Izraeli jelentések szerint elképesztően, kis híján százszázalékosan hatékony volt a légvédelem a kiterjedt iráni támadással szemben. Számításaik szerint:
- 170 drónból 0,
- 30 cirkáló rakétából 0,
- 120 ballisztikus rakétából „néhány” ért célba izraeli területen.
Ezek arra voltak képesek, hogy megsebesítettek egy beduin kislányt, illetve eltaláltak egy hírszerzési központot, valamint a Nabatim légi bázist. Irán állítása szerint céljukat elérték, ezek használhatatlanná váltak, Izrael szerint viszont csak „kisebb károk keletkeztek”.
Mi a védelem titka?
Ha a számok nem is teljesen precízek, nagyságrendileg biztosan helyesek, hiszen jelentős iráni pusztításnak nincs nyoma. Hogyan volt képes ilyen hatékonyságra az izraeli légvédelem?
1. Irán és Izrael elég messze, több mint ezer kilométerre fekszik egymástól.
Összehasonlításképpen, ez olyan, mint a Budapest–Brüsszel távolság. És ez csak a légvonalban mért utat jelenti, a kilövési pont és a cél között ennél sokkal nagyobb, akár 1500–1800 kilométeres távolság is volt. Ez azt jelenti, hogy az indítástól számítva hosszú időbe – az elég lassú Shahed öngyilkos drónoknak akár hét-nyolc órába – beletelt, mire elérték a célpontot.
2. Ellenséges légtér
Már ha egyáltalán elérték. Az indított drónok, cirkáló rakéták és ballisztikus rakéták jelentős részét már út közben leszedte Irak és Szíria felett az amerikai és brit légvédelem. Az amerikaiak közlése szerint hadihajóikkal és harci repülőikkel legalább 70 iráni drónt és rakétát lőttek le. Sőt, érthető módon még Jordánia sem nézte jó szemmel, hogy légterében más országok bombái repkednek, így ők is többet hatástalanítottak.
3. Nem volt meglepetés
Ráadásul úgy tűnik, hogy Teherán különösebben meg sem próbálta eltitkolni, mikor és hogyan akar lecsapni. A Wall Street Journal „kiszivárogtatott” hírszerzési információkra hivatkozva már pénteken megírta, hogy hétvégén támadás várható. Szombat délután pedig az amerikai sajtó műholdképekkel bizonyítva szellőztette meg, ahogy előkészítik a drónokat.
Pajzs az égen
Izrael évek óta tisztában van a fenyegetéssel, ezért nyilván készült is rá. Védelmi rendszere többkomponensű. Ahogy az Associated Press amerikai hírügynökség összefoglalta:
- A Vaskupola, amelyet a gázai háborúból már jól ismerhetünk, főként rövid hatótávolságú lövedékek ellen van. Ennek most kevesebb hasznát vették.
- A Dávid Parittyája (David’s Sling) nevű rendszert közepes hatótávolságú rakéták ellen fejlesztették ki, mint amilyen főleg a libanoni Hezbollah irányából fenyeget.
- A Nyíl (Arrow) légvédelmi rendszert pedig kifejezetten ballisztikus rakéták ellen fejlesztették. Ezeknek több generációja létezik, a legújabbak már képesek azelőtt megsemmisíteni a támadót, hogy az visszatérne az űrből az atmoszférába. Ezek vizsgáztak most elsősorban – úgy tűnik jelesre.
- Patriot amerikai légvédelmi rendszereik is vannak, ezeknek ugyancsak jó hasznát vették.
- Emellett pedig természetesen bevethetők vadászgépeik is. A közzétett képek alapján F–15-ösöket és F–35-ösöket is bevetettek.
Nem volt ingyen
A védelem tehát jól helytállt, de ennek komoly pénzügyi ára volt.
Óvatos kalkulációk szerint az éjszaka 1,3 milliárd dollárba került.
Ebben benne van a vadászrepülőgépek üzemanyaga, az elfogórakéták költsége, az egyéb katonai felszerelés, és akkor a károkról még nem érkeztek jelentések. Beszédes, hogy a Nyíl rendszerének egyetlen rakétája 2-3 millió dollárba kerülhet.
Persze Irán is jelentős készleteket égetett el. A Shahed–136-os öngyilkos drónok ugyan olcsóbbak, azonban a precíziós ballisztikus rakéták a legdrágább csúcstechnológiát képviselik.
Iráni-izraeli konfliktus
