Nagy érvágást jelent az amúgy is hanyatló romániai iparág számára a nagyváradi cukorgyár nemrég bejelentett bezárása. Miközben ágazati képviselők szerint a német tulajdonos szándékosan, az uniós cukorkvóta múlt évi megszűnése kapcsán vitte csődbe váradi gyárát, a bukaresti kormány az Európai Bizottsághoz fordult, és megpróbál közbenjárni, hogy a gazdák tulajdonába kerüljön az üzem.
Európa egyik vezető cukorgyártó vállalata, a német Pfeifer & Langen januárban jelentette be, hogy mivel nem sikerült jövedelmezővé tennie, bezárja nagyváradi üzemét, és a Diamant (Gyémánt) márkanevet is magával viszi, a termelést pedig Lengyelországban és Ukrajnában folytatja. A 2016-ban 78 millió eurós üzleti forgalom mellett 6,3 millió eurós veszteséget elkönyvelő, jelentős adósságot maga előtt görgető váradi Zaharul gyárat a konszern szerint azért sem sikerült gazdaságossá tenni, mert a romániai piacon a németországihoz vagy lengyelországihoz képest tonnánként mintegy 200 euróval drágábban, 516 euróért tudja beszerezni a cukorrépát.
A több mint ötven éve működő üzem 215 alkalmazottját két ütemben bocsátják el tavaszig. Még súlyosabb következményekkel jár a bezárás a magyar–román határ mentén fekvő Arad, Bihar, Szatmár és Temes megye több száz cukorrépa-termesztője számára, akik az évi mintegy 400 ezer tonna cukrot előállító gyár beszállítói voltak. A több ezer hektáron cukorrépát termesztő gazdák szövetkezetbe tömörülve próbálták megvásárolni az üzemet, ám nem sikerült megállapodniuk a szerintük túl magas vételárat kérő német tulajdonossal. Becslések szerint az ország nyugati megyéiben élő termelők vesztesége a gyár bezárása nyomán mintegy 7 millió euróra rúg. Elveszítik a hektáronkénti ezer euró állami szubvenciót, ugyanakkor valamennyien rengeteg pénzt fektettek be a kizárólag cukorrépa-termesztés során használható gépek és berendezések vásárlásába.
Petre Daea román mezőgazdasági miniszter személyesen járt el a váradi üzem megmentése érdekében, felkérve a német tulajdonost, ne szerelje szét a gyártósort. Egyébként a romániai élelmiszeripari szakszervezetek szerint a Pfeifer & Langen szándékosan vitte csődbe a váradi cukorgyárat; erre utal szerintük, hogy a német konszern nem hajlandó értékesíteni romániai vállalatát. Dragos Frumosu, a szakszervezet országos elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a német társaság éveken keresztül eladta az uniós cukorkvóta alapján számára leosztott mennyiséget, holott korábban az volt a gyakorlat, hogy azok a gyárak, amelyek nem tudták biztosítani a nekik leosztott kvótát, a fölösleget átadták más üzemeknek, így a termelés Romániában zajlott. Az európai termelőknek és gyártóknak jelentős támogatást nyújtó, tavaly kivezetett kvótarendszer alapján Románia 500 ezer tonna cukorkvótát harcolt ki az Európai Uniótól, ebből 109 ezer tonnát tett ki a belföldi alapanyagból készülő répacukor, a többi pedig importált cukornádból finomított barna cukor.
A nagyváradi üzem bezárása nyomán mindössze három cukorgyár marad Romániában (ebből kettő Erdélyben), holott a 90-es évek elején még 33 működött. (Hasonló folyamat zajlott le Magyarországon is: a rendszerváltás környékének 12 gyárából csak egy maradt talpon 2010 környékére.) Közülük az 1889-ben, a Magyar Cukoripar Rt. által a dél-erdélyi Botfaluban alapított gyár az egyetlen, amelyik belföldi tőkéjű, többségében helyi termelők tulajdonában van, miközben a marosludasi gyár francia, a kelet-romániai románvárosi (Roman) osztrák kézbe került. Jelentősen visszaesett a cukorrépa-termesztés is a kedvező mezőgazdasági potenciálú országban: miközben harminc évvel ezelőtt még 250 ezer hektáron termesztettek ipari növényt, ma az erre a célra használt területek nagysága kevesebb mint 25 ezer hektárra apadt. Mintegy 600 ezer tonnát kitevő belső fogyasztása túlnyomó többségét Románia külföldről fedezi: 2016-ban 460 ezer tonna cukrot importált, miközben az export 84 ezer tonnát ért el.
