Sokan bíztak abban, hogy Oroszország ukrajnai háborúja nyomán új fejezet nyílhat a történelmi konfliktusokkal terhelt lengyel–ukrán kapcsolatokban. Azt remélték, hogy az Andrzej Duda lengyel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közötti „kémia”, Varsó kemény magatartása Moszkvával szemben és ukrán menekültek millióinak befogadása segít olyan nehéz problémák megoldásában, mint amilyen a volhíniai tömegmészárlás. Bízni lehetett abban, hogy Ukrajna egyenrangú partnerként, szövetségesként fogja kezelni Lengyelországot, számolni fog véleményével, egyazon geopolitikai csapatban fog játszani vele, de a jelek szerint nem így történt – írta Maciej Pieczyński a Do Rzeczy lengyel hetilap legutóbbi számában megjelent, Kijev az orránál fogva vezeti Varsót című cikkében.
Volhíniában (lengyelül Wołyń), ezen a két világháború között Lengyelországhoz tartozó, 1941-ben német megszállás alá került mai nyugat-ukrajnai területen 1943–44-ben ukrán nacionalisták becslések szerint több mint százezer lengyel és zsidó polgári lakost gyilkoltak halomra bestiális kegyetlenséggel.
A válasz nem maradt el: a német, majd a szovjet megszállók ellen harcoló földalatti lengyel Honi Hadsereg (AK) megtorlóakciójában mintegy húszezer ukrán veszítette életét.
Alighogy megjelentek az első hírek a kelet-lengyelországi, ukrán határ menti Przewodówban becsapódott, két lengyel polgári lakos halálát okozó rakétáról, az ukrán hatóságok azonnal orosz támadásról beszéltek. Aki mást mond, az az orosz propaganda szócsöve – hangoztatták. Dmitro Kuleba külügyminiszter a 2014-ben a Donyec-medence fölött lelőtt malajziai utasszállító repülőgép katasztrófájához hasonlította az incidenst, Zelenszkij „az euro-atlanti világ kollektív biztonsága elleni orosz csapásról” értekezett. Tanácsadója, Mihajlo Podoljak még tovább ment: szerinte a rakétacsapás Oroszország előre eltervezett provokációja volt, amelyet megpróbált tévedésnek beállítani. „Ez történik, amikor a rossz büntetlen marad, és a politikusok az agresszor lecsendesítésével vannak elfoglalva” – mondta Kuleba, a felelősséget részben a Nyugatra hárítva, amiért nem elég eredményesen tartóztatta fel az orosz imperializmust.
Egyetlen ukrán kormányzati nyilatkozó sem hozott fel bizonyítékot állításának igazolására. Ez részben érthető: Kijev fő célja az orosz invázió kezdete óta az, hogy bevonja a NATO-t a maga oldalán a háborúba. Az amerikaiak az utóbbi időben a jelek szerint viszont szeretnék elkerülni az eszkalációt, ezért valószínűleg abban bíztak, hogy a rakétát nem az oroszok, hanem az ukránok lőtték ki, és így nem kell keményen reagálniuk szövetségesük védelmében. Ezzel szemben Ukrajna számára egy NATO elleni orosz támadás „megváltással” ért volna fel.
Az ukrán közvélemény azonnali választ kezdett követelni a Nyugattól „az orosz támadásra”, egyúttal bírálta nyugati szövetségeseinek állítólagos gyengeségét.
Dmitro Bohus politológus arról beszélt, hogy a NATO csak „félrenéz”, miközben Oroszország a földdel teszi egyenlővé Európa legnagyobb országát, és ha a védelmi szövetség nem ad választ a területét ért agresszióra, a háború további országokra fog átterjedni. Az ukrán internetet elöntötte a felháborodás a NATO „tétlensége” miatt.
Amikor először Andrzej Duda lengyel, majd pedig Joe Biden amerikai elnök is bejelentette, hogy Przewodówban minden bizonnyal ukrán rakéta robbant, Zelenszkij és köre kategorikus tagadásba kezdett, bizonyítékokat, a vizsgálatban való részvételt követelve. Az ukrán elnök alighanem csak washingtoni nyomásra enyhített retorikáján, de kitartott amellett, hogy az incidens az oroszok bűne, habár elismerte, hogy erre nincs százszázalékos bizonyíték.
Már folyik a vizsgálat, de Kijev változatlanul a magáét hajtogatja. Ha bebizonyosodik, hogy a Nyugatnak igaza volt, és Zelenszkij ezt tudta, csupán politikai megfontolásokból tagadta, ez súlyos figyelmeztetést jelentene Lengyelország számára – írja a lengyel szerző.
Az ukrán fél részéről az volna a tisztességes eljárás, ha hivatalosan bocsánatot kérne, és kártérítést fizetne
– teszi hozzá. Egy háborúban előfordulnak ilyen tévedések, Kijev azonban nem hajlandó ezt beismerni. Talán mert hozzászokott ahhoz az engedékeny hozzáálláshoz, melyet Varsó tanúsít vele szemben.
Ezt az engedékenységet látva Zelenszkij valószínűleg úgy döntött, hogy megbünteti szövetségesét. Már több hete nem hivatalosan arról lehetett hallani, hogy a volt berlini ukrán nagykövetet, Andrij Melnyiket fogják kinevezni külügyminiszter-helyettesnek, de ezt csak a Przewodów körüli vita kipattanása után hozták nyilvánosságra. A zabolátlan nyelvéről ismert diplomata a német médiának adott, nagy port kavart interjúban többek között kijelentette, hogy „a lengyelek az ukránoknak ugyanolyan ellenségek voltak, mint a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió”. Relativizálta a volhíniai mészárlást, és egyenlőségjelet tett az ukrán és az arra válaszul adott, nagyságrendekkel kisebb lengyel mészárlás közé. Védelmébe vette az ukrán nacionalista Sztepan Banderát, és tagadta követőinek részvételét a holokausztban. Ezekért a szavaiért később bocsánatot kért Izraeltől, de Lengyelországgal ugyanezt nem tette meg.
Kijev nyíltan vagy „sorok között” kifejezett álláspontja a következő: szép, hogy a lengyelek ennyire segítik az ukránokat, de cserébe elegendő néhány odavetett kedves szó.
Először is azért, mert Ukrajna védi Lengyelországot és a Nyugatot az orosz invázió ellen, másodszor pedig, mert Varsó önzetlenül támogatja Kijevet, amit érdemes kihasználni. És ha Przewodówban mégis ukrán rakéta csapódott be, azért is a Nyugat a felelős, mert túl kevés korszerű légvédelmi fegyvert szállít Ukrajnának – írja a lengyel szerző.
Borítókép: Andrzej Duda lengyel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: Szergej Supinszkij)
