A rendkívüli csúcstalálkozót az tette szükségessé, hogy az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank által Görögországnak nyújtott támogatási csomag június 30-án lejár, s ugyanezen a napon esedékessé válik egy 1,6 milliárd eurós görög törlesztési kötelezettség az IMF felé. Ez utóbbit Athén nem tudná teljesíteni, így az államcsődöt csak akkor kerülheti el, ha a hitelezői trojka folyósítaná neki a mentőcsomag utolsó, 7,2 milliárd eurós részletét. Ez utóbbira a trojka azonban csak akkor hajlandó, ha a görög kormány vállalja, hogy hiteles és fenntartható gazdasági szerkezeti reformot valósít meg, a következő években növeli az elsődleges (vagyis a kamatterhek nélkül számított) államháztartási többletét a GDP arányában, fokozatosan kivezeti a bőkezű kiegészítéseket a nyugdíjrendszeréből, valamint egységesebbé teszi – az emelés jegyében – jelenlegi, „széttöredezettnek” minősített áfarendszerét.
Az Eurócsoport múlt pénteki ülése nem hozott megállapodást, azóta azonban – vasárnap – Aléxisz Cíprasz görög miniszterelnök Angela Merkel német kancellárral, Francois Hollande francia köztársasági elnökkel és Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel folytatott telefonbeszélgetésben tett új javaslatot a törlesztési válság megoldására. Ezt a kezdeményezést mind Moscovici, mind Michel Sapin francia pénzügyminiszter üdvözölte, reményüket fejezve ki a megállapodás lehetségessége iránt, Hollande pedig „átfogó és tartós megállapodást” sürgetett egy „részleges vagy időben korlátozott” megegyezés helyett. Más fajsúlyos politikusok, uniós pénzügyérek viszont csalódottságuknak adtak hangot, megemlítve, hogy már megint feleslegesen utaznak a tárgyalásra.
„Szerintem államcsőd lesz” – szögezte le az MNO kérdésére Pogátsa Zoltán közgazdász, Görögország-szakértő, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. Úgy fogalmazott: ha két tárgyalópartner fél éven keresztül heti rendszerességgel tárgyal valamiről – hol vehemensebben, hol higgadtabban, hol racionálisan, hol kevésbé –, akkor nehezen hihető, hogy újabb szempontok kerülhetnének még az asztalra. A problémát alapvetően abban látja, hogy a partnereknek (a megszorításpárti EU-vezetőknek és nemzetközi hitelezőknek, illetve a további költségcsökkentést mereven elutasító, a baloldali Sziriza vezette görög kormánynak) saját évtizedes gyakorlatát és filozófiáját kellene a szemétbe dobnia ahhoz, hogy álláspontjuk közeledhessen egymáshoz, ez pedig teljesen hiteltelenítené őket, illetve elmúlt évekbeli politikájukat.