Guido Westerwelle német külügyminiszter hétfőn elmondta: a berlini vezetés továbbra sem támogatja, hogy a tizenhetek közösen vállaljanak garanciát a külön-külön felhalmozott tartozásra. Németország elutasítja az adósság szétterítésének „közvetlen” formáit és a „hátsó kapun becsempészett” válfajait is, mert „nem tudja, nem akarja és nem is fogja egész Európa adósságát cipelni”.
Az uniós csúcsra elkészül a javaslat
A Der Spiegel című német hírmagazin hétfői keltezésű számában arról írt, hogy az Európai Unió (EU) és az Európai Központi Bank (EKB) a közös euróövezeti kötvény egy „könnyített” tervén dolgozik, remélve, hogy ez a korlátozott változat elfogadható lesz Németország számára. A lap szerint korlátozott értékben, rövid lejáratra bocsátanának ki közös kincstárjegyeket, amelyek bevételéből bármelyik euróövezeti ország felhasználhatna pénzt saját finanszírozására, de csak hazai összterméke (GDP) bizonyos százalékáig. A szabálysértőket a következő évben kizárnák a forgalomból.
A lap értesülése szerint az Európai Tanács elnöke, az Európai Bizottság elnöke, az eurócsoport elnöke és az EKB elnöke még ebben a hónapban az EU következő csúcsértekezlete elé terjeszti a javaslatot. A német kormány eddigi álláspontja az, hogy a közös euróövezeti kötvény kiadása nem a kezdete, hanem csak a vége lehet egy folyamatnak, nevezetesen a költségvetési unió megteremtésének.
Euróövezeti államkötvény
A közös kötvény koncepciójának lényege, hogy az euróövezeti tagországok közösen bocsátanának ki „államkötvényt”, amely a tagországok állampapírjainak helyébe lépne. Az elképzelés pártolói szerint a válsággal küzdő országok így visszatérhetnek a tőkepiacra, államháztartásuk finanszírozási költsége elviselhető szintre csökkenne.
A jobb helyzetben lévő országok drágábban jutnának forráshoz, az ötlet bírálói azonban nem erre helyezik a hangsúlyt, hanem azt emelik ki, hogy a mesterségesen javított körülmények között mérséklődhet az ösztönzés a strukturális reformokra, a kormányok elodázhatják a válságot okozó államháztartási szerkezeti gondok megoldását, mert reformok nélkül is finanszírozható volna a rendszer.
