Hárommillióból készülhet el a szabadkai vérengzések emlékműve

Közbeszerzési pályázatot írt ki a szabadkai önkormányzat a szobor elkészítésére.

A megbízás a Vergődő madár nevet viselő szobor modelljének elkészítésére, a bronzszobor kiöntésére, valamint a jelenlegi talapzat eltávolítására és az új felállítására vonatkozik. A közbeszerzés becsült értéke 1,083 millió dinár (2,89 millió forint).

Maglai Jenő, Szabadka polgármestere korábban a tervvel kapcsolatban kifejtette: az új szobrot „kerítéssel, kivilágítással és kamerarendszerrel igyekeznek majd megóvni”.

Az új szobor a korábbi, hamvaiból feltámadó főnixmadarat – más vélemények szerint turult – ábrázoló emlékmű pontos mása lesz, és várhatóan október végére elkészül. Az eredeti alkotást Kalmár Ferenc szobrászművész készítette 1994-ben. Az alkotó a szobor ellopása előtt egy héttel hunyt el. A 350-400 kilogrammos bronzszobrot máig ismeretlen tettesek lopták el a szabadkai Zentai úti temetőből október közepén. A rendőrség szerint most már lehetetlen az elkövetők nyomára bukkanni, az emlékművet pedig valószínűleg beolvasztották. A szobor annak a 852, Szabadkáról és környékéről elhurcolt főleg magyar, horvát és német embernek állított emléket, akit 1944 őszén a temetőben végeztek ki. A szoborlopást a szerb kormány is elítélte.

Egyesek szerint színesfémtolvajok vitték el, mások szerint viszont politikai indíttatásból távolították el az emlékművet, és ezzel akartak „gátat vetni” annak a megbékélési folyamatnak, amely a szerb és a magyar nép között tavaly nyáron megindult. Akkor a vajdasági Csúrogon Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök közösen hajtott fejet a második világháborúban és utána ártatlanul kivégzett szerb és magyar áldozatok emléke előtt.

A második világháborúban, 1941 áprilisában a Délvidék visszakerült magyar fennhatóság alá. 1942 január–februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász razziákban 3-4 ezer, főként szerb és zsidó vesztette életét. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944–45-ben tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak válogatott kegyetlenségek sorát felvonultató akcióiban becslések szerint 20-50 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az akció célja a térség etnikai arányának megváltoztatása volt.

A titói diktatúra, majd a milosevici dühöngő nacionalizmus évei után az elmúlt időszakban normalizálódni kezdtek a szerb–magyar kapcsolatok; ahogy Lezsák Sándor, az Országgyűlés elnöke mondta, a délvidéki magyarság a reneszánszát éli. A szerb parlament 2013. júliusi rendkívüli ülésén elsöprő többséggel fogadta el a magyarok ellen 1944–45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot. A szerb és a magyar köztársasági elnök közös főhajtása után pedig nem lehet úgy tenni, mintha az 1944–45-ös események nem történtek volna meg – ezt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondta. Hozzátette, a magyar–szerb történészi vegyes bizottság munkája, a szerb parlament deklarációja, a csúrogi emlékművek felavatása mind ékes bizonyítékai a pozitív folyamatoknak.

A borzalmas mészárlást csodával határos módon élte túl Kamarás Mihály atya, aki a vérengzés idején szemtanúja volt rendtársai szenvedéseinek és halálának. Az azóta elhunyt ferences szerzetes rubinmiséje előtt exkluzív nyilatkozatot adott az MNO-nak.

1944 és 1954 között hét magyar ferences szerzetest öltek meg, hárman szovjet és jugoszláv csapatok, négyen pedig a kiépülő kommunista rendszer áldozatai lettek. Hamarosan boldoggá avathatják őket.