A MaVíz hétfőn rendezte meg az első víziközmű konferenciát, amely a 2011. december 30-án elfogadott víziközmű-törvény hatásait vizsgálta.
A konferencián Bánki Erik képviselő (Fidesz), a törvény benyújtója, Horváth Péter, a Magyar Energiahivatal elnöke és Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára ismertette a víziközmű-törvény céljait. Mindhárman egyetértettek abban, hogy az ország vízi közműveinek fejlesztése kapcsán a minőséget, az üzembiztonságot és a megfizethetőséget kell előtérbe helyezni – ismertette Kurdi Viktor.
A MaVíz elnöke a törvénnyel kapcsolatban kiemelte: újdonság, hogy a felügyelő, hatósági feladatokat az energiahivatal látja el, adja ki az engedélyeket és jogosult cégenként a víz- és csatornadíjakat meghatározni. Azok a végrehajtási rendeletek, amelyek kibontják a részletszabályokat, várhatóan még az első félévben megjelennek azért, hogy jövő év május 31-ig, amikorra a működési engedélykérelmeket be kell nyújtani, már tiszta legyen az összes vagyoni, gazdasági és műszaki kérdés.
Kevesebb szereplő
A törvény mintegy tizedére fogja csökkenteni a víziközmű-piac szereplőinek számát, a jelenlegi 350-400-ról egyesek szerint húszra, mások szerint harminc-negyvenre. Jó hír azonban, hogy a törvény ötéves átmeneti időszakot biztosít, tehát az átalakulás fokozatosan fog végbemenni, így a foglalkoztatásban remélhetőleg nem lesznek rövid idő alatt radikális változások. A vízi közművek többsége önkormányzati tulajdonban van, önkormányzati intézményként vagy önkormányzati kft.-ként működik. Az ágazatban több mint húszezren dolgoznak, és becslések szerint legalább 10-12 százalékos létszám-megtakarítás várható az ötödik év végére. Körülbelül két-háromezer státusz van tehát veszélyben, ezeknek a kifuttatását kell a lehető leghumánusabban megoldani az öt év alatt – mondta a szakmai szervezet elnöke.
A MaVíz arra számít, hogy az energiahivatal felügyeleti szerepével és a gördülő fejlesztési tervek kötelező előírásával a közműfejlesztési és rekonstrukciós gyakorlat is átláthatóbb és eredményesebb lesz, s az ágazatban maradnak azok a források, amelyeket rekonstrukcióra kell fordítani. Az eddigi évek tapasztalata ugyanis az, hogy a víz- és csatornadíjakból származó bevételek egy része sok helyen kikerült az ágazatból, elvéve a pótlások, rekonstrukciók elől a forrásokat, ami hosszú távon veszélyezteti a szolgáltatás biztonságát.
„Mivel a cső el van temetve, nem látni minden nap, hogy öregszik, ezért ezeknek a rekonstrukcióknak az elvégzését mindig elodázták, a víz- és csatornadíjakban lévő fedezetet más célokra használták fel. Azok is közösségi célok voltak és ugyancsak fontosak, de nem egészséges ezeket a forrásokat más célokra használni” – mondta. Most már a törvény ezt nem engedi, sőt kifejezetten tiltja a keresztfinanszírozást, nagyon szigorú és pontos elszámolást vár el a vállalatoktól, amit az energiahivatal ellenőrizni fog – tette hozzá.
Sok száz milliárd, amíg utoléri magát
Az elnök szerint sok száz milliárd forintot kell mozgósítani annak érdekében, hogy a víziközmű-szektor „utolérje magát”. Arra a kérdésre, honnan lesz erre pénz, azt válaszolta: azt várják, hogy az energiahivatal felügyelete mellett az ágazatban megtermelődő javak és források rendelkezésre fognak állni e célra, emellett az uniós projektek esetében sokszor nagyon kedvező önrész mellett lehet ilyen célokra forrásokat lehívni. Minimum öt-, hét-, sőt tízéves távlatban kell azonban gondolkodni – mutatott rá. A csatornaprogramok az elnök szerint már most is szépen alakulnak.
Egységesítik a díjakat
Kurdi Viktor a változások közül kiemelte: a díjképzési elveket egységesíteni fogják, cégenként és ágazatonként egy-egy víz- és csatornadíjat fognak meghatározni. Míg manapság még van olyan cég, amelynél akár harmincféle vízdíjat alkalmaznak harminc különböző településen, a szolidaritási elv mentén az „egy cég, egy díj” elvre kell majd átállni. Ez bizonyos esetekben a díjak emelkedésével fog járni, más esetekben csökkenésével. A jövőben minden esetben lesz egy alapdíj, s egy olyan díj, amelyet a köbméter után kell a lakosságnak megfizetni. Az új díjakat leghamarabb 2013-tól hirdetik ki. Vannak azonban olyan vízdíjak, amelyek esetében nem lehet egy ütemben ezt a fajta szempontrendszert érvényesíteni, azoknál valószínűleg lépcsőzetesen vezetik majd be az új rendszert.
Arra a kérdésre, várható-e a folyamat végére, hogy valamennyi víziközmű-szolgáltató állami kézbe kerül, a MaVíz elnöke azt mondta: nincs egyértelmű szándék a mostani törvényben arra, ami államosításra utalna. Az elhangzott előadások pedig ezt egyenesen cáfolták, inkább azt erősítették, hogy az önkormányzati és állami szektorban a feladat jó helyen van, és az energiahivatal szakmai felügyelete mellett ezek egészséges rendszert tudnak majd alkotni.
Bánki Erik úgy fogalmazott előadásában, hogy nemzeti vagyonként szükséges kezelni a víz- és csatornaszolgáltatást is, és alapvetően közösségi tulajdonban szeretnék tudni a közműveket és üzemeltető cégeket; ez önkormányzati és állami cégeket, valamint vegyes tulajdont is jelent.
origo.hu
Orbán Viktor: „Ukrajnával rosszul járnánk, rossz üzlet!”
