Moszkvai találkozás VII.: ahol Sztálin egyszerre kacsintott és ölt

Miért alszik a 210 centis cár kiságyban? Hány tonnás egy leereszthető csillár? Hol bazsalygott kisgyerekekkel Sztálin, és hány termet pusztított el a Kremlben? Moszkvai riportsorozat, hetedik rész.

A templom körül is csupa templom lenne, ha nem épített volna mögé a szovjet hatalom egy „kis”, kilencezres konferenciatermet, amelyet ma már leginkább koncert- és kongresszusi központnak használnak. (Ennek a közelében van Vlagyimir Putyin munkahelye és egy 18. századi óriásharang, amely soha nem szólalhatott meg, mert kitört belőle egy darab.) A rengeteg templomot látva adódik az érdeklődés: hány templom van itt? Idegenvezetőnk úgy mondja, a „forradalom” előtt Moszkvában 1600 volt, ma 200 körüli a szám, de ennél sokkal fontosabb mutatónak tartja, hogy a papíron háromnegyed részt ortodox Oroszországban, illetve Moszkvában (utóbbi 12 millió lakost fed le) a főváros húsvéti szertartásain alig 400 ezren vettek részt.

A Kreml területére néhány nappal később visszatértünk, természetesen tüzetes átvilágítás után és meghívó birtokában lehet betérni ide. Mivel a második látogatás alkalmával is láttunk egy-két tornyot, melyen ötágú csillag fényeskedett, azt tudakoltuk, „mennyire” vannak a helyükön. Öt tornyon található csillag, folyamatosan tisztítják őket, rubinnal vannak kirakva, és egész napos forgással követik a nap járását.

Még mielőtt bemennénk a Nagy Kreml-palotába, szólni kell a Fegyverpalotáról, ahol a név a tartalomhoz képest igencsak lealacsonyító: puskákon, ágyúkon kívül hintók, koronák, ékszerek, trónok, palástok, cári szánok is vannak itt, illetve egy olyan különleges étkészlet, amelyet Napóleon ajándékozott Sándor cárnak – az ajándékozás után nem sokkal személyesen is megjelent a francia hadak élén.

A Nagy Kreml-palota minden képzeletet felülmúl. A földszint még teljesen szerény, hangulatában hasonlatos a budapesti Városháza épületéhez.

Aztán a főlépcső tetejétől igen „durva” dolgok következtek egy másfél órás séta keretében. Voltaképp nem is lenne nagy szám itt egy alig másfél évszázados épület, ha nem azért építették volna, hogy összekössék vele a Kreml szinte valamennyi, nem egyházi célú létesítményét – a nagy összekötő termet Szent Vlagyimirról, Oroszország „megkeresztelőjéről” nevezték el. A palota öt legnagyobb termét ma funkcionálisan az különbözteti meg egymástól, hogy más-más kitüntetés (Szent András-, Szent György-érdemrend, olimpiai bajnokok kitüntetései stb.) átadási helyszínei. Villanyvilágítás egyébként Lenin óta van, s mióta a fűtés is korszerű, egyre nagyobb belmagasságú termekkel próbálkoztak.

Nagyon nehéz bármit is kiemelni innét (természetesen a szó fizikai értelmében is ), talán a képek maguktól is beszélnek a termenként több évig készült parketta, a színarany bevonatú festés vagy lélegzetelállító léptékek gyönyörűségéről.

Bejutottunk két olyan helyiségbe, amit átlagember nem láthat, ez Nagy Péter cár hálókamrája és a mellette lévő imakamra. Sokan tudják, a cár 210 centi magas volt, ezért különös, hogy 190 centis ágyban aludt: akkoriban féltek az agyvérzéstől és a tüdőbajtól is, ezért félig ülő pozícióban hajtották álomra a fejüket a legnagyobbak.

Kifelé támolyogva a 61 méter hosszú termek és 7 tonnás csillárok világából (egy 19. századi „helyiségben” folytatták le nemrég Kirill pátriárka megválasztását) egy olyan sajtótermen keresztül vezet az út, amely falán malachitoszlopok teszik teljessé a pompát. Ez az az „építőanyag”, amely a világon csak az Urálban hozzáférhető. Minőségellenőrnek Sztálin talán sosem volt jó, de szerencsére „csak” kettő helyiséget pusztított el az egész palotából. A Szent Vlagyimir-teremben pedig maga tartott gyerekeknek fenyőünnepet számos éven át.

A Kreml épületei környékén azért a térkőmunkákon erősen látszik, hogy a kommunista évtizedek iszonyatos gödröket hagytak lerombolt templomok helyén. Persze delegációs fogadósugárútnak „lennie kell”.

Holnapi epizódunkban diplomáciai találkozóra megyünk, és ismét közelebb jutunk ahhoz a tudáshoz, amiért odamentünk.