Az ír ökör megállította Olaszországot

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 88. részben az 1994-es, Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra megyünk vissza. Arra a meccsre, amely után mindenki temetni kezdte az olaszokat. Írország pedig ünnepelni kezdett – kissé korán.

Az ír Ray Houghton, aki elintézte Olaszországot Fotó: JEAN-LOUP GAUTREAU Forrás: AFP

Márpedig, ha valamiben jó volt az ír együttes, akkor az ellenfél játékának megfojtásában egészen biztosan. 

A meccs:

XV. labdarúgó-világbajnokság, E-csoport, 1. forduló: Olaszország–Írország 0-1 (0-1)
New Jersey, 75 ezer néző. Vezette: Van der Ende (holland)

Olaszország: Pagliuca – Tassotti, Baresi, Costacurta, Maldini – Donadoni, Albertini, D. Baggio, Evani – R. Baggio, Signori.
Írország: Bonner – Irwin, McGrath, Babb, Phelan – Sheridan, Townsend, Keane, Houghton, Staunton – Coyne.

Gólszerző: Houghton (12.)

Eljött a mérkőzés 12. perce. Ray Houghton a bal lábával bökött alá a labdának, átemelve ezzel az olaszok kapusát, Gianluca Pagliucát. Ezzel szerezte meg a vezetést az ír csapat. 79 perccel később pedig az is kiderült, hogy a győzelmet is. Mert az olaszok hiába tettek meg mindent az egyenlítés, a győzelem érdekében, az ír favágók tudatosan fojtották meg őket.

Jackie Charlton a lefújás után ironikusan jegyezte meg, hogy ilyen mozdulatot még soha nem látott Ray Houghtontól. A gólszerző nevetve vágott vissza: 

A mester hazudik. Dehogynem látott. Csak ilyet látott.

Houghton így folytatta: „Azt hittem, az olaszok védője rám fog támadni, de nem tette. Ez hagyott nekem egy kis teret, és azt gondoltam, miért ne emeljem át? Az olasz kapus meg azt gondolta, úgyis fölé megy a labda. Tévedett.”

Erős, mint egy ökör, futballozni is tud

Ám volt ennek a meccsnek egy másik ír szuperhőse: Paul McGrath. Az ő teljesítményére ma már sokkal kevesebben emlékeznek, pedig egészen elképesztő, amit csinált. Az ír csapatban mindenki tudta, mennyire fájt a válla. Annyira, hogy normális esetben nem is lett volna szabad pályára lépnie. Később azt mondta, hogy a karját sem bírta normálisan mozgatni, ennek ellenére ott volt a gyepen és őrültbe kergette az olaszokat. Hogy mennyire kedves csapattársai voltak, arra álljon itt egy nyilatkozat, amelyet Terry Phelan adott. 

– Nézzétek meg Pault, két rossz térde van, mégis micsoda szereléseket mutatott be. 

Olyan erős, mint egy ökör, és az összes légi párbajt megnyerte. Minden olasz támadást megállított. Minden labdát, ami felé ment, blokkolt. Ez volt élete legjobb meccse, zseniális volt.

Valószínűleg ő a világ legjobb középhátvédje, és ha nem fájnának a térdei, azt mondanám, a legjobb – de még a fájós térdeivel is jobban nézett ki, mint Franco Baresi.”

Kedves szavak, annyi szent. 

Alessandro Costacurta és Tommy Coyne harca a labdáért Fotó: JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP

Ez az 1-0-s ír győzelem az ország futballjának máig is legnagyobb sikere. Nem véletlen, hogy a kerek évfordulókon újságcikkek tucatjai jelennek meg, nem véletlen, hogy 30 évvel később is beszédtéma volt mindez Írországban. 

Az olaszok meg összeomlottak. Egyszerűen nem fogták fel, mi történhetett. Az itáliai sportsajtó azonnal megkezdte a vészharangok kongatását, 

voltak olyan cikkek, amelyek azonnali szövetségikapitány-váltást sürgettek.

Szerencsétlen Arrigo Sacchi köpni-nyelni nem tudott a támadások miatt. Ez a vb első meccse volt, s bár az olaszok tényleg nehezen viselték a vereséget, 4 ponttal a csoport harmadik helyéről jutottak be a tizenhat közé. Onnantól kezdve viszont meg sem álltak a döntőig, amelyet tizenegyesrúgások után vesztettek el a brazilokkal szemben.

Írország? A nyolcaddöntőben összeakadt a hollandokkal, a németalföldi együttes pedig visszavágott az 1994. április 20-án hazai pályán elszenvedett 1-0-s vereségért. A hollandok 2-0-s győzelme azt jelentette, hogy a pár nappal korábban még hős írek csomagolhattak és mehettek haza.