A legerősebb intézményi eszközt elhanyagolták, pedig a politikusok által igen kedvelt technikai megoldásokkal szemben egy olyan koncepció, ami úgy tekint az élelemre, mint egyfajta jogosultságra, nem pedig kiváltságra, sokkal több emberen segítene. Ennek a megközelítésnek a lényege: minden embernek joga van ahhoz, hogy hozzáférjen az élelemhez.
Ez a megoldás nyilvánvalóan közönségre talált Indiában, ahol milliók élnek szegénységben, éhezve, még úgyis, hogy az ország nettó vagyona növekszik. Az elmúlt évtizedben a „jogot az élelemhez” mozgalom egyre nagyobb nyomást gyakorol a politikai döntéshozókra, jogi és politikai szempontból közelítve meg a kérdést.
2001-ben egy per következtében az indiai legfelsőbb bíróság elismerte az élelemhez való jogot az alkotmányosan védett élethez való jog részeként. A testület kimondta, hogy bővíteni kell a szociális programokat annak érdekében, hogy mindenkihez eljussanak az alapvető élelmiszerek. Ennek következtében a társadalmi mozgalmak is felerősödtek, egyre nagyobb nyomást gyakorolva a kormányra egy hatékony élelmiszer-biztonsági apparátus létrehozása érdekében.
A legújabb törvény igazi mérföldkőnek számít a folyamatban, bár korántsem a lezárása. Egy olyan országban, ahol ilyen hatalmas gazdasági különbségek vannak és ennyire mélyen gyökerezik a szegénység, az éhezés felszámolásához vezető út igencsak hosszadalmas és küzdelmes.
Természetesen nemcsak Indiában égető probléma az éhínség. Brazíliában, Dél-Afrikában és Mexikóban is jogi védelmet követeltek az éhezés ellen. Ezenfelül az élelemhez való joghoz hasonló szabályokat fogadtak el Argentínában, Guatemalában, Ecuadorban, Brazíliában, Venezuelában, Kolumbiában, Nicaraguában és Hondurasban is.
Vagyis egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy az élelemhez való jog biztosítása jelentősen előremozdíthatja az éhínség problémájának megoldását.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!