteget félig gyógyultan? 2014 felkavaró esetei egy csokorban.
Nem veheti vissza a bank az autót akkor sem, ha kiderül, érvénytelen a szerződés, a szerződés lezárása után pedig még öt évig támadható a kifogásolt ügylet – derült ki 2014 februárjában. „Ha egy autóhitel-szerződésre kimondja a bíróság, hogy érvénytelen, attól még maga a gépjármű a tulajdonosnál marad, hiszen az »csak« a hitelszerződés fedezetéül szolgál, és nem a hitelező pénzintézet tulajdona. Nem veheti vissza a bank, mert a tulajdonjog a hitelfelvevőé, a gépjármű is az ő nevén van” – mondta el az MNO kérdésére dr. Damm Andrea autóhiteles ügyekre specializálódott ügyvédnő. „Ebben az esetben csak a törzstőke és a banki alapkamat jár a hitelező banknak. Ha a befizetett összeg több, mint amennyi a szerződésben megállapított tőketartozás és az alapkamat, úgy az visszajár a hitelfelvevőnek. Ha a szerződést nem a bank, hanem egy felhatalmazással nem rendelkező autókereskedő írta alá, ugyanúgy érvénytelen, mint azokban az esetekben, amikor a szerződés nem tartalmazza a kamatot vagy a deviza alapján az árfolyamot.”
2014-ben elképesztő méreteket öltött az internetes csalás a különböző apróhirdetési oldalakon. Sok csaló specializálta magát az olyan apróhirdetési oldalakra, ahol nem kell a feltöltésért külön összeget kifizetni, az eladásból jutalékot fizetni a portált üzemeltető cégnek, gyakorlatilag minimális befektetéssel rövid távon jutnak nagy bevételhez.
Szerencsésebb esetben ugyanolyan márkájú, de rosszabb minőségű terméket kap a vevő, akitől szinte minden esetben előre kérik a vételárat. Az általános eset viszont az, hogy az előre elutalt vételár után az „eladó” eltűnik, a portéka pedig soha nem érkezik meg a jóhiszemű, sokszor naiv vásárlóhoz. Az apróhirdető csalók ugyanis pontosan ezt használják ki. Hihetetlen, de a mai napig rengetegen dőlnek be az olyan hirdetéseknek, ahol az eredeti ár töredékéért kínálnak okostelefonokat, játékkonzolokat, márkás babakocsit.
Sokan szervizkönyvlázban égnek, e nélkül nem is hajlandóak használt autót venni, emiatt viszont sokan hamisítják ezt az okmányt, így legyünk óvatosak és körültekintőek. Egy tökéletes világban, ahol nem létezne hazugság, gond nélkül megvehetnénk akár egy 280 ezer kilométert futott gépkocsit is, ha látnánk, hogy 10-15 ezer kilométerenként szervizelve volt, és mindent kicseréltek rajta, ami elromlott. Sajnos nem ilyen világban élünk. A kereskedők, eladók alkalmazkodtak a vevői „igényekhez”, azaz, ha a delikvensnek 100 ezer kilométert futott, szervizkönyves verda kell, akkor a félmilliót futott Ford Escortból pillanatok alatt lesz egy 98 ezerre tekert, ennek megfelelően kitöltött, lepecsételt szervizokmánnyal ellátott „csudajárgány”.
Ma már nem a betegek jóléte van a középpontban, sajnos, úgy tűnik, hogy az egészség üzleti modellé fajult. A modern orvostudomány téves irányba halad – írja könyvében Michael Imhof sebész, aki úgy látja, az orvosoknak van még egy ennél szörnyűbb bűnük is, ami nem más, mint a kapzsiság. Ma már az egészségügyi ellátásban a gazdasági tényezők kerültek előtérbe, míg a betegség és a fájdalom a háttérbe szorult – emelte ki könyvében Michael Imhof.
Bár az orvosok szívesen hangsúlyozzák egy-egy beavatkozás előtt, hogy „azért vagyunk, hogy segítsünk”, a valóságban azonban nem választják a különböző lehetőségek közül azt, ami valójában a legjobb a páciensnek – véli. Németországban 2004-ben bevezették az úgynevezett DRG-katalógust. Az újítás óta a kórházak nem a páciens kórházban töltött napjai után kapnak pénzt, hanem az egyes diagnózisok után. A változás az adatokon is meglátszik: évente átlagosan 2,2 százalékkal, 2010-re egészen pontosan 6,82 napra csökkent a kórházban töltött idő. Azokat a betegeket is hazaküldik, akik még nem gyógyultak meg.
Spórolós nemzet vagyunk, főleg, ha olyan dolgokat kell vásárolnunk, amiket valamiért nem tartunk fontosnak. Az autógumi sajnos pont ebbe a kategóriába tartozik. Sokan azt gondolják, teljesen mindegy, milyen gumiköpeny van a keréken, legfeljebb egy kicsit nyikorog kanyarodáskor, meg autópályán olyan zajos, hogy egymás hangját is alig hallani tőle. Az autósok nagy része olcsó, akciós abroncsokat vásárol, amelyek gyaníthatóan évek óta valamelyik telephelyen porosodtak és szikkadtak a napon. Emiatt viszont sokkal gyengébb tapadási tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a gyárból frissen kikerült, középkategóriás abroncsok. Idén nyáron ráadásul annyi csapadék esett az országban, amihez hasonlót még az idősebb korosztály sem látott. A miértekről itt tudhat meg többet.
Egyes magyarországi járatokon igen gyakori a jelenség, olykor – kis túlzással – többen utaznak menetjegy nélkül, mint azzal. Nem arról van szó, hogy kijátsszák a sofőrök figyelmét, egyszerűen csak nem kapnak jegyet tőlük. Pár buszvezető ugyanis afféle „önálló vállalkozást” épített fel saját árakkal, saját szabályokkal. Szép bérkiegészítést lehet ezzel összehozni, és az utas is jól jár – miközben jelentősen megkárosítják a járatot üzemeltető busztársaságot. A rutinos sofőrök ránézésre megmondják – nem, kor, ruházat, arckifejezés alapján –, hogy kivel is lehet üzletelni. Például egy 250 forintos tikettnél (0–10 km-re érvényes) általában 150, az egy kategóriával drágább 310-esnél (10–15 km) pedig 200 forint csúszhat a zsebbe. Azaz az utasok körülbelül 100 forintot spórolhatnak utazásonként.
