– Nagykövet úr, január 16-án lesz a harmincadik évfordulója annak, hogy Magyarország és Szlovénia diplomáciai kapcsolatot létesített egymással. Tavaly szeptemberi szlovéniai látogatásán Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta: amióta Janez Jansa vezeti Szlovéniát, a szlovén–magyar kapcsolatok visszatértek a kölcsönös tisztelet talajára, és ebből mind a két nemzet sokat profitál. Ön hogyan értékelné a kétoldalú kapcsolatokat?
– Kitűnőek a kapcsolataink. Magyarország és Szlovénia mindig is baráti viszonyt ápolt egymással. Közös bizottságot hoztunk létre a gazdasági együttműködés fejlesztéséért, vegyes bizottságot a kisebbségeinkért, de közös programjaink vannak az oktatás, a sport és a kultúra területén is. Körülbelül 2800 a Rábavidéken élő szlovének és hatezer a muravidéki magyarok száma. A korábban elmaradott határvidéki régiók fejlettségének javítása érdekében sok mindent tettünk az elmúlt harminc évben. Mindkét térség fejlesztésére ötmillió eurót szánunk. Ma már létezik autópálya-összeköttetés fővárosaink között, tervbe van véve a vasúti közlekedés korszerűsítése, Magyarország és Szlovénia összeköti villamosenergia-hálózatát. Szlovénia pedig azért is fontos partnere Magyarországnak, mert a koperi kikötőn keresztül érkezik jelentős mennyiségű importáru Magyarországra. A politikai vezetőink kiváló kapcsolatot ápolnak egymással. Már az 1990-es években is támogattuk egymást az európai uniós és a NATO-csatlakozás felé vezető úton. Jelenleg is a magyar légierő repülőgépei biztosítják Szlovénia légterének védelmét. Ez is az egymásba vetett bizalom jele. A világjárvány következményeként pedig egyre több magyar turista fedezi fel magának Szlovéniát, de ez fordítva is igaz. A finom ételek és a jó borok csak fokozzák az élményeket.
– A világjárvány ellenére úgy tűnik, hogy tavaly megdőlt a kétoldalú kereskedelmi forgalom rekordja. Mi járult hozzá ehhez az intenzív gazdasági együttműködéshez?
– Mindkét ország üzletemberei most kezdik el felfedezni a gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségeket. Ma már jobb a két ország közötti kommunikáció, több a kölcsönös érdekszféra, másrészt a járvány következtében megváltoztak a globális ellátási láncok. Az együttműködés példájaként megemlíthetném, hogy részt veszünk közösen a magyar ZalaZone autóipari projektben (az önvezető járművek egymással és a környezetükkel történő, más-más országok rendszerei közötti kommunikációja osztrák és szlovén utakon lesz vizsgálható – a szerk.), a szlovén Pipistrel vállalat pedig együttműködési megállapodást írt alá magyar partnerével repülőgépek gyártásáról. S nemcsak kereskedelemről van szó, hanem beruházásokról is: Magyarország a szlovén bankrendszerben, az infrastruktúrában és az energiaszektorban is egyre több befektetést hajt végre. A politikai együttműködés természetesen lökést adott ezeknek az üzleteknek.
– Szlovénia tavaly decemberig volt fél éven át az Európai Unió Tanácsának elnöke, egyik célkitűzése pedig az volt – a magyar célkitűzéssel összhangban –, hogy az unió gyorsítsa fel a nyugat-balkáni országok csatlakozási folyamatát. Ön szerint miért ódzkodik Nyugat-Európa az EU további bővítésétől?
– Az EU az utóbbi években a pénzügyi, a migrációs és az egészségügyi válsággal volt elfoglalva, a saját problémáival, de a szlovén EU-elnökség a Nyugat-Balkánt újra előtérbe szerette volna helyezni. Tudattuk a partnereinkkel, hogy az EU a geopolitikai törekvéseit csakis egy stabil Nyugat-Balkánnal tudja megvalósítani. Ez a térség is része Európának, uniós tagállamok veszik körül, Európa jövője őrájuk is tartozik. Ha nem vonjuk be őket, más fogja. Az természetes, hogy a szóban forgó országoknak teljesíteniük kell az unió által elvárt reformokat, mert nem csak a politikai akarat kérdésén múlik a csatlakozásuk. Gazdasági, jogi, emberi jogi és más területeken is illeszkedniük kell az EU-hoz. Az októberi EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozó sikeres volt annak ellenére is, hogy nem tűztünk ki csatlakozási dátumot, de a bővítés témája legalább felkerült a tárgyalóasztalra a legfontosabb témák közé. Arra kell törekednünk, hogy ne fásuljunk bele ebbe a folyamatba, a csatlakozni vágyók pedig ne veszítsék el a hitüket. Nem lehet az örökkévalóságig hitegetni őket.
– A schengeni térség bővítése is akadozik. Erre hívta fel a figyelmet nemrég Borut Pahor szlovén államfő is, aki azt mondta, az övezetet ki kellene terjeszteni, ez lehetővé tenné Szlovénia számára, hogy eltávolítsa a kerítést a horvát határszakaszról. Mit gondol az Európai Bizottság azon döntéséről, hogy nem támogatja kerítések megépítését az illegális bevándorlás megakadályozására?
– A schengeni övezet igazi sikertörténet, az európaiak élvezik azt, hogy akadályok nélkül utazhatnak. Szlovénia teljes mellszélességgel támogatja Horvátország befogadását az övezetbe. Örülök annak, hogy az uniós belügyminiszterek a legutóbbi találkozójukon megállapították, hogy Horvátország eleget tett a csatlakozás feltételeinek. A kerítésépítés természetesen ellentmond mindannak, amiről Schengen szól, de Európának kötelessége megvédenie külső határait, az afganisztáni válság kirobbanása után ezt világosan kimondták a tagállamok belügyminiszterei is. A határok védelmének mikéntje egy érzékeny téma, amire közös megoldást kell találnunk. Erről elsősorban a tagállamoknak kell dönteniük.
Borítókép: Marjan Cencen szlovén nagykövet (Fotó: Magyar Nemzet/Bach Máté)
