Az Országgyűlés márciusban fogadta el azt a törvényt, amely a luxembourgi uniós bíróság ítéletét hivatott végrehajtani.
Viviane Reding most először jelentette ki nyilvánosan, hogy a megoldást a bizottság is rendben találja. Szóvivője mindeddig csak annyit volt hajlandó közölni, hogy Brüsszel vizsgálja, Magyarország megfelelően végrehajtja-e a döntést.
Egy brüsszeli panelbeszélgetésen a bizottság luxemburgi alelnöke a jogállamiság európai válságának egyik jelenségeként említette Franciaországot, ahol a romák alapvető jogai sérültek, Magyarországot, ahol a bírák kényszernyugdíjazása kapcsán az igazságszolgáltatás függetlensége miatt adott hangot aggodalmának, valamint a romániai „jogállamiság-válságot”, ahol az alkotmánybíróság döntéseinek figyelmen kívül hagyása sodorta veszélybe a jog uralmát.
Reding nyilatkozatai pontatlanságokat és szándékos csúsztatásokat tartalmaznak Magyarországgal szemben – mondta Navracsics Tibor az M1 Ma reggel című műsorában április 19-én. Navracsics korábban arról beszélt, hogy Reding részrehajló, „kifejezetten és tendenciózusan Magyarország-ellenes nyilatkozatokat tesz”, amivel sérti a részrehajlás-mentesség követelményét, holott egy uniós biztos „nem politizálhat”. Mint azt az mno.hu korábban megírta, a hazánkkal szemben kifejezetten ellenséges hangnemet használó biztos számos alkalommal bizonyította már alkalmatlanságát.
Júniusban a Magyar Nemzet egy név nélkül nyilatkozó olasz uniós forrás meg nem erősített információira hivatkozva arról írt, hogy Viviane Reding a zártkörű Bilderberg-találkozón úgy nyilatkozott, mindent megtesz majd, hogy gyengítse a jövő évi magyarországi választások eredményének legitimitását. A biztos később tagadta a vele kapcsolatos híreszteléseket.
„Hosszú párbeszéd után Magyarország tiszteletben tartotta a bizottság jogi álláspontját, a bizottság által kifogásolt összes ponton újra összhangba hozta alaptörvényét az uniós joggal. Magyarország – ahogyan azt a jogállamiság megköveteli – tiszteletben tartotta az Európai Bíróság múlt novemberi ítéletét, amely megerősítette a bizottság álláspontját, miszerint a magyar bírói kar 10 százalékát érintő korai kényszernyugdíjazás nincs összhangban az uniós joggal” – fogalmazott Viviane Reding.
Reding kijelentése a bíróság ítéletének tiszteletben tartásáról azért bír különös jelentőséggel, mert ha a bizottság úgy találta volna, hogy a magyar szabályozás nem tesz eleget az ítéletnek, akkor újabb kötelezettségszegési eljárást indíthatott volna. Ez alkalommal viszont már fordulhatott volna azonnal a luxembourgi bírósághoz, és akár rögtön pénzbüntetés kiszabását is kérhette volna.
A márciusban elfogadott jogszabály értelmében a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatára – egy átmeneti időszakot követően – 2023. január 1-jétől csökken 65 évre, miközben az általános nyugdíjkorhatár akkorra szintén 65 évre emelkedik. Az a bíró vagy ügyész, aki az átmeneti időszakban éri el a nyugdíjkorhatárt, dönthet: helyén marad, „tartalékállományba” kerül vagy nyugdíjba megy, és ugyanez igaz a korábban kényszernyugdíjazott bírákra is. A kormány akkor azt közölte, hogy az elnöki posztot betöltött, nyugdíjba küldött bírák minden további nélkül, automatikusan visszakapják pozíciójukat, míg a korábban más bírósági vezető posztot betöltők, ha kérték, szintén visszakerülhettek állásukba, ha azt időközben nem töltötték be. A visszahelyezett bírák a törvény értelmében visszamenőlegesen megkaphatták a felmentésük és a visszahelyezésük között eltelt időre járó bérüket. Azok a bírák, akiknek a visszahelyezése vezető pozícióikba nem volt lehetséges, eredeti teljes megbízatásukra járó juttatásaikat megkaphatták.
Az Európai Bíróság tavaly novemberi ítéletében azt mondta ki, hogy a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre történő leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetést jelent, ezért a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik.
Reding az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által végzett titkos adatgyűjtésről is beszélt: kettős mércét, a keleti tagállamokkal szembeni előítéletet emlegetett egyes nyugati országok részéről a jogállamiság megítélése és a sajtószabadság területén.
Elmondta, hogy tapasztalata szerint ha egy keleti tagállamban nyomást gyakorolnak egy újságíróra, akkor a német, a brit, a francia, a svéd és a finn külügyminiszter izgatott lesz, és a bizottság beavatkozását kéri, az Európai Parlament azonnal plenáris vitát kezdeményez és határozati javaslatot készít, amelyben elítéli a történteket. „Ezek a miniszterek és képviselők egyetlenegyszer sem telefonáltak, amikor (David) Mirandát letartóztatták a londoni repülőtéren három héttel ezelőtt vagy amikor a The Guardiannek meg kellett semmisítenie bizonyos bizonyítékokat a brit kormány kérésére” – jelentette ki Reding, aki egyúttal arra is rámutatott, hogy az Európai Bizottságnak nem szabad belesétálnia a „Kelet-ellenes” előítéletek csapdájába a jogállamiságról folyó vitákban.
