Szerdán kezdődött Stockholmban a Nobel-hét, amelyen a tudományos világ legrangosabb díjának átadásán kívül számos más kísérőrendezvény is helyet kap. A magyarok számára a hét már kedden indult, amikor a Nobel-bizottság külön engedélyével a két friss magyar Nobel-díjas magyar orvosokkal és kutatókkal találkozott a stockholmi Történeti Múzeumban.
Népességéhez mérten Magyarország nagyon jól teljesít a Nobel-díjak tekintetében, 975 díjból 18-at magyarok kaptak
– mondta el Csillag István fizikus, a Stockholmi Egyetem emeritus professzora. A Svédországi Magyar Orvosi Egyesület és Magyarország Stockholmi Nagykövetség szervezésében létrejött estre – önhibáján kívül – Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjas nem érkezett meg, mert a szélsőséges időjárás miatt törölték Münchenben a járatát.
Az eseményen Karikó Katalin orvosi díjazott ugyanakkor jelen volt, akit a közel háromszáz fős közönség, a múzeum egyik szalonjában dübörgő tapssal fogadott. Az első magyar nő, aki elnyerte ezt a rangos elismerés ugyanazzal az alázattal és szerénységgel fogadta a sikert, ahogy a tudományos munkához is hozzááll.
Már a beszélgetés elején leszögezte, nem ő a hős, hanem azon jelenlévő orvosok, akik a pandémia során a frontvonalban, életük kockáztatásával dolgoztak a betegellátásban.
A beszélgetést Csillag professzor mellett Jakab Ferenc virológus, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a Nemzeti Laboratórium igazgatója moderálta. A virológus szakember többek között arra volt kíváncsi, hogy milyen meghatározó pedagógusok, oktatók egyengették szakmai pályafutását. A friss Nobel-díjas azt válaszolta, hogy számára az általános iskolai tanárok, akik például elmagyarázták, miért lesz a zöld levélből sárga ősszel és hogy hogyan kristályosodik ki a só legalább akkora hatást gyakoroltak, mint azok a tudósok, akiknek még gimnazistaként levelet írtak, mint például Sellye János, vagy Szent-Györgyi Albert, akik válaszoltak is a megkeresésre. Ez utóbbi például neki is útmutatóul szolgál arra, hogy a diákoknak mindig igyekezzen rendelkezésre állni.
Csillag István kérdésére, hogy hogyan lehet a természettudományokat vonzóvá tenni a mai fiataloknak, akik egyre kevésbé érdeklődnek ez iránt, azt felelte Karikó Katalin, hogy
meg kell tudni mutatni a fiataloknak, hogy mekkora öröm felfedezni valamit, amit korábban még senki sem vett észre.
A kutatónő beszélt arról is, hogy ő mindig sikeresnek érezte magát, akkor is, amikor lefokozták, kirúgták, vagy éppen nem nyert el pályázatot, kutatói ösztöndíjat, amit azzal magyarázott, hogy ő maga meg volt győződve arról, hogy amit csinált az jó és csak idő kérdése, hogy eredménye is legyen. A Nobel-bizottságon kívül azoknak is köszönetet mondott, akiktől elutasítást kapott, mert arra irányították rá a figyelmét, hogy még nem teljesen érthető, nem elég megalapozott, vagy kidolgozott az, amivel éppen foglalkozott.
Sellye Jánost idézte, aki szerint mindig arra kell koncentrálni, amin az egyén tud változtatni – amikor elutasították, mindig arra gondolt, jobban kell megírni az adott munkát, pályázatot, több adatot kell gyűjteni és érthetőbbé kell tenni, azaz arra figyelni, amit én tehetek. Karikó Katalin az est végén jelen lévő férjének is köszönetet mondott, aki nélkül sem lánya nem lehetett volna olimpiai bajnok, sem ő nem kaphatta volna meg a Nobel-díjat.
Borítókép: Karikó Katalin a stockholmi Történeti Múzeumban (Fotó: A szerző felvétele)
