Koppintásvádtól volt hangos sokáig a szakma és a világsajtó, hogy az I.C.P. olasz repülőgépgyár lemásolt egy amerikai Zenith modellt, mondták a tengerentúliak. Az olaszok viszont váltig állították, hogy ők a kisgépre egy teljesen új szárnyszerkezetet fejlesztettek ki. Egy darabig vívtak egymással, ma már együtt dolgoznak.
Amikor a „klón” lelépi az eredetit
Piemont tartományban több mint negyven éve alapítottak egy kábelkorbácsüzemet, ami a német autóiparnak szállított be elektromos alkatrészeket. Jól ment a bolt, bővítették, aztán a kilencvenes évek végén új profilként már könnyű repülőgépet szereltek össze.
Észrevették a piaci rést, hiszen a világon jelentős a ládában alkatrészként forgalmazott kisrepülőgép, de nem mindenkinek van több ezer órája ezzel otthon elszórakozni. Az összeszerelés sikerén felbuzdulva az olasz gyár számítógép-vezérlésű fémmegmunkáló gépeket vett, a képen látható új üzemet épített, már szárnyakat, törzseket is gyártott.
Aztán húsz éve összerakták az első saját modellt, amit azóta több is követett. A könnyű sportgép kategóriában máig közel kétezer repülőgépet adtak el, melyek az oktatástól a túrázásig, a hidroplántól a légi permetezőgépig tartó széles skálán szolgáltak vagy repülnek ma is.
Jelenleg a Savannah a legsikeresebb modelljük, hogy miért, arról lejjebb. A gép szárnyán kívül külsőleg nagyon hasonlított az egyik Zenithair típusra. Utóbbi tervezője pereskedéssel kereste az igazát, majd közel tíz évi elkeseredett csatározás után megegyeztek, a felperes átvette az általa klónnak tartott gép speciális szárnymegoldását.
A rugalmas szárny előnye
A szárny a repülőgép lelke, ahol igazából más formákra van szükség fel- és leszálláskor, vagy az útvonalon repülve. Aki már ült ablak mellett, láthatta, hogy a szárny felszálláskor elől-hátul kigömbölyödik, majd repülési magasságra, utazósebességre érve szinte vízszintesre csukják azt.
A kisgépeknél nem jellemző ez a dinamika, általában csak hátul fékszárnyat használnak, ami kinyitva ívelést ad az áramlásnak, lehet lassabban repülni. Ennek határa véges, ha nem sikerül jól eltalálni, akkor a repülőgép szaknyelven átesik, hétköznapi nyelven mondva pedig lezuhan.
Felszálláskor a mozgás fordítva is igaz, a szárny formáján és szerkezetén múlik, hogy milyen gyorsan éled rajta felhajtóerő, és akkor már elemelhető, és függ tőle az emelkedés gyorsasága is.
Az olasz gyár a Junkers-örökséget – a képen – használva kúpos-púpos szárnyat kreált, az alján egybefogta a fékszárnyat a csűrőkormánylappal. Sőt, később a szárny elejéről levették az orrsegédszárnyat és helyére örvényt serkentő mozgatható barázdákat szereltek, a szárny hosszát pedig megrövidítették. A három eszközt a pilóta nem a szokásos módon külön-külön, hanem általuk egybehangolva kezelheti.
Az eredmények egy kis gépnél szenzációsak lettek. Ötven méter bármilyen nehéz terep elég a felszálláshoz, sőt a gép olyan meredeken képes emelkedni, hogy egy perc alatt eléri az ezer métert. Kétszáz feletti csúcssebesség, másfél száz kilométeres óránkénti utazósebesség jellemzi, mindez lényegében a szárny alakváltozásának köszönhető.
Szeretne egy Savannah hidroplánt?
Nemrég olvastam az egyik szakportálon, hogy egy magyar lajstromjelű kerekes Savannah Szegeden használtan eladó. A leendő vevő könnyen építtethet belőle hidroplánt úgy, hogy a Scuola Italiana di Volo gyárban vesz hozzá egy sima úszótalpat, amit ott be is szerelnek neki. 10 millió forintból az egészet megúszhatja. Bízunk benne, hogy a közeli jövőben már Magyarországon is vízre szállhat vele.
A kisrepülőgép csak kb. ötven kilométer óránkénti sebességnél esne át, így leszálláskor a levegőben eléggé le tud lassulni ahhoz, hogy ötven méteren belül megálljon. Plusz ragyogóan bírja az oldalszelet. Nem véletlen, hogy afrikai püspökök is ezt a gépet repülik, mikor a szavannákon hittérítésre utaznak.Bár a nevét nem tőlük kapta.
Hidroplánnak is ideális, a kicsi és rövid vizek specialistája.
Úszótalpakat gyártanak bármilyen könnyű gépre
A gyár a Junkers-hagyományt nemcsak a szárnyprofilon, hanem a kétéltű üzemmódban is követte. Miként annak idején a Junkers F13, a kerekes Savannah gép is pár óra alatt úszótalpasra szerelhető. Sőt, az igényesebbek kétéltű úszótalpat is vehetnek rá, ahol a harmadik, és egyben orrkerék a gép hasa alá húzható be
További érdekesség, hogy az úszótalpgyártást átengedték egy szintén a piemonti tartományban működő, szintén negyven éve ilyen termékeket gyártó cégnek. A Scuola Italiana di Volo üzemben annak idején vízi sárkányokkal kezdtek, majd fokozatosan rátértek a sima és a kétéltű úszótalpgyártásra – a képen –, és a repülőgépekbe való beszerelésükre. Továbbá szorosan együttműködnek a városukban levő hidroplánklubbal és pilótaiskolával.
A munkamegosztás átengedése okán talán az I.C.P. gyárban emlékeznek még az indulásukra, amikor az üzemben a tulajdonosok a kábelkorbácsoktól még nem láthatták a repülőgépeket, csak vizionálták őket.
Ha tetszett a cikk, akkor ajánlom hidroplán repülésünk videóját egy olasz tavon. Sajnos, még nem I.C.P. Savannah-val.
