Az egyik ital-nagykereskedéssel foglalkozó vállalkozó hívta fel lapunk figyelmét arra, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a testületbe való belépésre kötelezte őket. – Legnagyobb megdöbbenésünkre a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló jogszabály 2. mellékletébe bennünket is beemeltek. A kamarai tagdíj, amelynek mértéke évente milliós nagyságrendű lehet, az adóhatóság által behajtható. Itt van tehát egy ágazati különadó, amelyről eddig nem szólt senki sem. A nagykereskedők döbbenten állnak, senki nem tudott az egészről semmit – mondta a neve elhallgatását kérő vállalkozó.
Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára lapunktól hallott először az újdonságról. Elmondta, eddig csak annak volt kötelező belépnie a testületbe, aki gyártással is foglalkozott. Ha egy ételkereskedő például átcsomagolta a lisztet, vagy egy italkereskedő újrapalackozta a bort, ezzel a tevékenységgel már gyártónak számított, így érthető módon kötelező volt belépnie az agrárgazdasági kamarába, hiszen változtatott a terméken. A Magyar Nemzet által megszólaltatott kereskedőknél azonban szó sincs ilyesmiről. A kamarai levelet is rendelkezésünkre bocsátó olvasónk például csak szeszes itallal, ezen belül is borral foglalkozik. Klasszikus nagykereskedő, nagy tételben megveszi a palackozott italt, és továbbadja a kiskereskedőknek. Esetében szó sincs gyártásról, átpalackozásról.
A kamara által rendelkezésünkre bocsátott jogszabály szerint azoknak a tagoknak, akiknek éves nettó árbevételük nem haladja meg a 600 ezret, évente kétezer forint tagdíjat kell fizetniük. Hatszázezer és négymillió forint árbevétel között öt-, 4–10 millió között pedig tízezer forint ez az összeg. A maximális, évi egymillió forintos díj a 1,5 milliárd forint feletti éves nettó árbevételű tagokra vonatkozik. A lapunkat felkereső olvasónknak évi 750 ezer forintot kell fizetnie.
Az agrárgazdasági kamara sajtóosztályának tájékoztatása szerint a tagok döntő többsége az első két kategóriába tartozik. Közölték, hogy másfél éve hatályos az a jogszabály, amely szerint a nagykereskedőknek is csatlakozniuk kell a kamarához. Ezek a vállalkozások egy 2012-es törvény 2015. január 1-jén hatályba lépett módosítása révén váltak tagokká. Hozzátették, a jogalkotó úgy alakította ki a köztestület struktúráját, hogy az lefedje a teljes hazai élelmiszer-előállítási láncot, a termelő tevékenységtől kezdve az élelmiszer-nagykereskedelmi tevékenységig bezárólag. Szerintük a kamarai vezetés részéről folyamatos volt az igény az adatbázis naprakésszé tételére – a díjat fizető tagok érdekében –, ennek feltételeit azonban meg kellett teremteni. Közölték, eddig nem álltak teljeskörűen rendelkezésre azok a közhiteles adatbázisok, amelyek lehetővé tették volna a tagságra kötelezettek megkeresését. Valószínűleg ezért kaptak csak néhány hete értesítést a nagykereskedők.
– Ügyfélbarát kamaraként a gyakorlatban agrárgazdasági vagy élelmiszer-ipari tevékenységet nem végzőknél nem kívánjuk érvényesíti a kötelező tagságot. Számukra biztosítjuk annak lehetőségét, hogy az idei befizetések teljesítése után tevékenységi körük október 31-ig történő módosításával mentesüljenek a kötelezettségek alól. Egyre többen látják be, hogy az európai országok versenyképes mezőgazdaságait mindenütt a nagy múltú, hatékony kamarai rendszerek segítik. Hazánknak komoly elmaradásai voltak, pedig sokszor ez lehetett volna a fejlődés záloga. A kötelező tagság komoly lehetőségeket rejt magában, nem véletlen, hogy például Ausztriában is hasonló a rendszer. Ennek révén egy asztalhoz tudjuk ültetni a termelőket, a feldolgozókat, illetve a kereskedőket, hogy közös nevezőre jussanak a vitás ágazati ügyekben – tette hozzá az agrárgazdasági kamara.
