Mi sem jelzi jobban a bűnszervezetek és spekulánsok által is kedvelt bitcoin megítélésének változását, mint hogy öltönyös úriemberek foglalták el a korábbi szakadt farmeros, önjelölt zsenik helyét a működésével foglalkozó konferenciákon. Ma már a pénzügyi világ legnagyobbjai fektetnek sok száz millió dollárt a virtuális valutával foglalkozó technológiai cégekbe. Nemrégiben kilenc bankóriás – köztük az amerikai JP Morgan, a brit Barclays és az RBS, a svájci UBS, valamint a Credit Suisse – állt össze az R3 startup vállalkozással, amely a bitcoin mögötti technológiát kutatja. A Citigroup kísérleti jelleggel létrehozta saját, Citicoin elnevezésű digitális valutáját. A MasterCard kártyatársaság bitcoinos startupokat támogató inkubátorházba szállt be. A Nasdaq amerikai tőzsde pedig a részvénykibocsátások gyorsabb lebonyolításánál használná ki a technológiát, egyelőre csak próbajelleggel. Mindezt azért teszik e nagy pénzügyi csoportok, mert elemzések szerint évi 15-20 milliárd dollárt takaríthatnak meg, ha az egymás közti elszámolásokba be tudják építeni a bitcoin titkosítási megoldásait.
Tehát nem maga a virtuális valuta, hanem annak működési elve és technikai kivitelezése érdekli igazán a pénzügyi világot. A jelenlegi hierarchikus felépítésű rendszerben napokba, olykor hetekbe telik, míg egy bankközi, például értékpapír-tranzakciót elszámolnak egymással a pénzintézetek. A bitcoint viszont arra tervezték, hogy interneten keresztül gyorsan és egyszerűen küldhessünk pénzt a világ bármely részére. Ezt két újítás, a megosztott könyvelés és az adatokat nyilvántartó blokklánc alkalmazása teszi lehetővé. Segítségükkel egy tranzakció átfutási ideje percekre, sőt másodpercekre rövidülhet, ráadásul biztonságos is, mert kívülről szinte lehetetlen belenyúlni. A hálózat valamennyi felhasználója rendelkezik ugyanis egy saját példánnyal abból a globális naplóból, amely az összes tranzakciót tartalmazza a rendszer 2009-es indulása óta. Miután mindenki lát minden műveletet, nincs szükség központi főkönyvre, elszámoló hatóságra ahhoz, hogy a könyvelés megbízható legyen. Az ügyfelek gépei a tranzakciókat egy megabyte-os blokkokban tárolják, amelyek egyetlen hosszú láncolatban kapcsolódnak össze, és a jelenleg ismert legfejlettebb kódolási eljárásokkal védik a benne mozgó adatokat. A blokkokat szinte lehetetlen utólag módosítani, mivel ehhez az azt követő összes többi blokkot is újra kellene generálni, vagyis a teljes hálózat nagyobbik részét kellene becsapni, ami irdatlan méretű számítógépes erőfeszítést követelne. Nem véletlen, hogy a bankokat leginkább a blokkláncok keletkezése és a bennük lévő adatok hitelesítésének folyamata érdekli. Számukra csak melléktermék a bitcoin, amelyet egyébként azok a számítógépes felhasználók teremtenek, akik hajlandók kifejezetten erre kiépített erős gépeikkel a nap 24 órájában előírt matematikai algoritmusokat megoldani – az így elvégzett munka jutalma a virtuális pénz. Jelenleg egy blokk létrehozásáért 25 bitcoin (most nagyjából 10 ezer dollárnak, azaz 2,8 millió forintnak felel meg) jár. Eddig már jóval több mint 10 millió bitcoint sikerült „előbányászni” a kibertérben, de a paramétereket úgy állították be, hogy összesen 21 millió kerülhet majd „forgalomba”, ami elejét veszi a digitális pénz inflálódásának.
Hogy a bankok fokozott érdeklődése örömmel tölti-e el a rendszer titokzatos alapítóját vagy alapítóit, azt nem tudni. Az eredeti cél ugyanis nem az volt, hogy a globális pénzügyi hatalom húzzon hasznot belőle. Épp ellenkezőleg: a feltaláló Szatosi Nakamoto néven, a 2008-as gazdasági válságra adott válaszképpen rakta le a bitcoin alapjait. Az új fizetési rendszerrel kívánt lázadni a krízist előidéző pénzintézetek, kormányok és jegybankok ellen, amelyek hibáikkal sokakban megrendítették a bizalmat a fennálló pénzügyi világrendben. Ezért a bizalomra épülő rendszert egy matematikai háttérre épülőre kívánta felcserélni, ahol nem kell hinnünk a bankban vagy bármilyen központi kibocsátóban. A bitcoin birtokosai az interneten állami beavatkozástól és bankoktól függetlenül hajthatnak végre gyorsan és anonim módon különféle pénzügyi tranzakciókat.
Nakamoto valódi kiléte – vagy a mögötte álló személyeké, mert sokak szerint nem lehetett egyetlen ember műve az innováció – a mai napig ismeretlen, és 2011 óta hírt sem adott magáról, de szellemi terméke szédületes, botrányokkal tarkított pályát futott be. A 2013-as ciprusi bankpánik vagy a közelmúltbeli görög csődveszély idején sokan döbbentek rá arra, hogy milyen hasznos is lehet egy hatósági befolyástól teljesen mentes, mégis megbízható fizetőeszköz. A bankokat be lehet zárni, a betéteket be lehet fagyasztani vagy akár el is lehet venni, de a virtuális bitcoin pénztárcához nem tud semmilyen kormányzat vagy központi bank hozzáférni. Az ügyfeleknek teljes névtelenséget biztosít: mindenkihez csak egy hosszú szám- és betűsorozat tartozik, amelyből nem lehet megfejteni, hogy ki kitől kapott bitcoint. Emiatt használják előszeretettel pénzmosásra, drog- és fegyvereladások finanszírozására is, ami hozzájárul kétes hírnevéhez.
Ráadásul befektetésnek is roppant kockázatos a szuperpénz. A virtuális térben kibányászott bitcoin az erre szakosodott internetes fórumokon és tőzsdéken cserélhet gazdát, ahol akár valódi valutákra is át lehet váltani. Becslések szerint idehaza közel tízezren foglalkozhatnak vele, noha a Magyar Nemzeti Bank is figyelmeztetett a kockázatokra. Árfolyamát az elmúlt években extrém mozgások jellemezték, 10 dollárról fölment 1200-ra, majd lezuhant 300 dollár alá. Épp az utóbbi napokban indult el a kurzus újra 400 dollár fölé. A Financial Times szerint a mostani emelkedésben közrejátszik, hogy Kínában nagyon beindult egy orosz csaló által szervezett, MMM nevű piramisjáték, amelybe bitcoinban lehet beszállni. Zseniális újításai ellenére épp az pecsételheti meg a bitcoin sorsát, hogy túlságosan hasonlít egy pénzügyi lufira. Ám a mögötte álló technológiára vevők lennének a bankokon kívül más hatóságok is: a blokklánc lehet ugyanis az alapja a megbízható ingatlan- vagy cégnyilvántartásnak, elektronikus szavazási rendszereknek.
