Áram után már víz sincs Venezuelában

Az elmúlt napokban már nemcsak az áram-, hanem a vízszolgáltatás is leállt Venezuelában. A dél-amerikai ország lakosságát hosszú évek óta sújtja az importáruk hiánya, ami az úgynevezett vécépapírválsággal kezdődött, és már az alapvető gyógyszerek is elfogytak a kórházakból. Ricz Judit, az MTA munkatársa lapunknak elmondta, a krízisnek voltak előjelei, hiszen a helyi vezetés évek óta nem finanszírozza megfelelően az állami ellátórendszereket. Úgy véli, az amerikai szankciók nem roppanthatják össze az egyébként már romokban lévő gazdaságot.

A legalapvetőbb szükségleteket is nehéz már fedezni Caracasban Fotó: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

A legalapvetőbb szükségleteket is nehéz már fedezni Caracasban
Fotó: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

– A szankciónak addig van értelme, amíg nincs másik felvevőpiac. Két évvel ezelőtt Venezuela olajexportjának 42 százaléka az USA-ba irányult, mára ez 11 százalékra esett vissza. Az embargó okozta űrt azonban azonnal betöltötték más országok, többek között India. Addig, amíg vannak alternatívák, menekülési útvonalak, nem roppan össze teljesen az amúgy is romokban heverő venéz gazdaság – tette hozzá.

Venezuela helyzete valamelyest különbözik Kubáétól, hiszen a gyógyszer- és az élelmiszerhiány miatt komoly károk keletkeztek. A helyszíni tudósítások szerint „már tömegsírba temetik az embereket”, akik egyszerűen kezelhető betegségekben halnak meg, például inzulin vagy antibiotikum hiánya miatt. A kubai szocializmus minden negatívumával együtt Latin-Amerika legátfogóbb jóléti rendszere volt. Bár alacsony színvonalon éltek az emberek, rendelkezésre álltak a normális létfenntartáshoz szükséges minimumok, mint az élelmiszer- és az egészségügyi ellátás vagy az oktatási rendszer, amelyeket – alapjai­ban belső termeléssel és orosz támogatással – fenn tudtak tartani.

A VISSZATÉRÉS LEHETŐSÉGE

A hivatalos felmérések szerint legalább 3,4 millió ember hagyta el a 32 milliós Venezuelát, de a becslések ennél is többel számolnak. Elsőként a nyelveket beszélő, fiatal értelmiségi réteg távozott. Szakértők szerint lehet arra számítani, hogy amennyiben megváltozik a politikai berendezkedés, az elvándorlók egy része hazatér, és közreműködik majd az újjáépítésben. Venezuelában ez a szélsőséges helyzet csak néhány éve tart, így az emberekben még él a tapasztalat, hogyan kell egy gazdaságot működtetni. Jelenleg az a lakosság célja, hogy vízhez jussanak, feltöltsék a telefonjaikat vagy átjussanak a határon. De a történelem azt mutatja, hogy ha beáll egy viszonylagos politikai stabilitás, akkor újra elkezdenek a napi megélhetésre koncentrálni, ami idővel helyreállítja a gazdaságot is.