Csillag István kérdésére, hogy hogyan lehet a természettudományokat vonzóvá tenni a mai fiataloknak, akik egyre kevésbé érdeklődnek ez iránt, azt felelte Karikó Katalin, hogy
meg kell tudni mutatni a fiataloknak, hogy mekkora öröm felfedezni valamit, amit korábban még senki sem vett észre.
A kutatónő beszélt arról is, hogy ő mindig sikeresnek érezte magát, akkor is, amikor lefokozták, kirúgták, vagy éppen nem nyert el pályázatot, kutatói ösztöndíjat, amit azzal magyarázott, hogy ő maga meg volt győződve arról, hogy amit csinált az jó és csak idő kérdése, hogy eredménye is legyen. A Nobel-bizottságon kívül azoknak is köszönetet mondott, akiktől elutasítást kapott, mert arra irányították rá a figyelmét, hogy még nem teljesen érthető, nem elég megalapozott, vagy kidolgozott az, amivel éppen foglalkozott.
Sellye Jánost idézte, aki szerint mindig arra kell koncentrálni, amin az egyén tud változtatni – amikor elutasították, mindig arra gondolt, jobban kell megírni az adott munkát, pályázatot, több adatot kell gyűjteni és érthetőbbé kell tenni, azaz arra figyelni, amit én tehetek. Karikó Katalin az est végén jelen lévő férjének is köszönetet mondott, aki nélkül sem lánya nem lehetett volna olimpiai bajnok, sem ő nem kaphatta volna meg a Nobel-díjat.
Borítókép: Karikó Katalin a stockholmi Történeti Múzeumban (Fotó: A szerző felvétele)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!