Terítéken az Európai Unióval való 15 éves kapcsolatunk

A 15 évvel ezelőtti csatlakozás kapcsán a műsorban a két neves közgazdász mérleget vont az eddigi tapasztalatok alapján. A beszélgetés az Unió előtörténetének az ismertetésével kezdődött, tekintettel arra, hogy már ez a belépést megelőző időszak is igen sok áldozatot követelt Magyarországtól.

Bogár László kifejtette: 31 éve, 1988-tól van hivatalos kapcsolatunk az Európai Unióval, illetve a Közös Piaccal, amit csak 1992-től neveznek majd mai nevén Európai Uniónak. A mostani 15 évet csak az előző 16 év tükrében érdemes vizsgálni. A Phare-segélyprogram már 1989-től működött, amely a lengyel és a magyar demokratikus törekvéseket volt hivatott segíteni, ami ahhoz vezetett, hogy a biztató reformok a legszélsőségesebb ultraliberális SZDSZ-hez fűződtek – mondta a szakember, aki így folytatta: „A Phare-segélyprogram – karikatúrának fog látszani, amit mondok, de nem az – nevetséges aprópénz, jelképes volt szinte. Elvileg lehetett volna neki jelentősége, de nem volt.” Ebből a segélyprogramból hazánknak nyugati szakértőket kellett fogadnia, akiknek zöme azonnal belátta, hogy fogalmuk sincs róla Magyarországon mi történik. Segíteni nem tudtak, de tanultak a helyzetből: kapcsolatokat és információkat szereztek, majd ezeket felhasználva konzulens cégeket alapítottak hazánkban. A nekünk ítélt pénz a kifosztásunk sikeresebbé tételét szolgálta – húzta alá Bogár László.

Boros Imre szerint az ország eladósítása az a lökés volt, amitől – akik előidézték – azt várták, hogy más lehetőség ne legyen, csak az előre menetelés. „Az eladósodás vezetett oda, hogy ahhoz, hogy minket életben tartsanak folyamatosan, aktívan mentünk be ebbe a kapcsolatrendszerbe” – hangsúlyozta. ’81-be be kellett lépni az IMF-be, 1982 novemberében akkor vették fel hazánkat, amikor Brezsnyev Moszkvában meghalt. A fizetési mérleg deficitek nagyra nőttek. A magyar külkereskedelemben kereskedelmi csereanyag romlás ment végbe. Egyre olcsóbban exportáltunk, egyre drágábban importáltunk. A nemzeti bankot egy pénzátváltó hellyé degradálták a rendszerváltozás első éveiben – szögezte le a közgazdász. Magyarország hiába volt „éltanuló” a rendszerváltozás utáni években, sokáig „mindig öt évre voltunk az áhított belépéstől”.

Bayer Zsolt hozzáfűzte: „aztán eljött 2004, és aki élt és mozgott mindenkit felvettek”. Bogár László emlékeztetett rá, hogy először 1992-ben ígérték meg a belépést, és ettől kezdve egy végtelenül cinikus játék kezdődött el, hogy megversenyeztessenek bennünket – vélekedett. „Közben be tudták a többieket is darálni ebbe a menetbe, mert mi előrébb voltunk” – nyilatkozta Boros Imre.

Ezt követően a belépésünk – 2004. május 1-e – óta eltelt időszak került terítékre. Az adás vendégeinek egyöntetű véleménye volt, hogy a belépéskor várt csodák rendre elmaradtak. Szó esett a magyar földtörvényről, amely szerencsénkre megszületett, valamint a 4-es metró beruházása körüli visszaélésekről, amelyek máig ható következményekkel bírnak. A számok önmagukért beszélnek. A csatlakozásunk óta eltelt 15 év első hét és fél évében – ahol három miniszterelnök, Medgyesi, Gyurcsány, Bajnai – váltotta egymást, az egy főre eső GDP 7,5 százalékkal növekedett, az Orbán nevével fémjelzett második periódusban mindez körülbelül 24 százalékkal nőtt. A reálbérek az első időszakban stagnáltak, a megszorító csomagok miatt, a második időszakban 54 százalékkal emelkednek – idézte fel Bogár László.

A teljes tartalom IDE kattintva érhető el.