Sokan bíztak abban, hogy Oroszország ukrajnai háborúja nyomán új fejezet nyílhat a történelmi konfliktusokkal terhelt lengyel–ukrán kapcsolatokban. Azt remélték, hogy az Andrzej Duda lengyel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közötti „kémia”, Varsó kemény magatartása Moszkvával szemben és ukrán menekültek millióinak befogadása segít olyan nehéz problémák megoldásában, mint amilyen a volhíniai tömegmészárlás. Bízni lehetett abban, hogy Ukrajna egyenrangú partnerként, szövetségesként fogja kezelni Lengyelországot, számolni fog véleményével, egyazon geopolitikai csapatban fog játszani vele, de a jelek szerint nem így történt – írta Maciej Pieczyński a Do Rzeczy lengyel hetilap legutóbbi számában megjelent, Kijev az orránál fogva vezeti Varsót című cikkében.
Volhíniában (lengyelül Wołyń), ezen a két világháború között Lengyelországhoz tartozó, 1941-ben német megszállás alá került mai nyugat-ukrajnai területen 1943–44-ben ukrán nacionalisták becslések szerint több mint százezer lengyel és zsidó polgári lakost gyilkoltak halomra bestiális kegyetlenséggel.
A válasz nem maradt el: a német, majd a szovjet megszállók ellen harcoló földalatti lengyel Honi Hadsereg (AK) megtorlóakciójában mintegy húszezer ukrán veszítette életét.
Alighogy megjelentek az első hírek a kelet-lengyelországi, ukrán határ menti Przewodówban becsapódott, két lengyel polgári lakos halálát okozó rakétáról, az ukrán hatóságok azonnal orosz támadásról beszéltek. Aki mást mond, az az orosz propaganda szócsöve – hangoztatták. Dmitro Kuleba külügyminiszter a 2014-ben a Donyec-medence fölött lelőtt malajziai utasszállító repülőgép katasztrófájához hasonlította az incidenst, Zelenszkij „az euro-atlanti világ kollektív biztonsága elleni orosz csapásról” értekezett. Tanácsadója, Mihajlo Podoljak még tovább ment: szerinte a rakétacsapás Oroszország előre eltervezett provokációja volt, amelyet megpróbált tévedésnek beállítani. „Ez történik, amikor a rossz büntetlen marad, és a politikusok az agresszor lecsendesítésével vannak elfoglalva” – mondta Kuleba, a felelősséget részben a Nyugatra hárítva, amiért nem elég eredményesen tartóztatta fel az orosz imperializmust.