Megkezdődött a DK és a Momentum versenyfutása

Ez lett hát a nagy gödi összeveszésből a DK és Momentum, Gyurcsány és Fekete-Győr között: a nagy megállapodás.

2020. 08. 17. 13:00
null
Gyurcsány Ferenc és Fekete-Győr András riporterek kereszttüzében Forrás: Facebook Forrás: Facebook
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez lett hát a nagy gödi összeveszésből a DK és Momentum, az őszödi hazudozó és Fekete-Győr között: a nagy megállapodás. Így „fejelték meg”, így írták felül az ellenzéki pártok közötti gödi ütközeteket.

Amire már régóta lehetett számítani, annak adta meg az apropóját a gödi veszekedés: nagy Összeveszés helyett létrejött a nagy Összeborulás. Amire minden valamirevaló elemző – jómagam is – már régóta számítottunk, mert az ellenzéki térfél mozgásának logikája ezt diktálta.

Egy képviselőjelölt mind a százhat körzetben, és persze a végén egy miniszterelnök-jelölt, közös lista. A megegyezők: MSZP, DK, Jobbik, Momentum, Párbeszéd, LMP. Ahogyan előre tudni lehetett. Nulla meglepetés, nulla fordulat. Most már legalább világos a képlet, világos a politikai versenypálya két évvel a parlamenti választások előtt: két világnézet, két gondolkodásmód, két politikai kultúra és két mentalitás vív majd egymással küzdelmet 2022-ben – s persze ez zajlik már egy jó ideje a magyar politikai életben. Az egyik oldalon a kormányzó erők, amelyek hisznek a jó hagyományokban, a nemzettudatban és nemzeti összetartásban határon innen és túl, a keresztény értékrendben, a család intézményében és az emberek bizalmára épülő államban.

A másik oldalon az ellenzék tagjai, akik viszont egyfajta globális, kozmopolita világban akarnak élni, ahol nem számít a nemzeti elkötelezettség, nem számítanak a hagyományok, a család, ahol a multikulti a sláger, és ahol mindenki egyformán gyűlöli a kormányzatot, de főleg Orbán Viktort.

Vagyis, még tömörebben és egyszerűbben kifejezve: az egyik oldalon hisznek egy értékrendben és jövőképben, a másik oldalon gyűlölnek egy politikust, akinek, gondolom, még a péntek reggeli szokásos interjúban felbukkanó hangjától is kirázza őket a hideg (és ez aligha képies megállapítás), mondjon bármit, jó vagy rossz hírt, vagy egyszerűen csak köszönjön.

Itt tartunk. De legalább tisztán látunk.

Javaslom innentől a közvélemény-kutató cégeknek, hogy ha még nem így jártak volna el, akkor ezentúl az érintett ellenzéki pártokat együttesen vizsgálják, s arra kérdezzenek rá, hogy az egy listán, egy jelölttel induló ellenzékre „csomagban” mennyien szavaznának a választópolgárok, ha most vasárnap lennének a választások. Innentől kezdve ugyanis már ez számít releváns politikai kérdésnek, nem pedig az, hogy a Párbeszéd vagy az LMP nulla vagy egy százalékot kapna-e. Mindez teljesen egyszerűen hangzik, mégis hozzá kell tennem valamit.

Azt, hogy jómagam a fentiektől függetlenül egy jó ideje hangoztatom: nem igaz az az állítás, hogy az őszödi rém totálisan és egyértelműen uralja az ellenzéki tábort, s minden úgy van, úgy lesz, ahogy ő akarja. Nem, ez a helyzet egy ideje, de legalább jó néhány hete megváltozott: a Momentum utolérte, s egyes felmérések szerint már le is hagyta a DK-t. A fiatalok liberális-kozmopolita, magyarságellenes pártja tehát bejelentkezett az ellenzék vezető pozíciójára, s Gyurcsány bármennyire is prüszköl, a felmérések eredményeit még ő sem tudja elhazudni, bár ha rajta múlna, már csak régi rutinból is megtenné. Ha tartósan vezetni fog a Momentum a DK előtt, akkor vajon hogyan indokolja majd a valahai szemkilövető, hogy neki jár a vezető pozíció?

Másfelől: bizonyos taktikázás bizonyára a Momentumot is jellemzi: tehát most belementek a közös listába, közös jelöltekbe, és ez akár így is maradhat 2022 tavaszáig, a választásokig. De kérdezem: ha tartósan megelőzik a DK-t, nem mondják-e fel a mostani megállapodást, nem akarnak-e inkább önálló listát és jelölteket? Hiszen azért persze elfogadják a hetente bérmálkozót most, mint megkerülhetetlent, de ha lesz módjuk rá, mégis eszébe juthat Fekete-Győrnek a saját kifakadása a 2006-os választást elcsalóval szemben, amely szerint „nem tudom, Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.” A küzdelem tehát most kezdődik igazán a két legerősebb ellenzéki párt között.

Vagyis, most szépnek és jónak tűnik a nagy Összeborulás.

De ez a mai állapot. Várjuk ki a végét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.