Már megint egymásra talált a két európai uniós nagyhatalom: Franciaország és Németország eltökélt szándéka, hogy még az idén (!) megreformálják a tagállami jogokat – magyarul csorbítják azokat –,
többek között megszüntetnék a vétójogot az Európai Tanácsban, az egyetlen uniós szervezetben, ahol még számít a tagállamok szava(zata) a döntéseknél.
Erről először nem más, mint Laurence Boone francia EU-ügyi államminiszter és Anna Lührmann német államminiszter nyilatkozott az Euractiv portálnak adott interjúban jó néhány héttel ezelőtt. Azóta megszületett német és francia megbízásra tizenkét szakértő hatvanoldalas reformtervezete arról, hogy milyen módon kellene az uniót átalakítani, s ebben továbbra is szerepel kiemelten a vétójog megszüntetése.
Csak annyit mondhatok: ha ezt tényleg képesek keresztülvinni az uniós intézményrendszeren, akkor valóban komolyan fontolóra kell vennünk szerepünket, bent maradásunk feltételeit az unióban!
Miért is kell ezt tennünk?
Azért, mert ha ezt nem tesszük és elfogadjuk a vétójog megszüntetését, akkor végérvényesen kiszolgáltatottá válunk a fősodratú, liberális, globalista brüsszeli elit kénye-kedvének.
Akkor ugyanis, ha elég a minősített többség, elég 15 ország és a lakosság minimum 65 százalékának szavazata ahhoz, hogy a globalisták végigvigyék az akaratukat a tagállamokon.
Legyen szó akármiről is.
Legyen szó arról, hogy a kötelező kvóta alapján migránsok tízezreit kell befogadnunk, vagy pedig kifizethetjük a gatyánkat is a befogadást kiváltása érdekében.
Legyen szó arról, hogy a gyermekvédelmi törvényünket meg kell szüntetnünk, s ezzel ki kell nyitni – nekünk is a nyugat-európaiak után – az LMBTQI+ propaganda előtt az iskoláinkban, óvodáinkban, az utcákon, a reklámokban, a kulturális alkotásokban, a televíziócsatornákban, mindenhol és mindenütt.
Legyen szó arról, hogy a WHO és az Európai Bizottság megállapodása alapján digitális vakcina-útlevelet kell bevezetnünk, amely alapjaiban csorbítja az adatvédelmi jogainkat és szabadságunkat. És itt most tényekről beszélek:
a WHO és az Európai Bizottság június 5-én megállapodott a digitális vakcina-útlevél bevezetésében.
Ennek alapján 2023 júniusában a WHO – amelyet egy volt kommunista terrorista, a megnyerő nevű Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz vezet, orvosi végzettség nélkül, de sebaj! – átveszi az EU korábban bevezetett digitális tanúsítási rendszerét, s ebből egy olyan globális – tehát a világ összes országát érintő – rendszert hoz létre, amely – nyilatkozatuk szerint – elősegíti a „globális mobilitást” (tényleg, nem az ellenkezőjét?), és megvédi a polgárokat az egészségügyi függőségektől (mi?), beleértve persze a világjárványokat (akkor jó…). Mert utóbbiak persze lesznek, ez marxista-kommunista (etióp) determinizmus…
És ekkor ezt a világútlevelet és a világvakcinákat is el kell fogadnunk, mert az unió minősítetten dönt erről.
Legyen szó a készpénz megszüntetéséről, amely már ott szerepel Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnökének tervei között,
s két-három év múlva búcsút inthetünk a készpénzünknek, ami a személyes szabadság egyik legfontosabb garanciája.
Legyen szó a klímahisztériával kapcsolatos döntésekről, amelyek tönkretehetik az európai és a magyar ipart, egy teljesen soha nem bizonyított, ember által okozott, állítólagos globális felmelegedés víziója kapcsán…
És legyen szó arról, hogy
hatalmas pénzeket adjunk az uniónak ahhoz, hogy tovább támogassa a háborút.
Nem folytatom, ennyi elég (pedig még van példa bőven): ha a vétójogot képesek francia és német „barátaink” – minek ide ellenség? – megszüntetni, ha erre a bravúrra képesek lesznek, akkor nincs miről tovább beszélnünk.
Legalábbis az én szabadságelvem alapján.
És senki ne higgye, hogy pusztán egy emberként sorakozom fel e nézetem mögött.
Az európai szövetség már 70 éve arra törekszik, hogy megvalósítsa az Európai Egyesült Államokat.
Mindig is ez volt a végcél, minden más elképzelés egyszerűen tévedés, nincs olyan érvelés, hogy „térjünk vissza az alapító atyákhoz”, ez alaptalan és komolytalan, mert ugyanis ők is föderalizmusban gondolkodtak.
Na, ebből induljunk ki és legyünk végre realisták.
Ráadásul Jan-Werner Müller, magyargyűlölő princetoni professzor azt írta nemrég, hogy
meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy kizárják Magyarországot az EU-ból.
Szuper! Gondoljanak arra: ha a házastársuk már nagyon régóta el akar válni önöktől, mert már utálják önöket, akkor mit tesznek? Harcolnak megállás nélkül, miközben elmúlt a szeretet, minden, ami összeköthet két embert? Van miért ragaszkodni ahhoz, hogy együtt maradjanak – ami ostobaság, mert nincs, ami összeköti önöket –, leszámítva persze a durva anyagi érdekeket? Azért érdemes? Tényleg?
Tehát az unió radikális reformja az utolsó lehetőség!
Dixi!
Borítókép: Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke (Fotó: AFP)
