A műsorban a képzőművészet és a film összefonódásáról Bakos Gábor filmtörténész beszélt, akinek fő kutatási területe Gaál István munkássága. A Kunsztban előbb Gaál tanáráról, Szőts Istvánról nyilatkozott, akiről elmondta, hogy ő volt az első magyar filmrendező, aki a modern képzőművészeti módszereket, alkotásmódokat, technikákat tudatosan építette be a film nyelvébe. Közel került bizonyos modern tájképfestőkhöz és Barcsay Jenőhöz is. Ő volt az első, aki kiment Erdélybe, és az egyszerű pásztoremberekről forgatott filmet (Emberek a havason).

– Szőts után a 60-as években a film és a képzőművészet a legszorosabban kapcsolódott egymáshoz. Az alföldi iskolának a népi emberképe megegyezett a magyar új hullám népi szemléletű rendezőinek filmjeivel. Ide tartozott Gaál István, Sára Sándor, Huszárik Zoltán és Kósa Ferenc. Voltak a képzőművészeti ihletésű filmversek, ezekben különböző képzőművészeti kompozíciós megoldásokat alkalmaztak – mondta a filmtörténész, aki kifejtette, hogy ezen alkotások leginkább asszociatív filmversek voltak.
– Ilyen volt Gaál István leghíresebb rövidfilmje, a Pályamunkások, ami 1957-ben készült. Ez volt az első csákányütése a magyar új hullámnak – tette hozzá Bakos Gábor.
A Kunsztban ezt követően Baska Barbarával ismerkedhettünk meg, aki már a szüleitől szívta magába az alkotás örömét, hiszen édesapja Baska József festőművész, édesanyja pedig Rényi Katalin grafikusművész volt. Lányuk a családi képzőművész hagyományokat egyrészt grafikusként, másrészt operatőrként a filmvásznon viszi tovább.
– Az egy nagyon fontos tanítás volt a részükről, hogy ha az ember nagyon szeretne valamit kifejezni, akkor annak ki kell áramlania.
A saját útkeresését, a konzekvens, saját világalkotást, a szenvedélyt és a lelkesedést – amiket tőlük örököltem – fogom továbbadni részben a munkáimban, részben a gyermekeimben. Az útkeresés szerintem egy jó művésznél folyamatos. Aki már megtalálta magát, ott baj van. Ott talán ismétlés, megrekedés, a fejlődés lezárása van. Azt gondolom, hogy ha keresünk, kutatunk, megyünk előre, kipróbálunk, azzal tudunk fejlődni, előrehaladni. Talán azt mondhatjuk, hogy ha valaki jó dolgokat tett le az asztalra, és azt értékelik is – nyilván ezt majd később mondják meg a művészettörténészek –, akkor lehet azt mondani, hogy az egész kiadhatott egy egész személyiséget – vélekedett Baska Barbara.