Menekültek a szállodai karanténból

A hét elején érkezett haza Srí Lanka-i nyaralásából egy olvasónk, aki pár nappal a határok lezárása előtt több magyar társával együtt utazott az Indiai-óceán északi részén lévő egzotikus szigetre. Az akkor már tomboló világjárvány ellenére rövid dilemma után március második hetében hagyták maguk mögött Magyarországot – élményeiről a hazaérkezése óta tartó házi karanténból telefonon számolt be lapunknak.

Sorban állók a bezárt bolt előtt. Oda az idegenforgalom Fotó: MTI/EPA/Chamila Karunarathne

Márciusi nyaralást szervezett az óceán partjára egy baráti társaság, ahol egy kint élő magyar barátjuk jutányos szállást intézett, így fejenként alig több mint félmillió forintba került a retúr repülőjeggyel megváltott luxusút Srí Lankára. – Indulás előtt már lehetett hallani, hogy a térség déli részén, a Maldív-szigeteken is megjelent a koronavírus, de mi szájmaszkokkal, gumikesztyűben nekivágtunk az északi részen zajló bakancslistás túrának – kezdte történetét Endre, az ötvenes éveiben járó érdi építési vállalkozó. Mint mondta, kifelé eseménytelenül telt a félnapnyi út, átszállással, lázmérőzéssel, maszkos turistákkal, és néha rövid ellenőrző kérdésekkel, például hogy járt-e Kínában mostanában. Endre két éve nem utazott sehová, nemhogy a Távol-Keletre, a Balatonhoz is alig jutott el nyaranta, annyi munkája volt az építkezésekkel, mondta.

– A nyaralás első napjai úgy teltek, mintha a járvány nem lenne körülöttünk. Srí Lanka lenyűgöző hely, szikrázik minden, teknősök, kókuszpálmák, képeslapra illő turistaöböl. Habár például a partokon sok a kóbor kutya. Szelídek, de nincs gazdájuk – idézte fel. Eleinte a parton lazítottak, esténként az itthoni híreket figyelték az interneten, mindenkit az érdekelt, mi van a szeretteivel, és hogy mi a helyzet körülöttük a Magyarországtól több ezer kilométerre lévő üdülőhelyen. – Napról napra nőtt a feszültség, ahogy változott itthon a járványhelyzet, majd megtudtuk, hogy Európában lezárták a határokat. Nem akartunk ott ragadni, félelmetes volt ennyire távol egy ilyen rendkívüli helyzetben – mesélte. Egy héttel a kiérkezésük után már volt koronavírusos beteg Srí Lankán is. Az út felénél azzal is szembesültek, hogy időközben bezárt az összes turisztikai élménypont a környéken, így nem jutottak el például dzsungeltúrára vagy a buddhisták szentélyébe, később pedig egyetlen üzemelő vendéglátóhely sem volt. Ekkor döbbentek rá, hogy már nem érdemes félrenézni, tényleg komoly a helyzet.

Sorban állók a bezárt bolt előtt. Oda az idegenforgalom
Fotó: MTI/EPA/Chamila Karunarathne

– Pénteken a szállodában pihentünk, amikor bemondták, hogy 18 órától vesztegzárat rendeltek el, vagyis senki nem hagyhatja el a lakhelyét, ami a turistáknak is tilos, ha bárki megszegi, azonnal megbüntetik – folytatta a vállalkozó. Szavai szerint akkor már az egész társáságon eluralkodott a honvággyal vegyes félelem, de betegség tünetei egyiküknek sem voltak, csak a bezártság és a lelki megterhelés, a bizonytalan helyzet volt nehezen elviselhető. – Közben törölték a járatot, amivel hazajöttünk volna, erről nem értesített az amúgy ötcsillagos légitársaság. Mindenki telefonálgatott, de helyben nem lehetett elérni őket. Végül egyikünk fia Budapesten bevágódott az autóba, és a Liszt Ferenc repülőtéren, a cég ottani kirendeltségén sikerült jegyeket szereznie négy nappal korábbi időpontra. 70-80 ezer forintot fizettünk fejenként az átfoglalásért, de örültünk, hogy szabadulhatunk a bezártságból – fogalmazott. Azt is mondta, hogy Srí Lanka-i szállásukról a reptérre az ottani szigorú karanténszabályok miatt csak külön kérésre, rendőri felvezetéssel juthattak ki, szavai szerint az úton döbbenetes volt a néhány napja még élettel teli sziget megszürkült, megdermedt látványa, ahol fegyveresek felügyelték a vírus teremtette rendet.

A repülőtéren kiderült, hogy az átfoglalt járat több mint 12 órával később indul, de nem mehettek vissza a szállodába, a kijárási engedély ugyanis csak egy odaútra szólt a lezárt térségben. A baráti kör másnap estére fizikailag jó állapotban, lelkileg elcsigázottan érkezett meg Ferihegyre. – Különösen mély érzés volt épségben hazaérni, biztonságban éreztük magunkat. Mindannyian otthon vagyunk pár hétig, mindenki jól van, tartjuk a kapcsolatot – fejezte be történetét olvasónk. Megjegyezte, végül úgy alakult, hogy a paradicsomi szigetre évekkel ezelőtt férjhez ment magyar barátjuk is úgy döntött, hogy velük tart, és egy időre hazaköltözik vidéken élő családja közelébe, hogy ne legyen távol a szülőföldtől a sorsfordító világjárvány idején.