Magyarország nem azért csatlakozott az EU-hoz, hogy feladja a szuverenitását

Szuverenitás és integráció címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Magyar Külügyi Intézet Magyarország EU-csatlakozásának huszadik évfordulója alkalmából. A meghívott szakértők az unió lehetséges jövőjével, a soros elnökség kérdéseivel, a stratégiai autonómiával, valamint a V4-es együttműködésről osztották meg gondolataikat.

A konferencia második panelbeszélgetése az Európai Unió soros elnökségének témakörét járta körül, mégpedig három olyan szakértővel, akik a jelenlegi „trió” országait, vagyis az előző soros elnök Spanyolországot, a pozíciót jelenleg betöltő Belgiumot, valamint az azt július 1-jével átvevő Magyarországot képviselték.

Bernard Quintin belga európai ügyekért felelős főigazgató fontosnak tartja, hogy a három egymást követő soros elnök közösen dolgozik egy-egy programon, hiszen az elnökség munkája hosszú távú tervezést igényel. A jelenlegi elnökségek egyik fő célja az EU globális versenyképességének erősítése – tette hozzá.

Bár a spanyol elnökség munkájában nem vett részt, uniós tapasztalatai miatt nagy rálátással rendelkezik a témára Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője. A szakértő elmondta, hogy Spanyolország egy belpolitikai szempontból igen kényes időszakban vette át a soros elnökséget, épp akkor, amikor az országban választást tartottak, és ez akadályozta a hatékony munkát. A spanyol elnökség fő eredményének azt tartja, hogy ekkor sikerült megnyitni a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával. Kiemelte, hogy az elnöksége munkája gyakran a köztisztviselők szintjén zajlik, így a sikeres tevékenységhez az ő minél simább együttműködésükre van szükség.

Magyarország idén július 1-jétől veszi át az EU soros elnökségét, így Molnár Balázs, az Európai Uniós Ügyekért Felelős Minisztérium helyettes államtitkára inkább célkitűzésekről tudott beszámolni. Mint elmondta, a magyar elnökség célja, hogy hozzájáruljon az EU stratégiai autonómiájának növeléséhez, ami pedig magában foglalja többek között az unió globális versenyképességének javítását, a gazdasági és ipari kapacitások növelését, valamint az energetikai függetlenség biztosítását.

A harmadik panelbeszélgetés résztvevői részletesebben is körüljárták az európai stratégiai autonómia kérdéseit. Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa-tanulmányok tanszékének vezetője először is a fogalom kialakulását és jelentését igyekezett tisztázni. Mint elmondta, először akadémiai körökben használták a kifejezést, és csak később került át a politika világába. A folyamat során újabb és újabb jelentésekkel bővült. A stratégiai autonómia eléréséhez több kihívással is meg kell küzdenie az uniós tagállamoknak, ilyen például a globális környezet megfelelő értelmezése, a prioritások felállítása és a megfelelő döntéshozatali struktúra kialakítása.

Tomasz Grzegorz Grosse, a Varsói Egyetem professzora szerint az Európai Unió nem teljesen autonóm vagy szuverén, mivel az együttműködés csak kiegészíti a tagállamokat. Az Európai Unióban a két fő pólus Párizs és Berlin, Franciaország és Németország határozzák meg az európai geopolitikai és geoökonómiai irányvonalakat – világított rá a lengyel professzor, hozzátéve, hogy az unión belül egyértelmű választóvonal van a központi államok és a perifériás államok (köztük régiónk országai) között.

Minden állam számára fontos, hogy önállóan tudjon döntéseket hozni, ehhez pedig forrásokra van szükség – vélte Bertrand de La Chesnais, a francia hadsereg altábornagya, hozzátéve, hogy a földrajzi sajátosságok és a történelmi hagyományok miatt nyilvánvalóan minden országnak megvan a saját politikai irányvonala. Az országok azonban nem egyenlők a politikájukkal – hívta fel a figyelmet.

Reinhard Merkel, a Hamburgi Egyetem professor emeritusa szerint veszélyes a stratégiai autonómiai fogalmát túl tág értelemben használni. A stratégiai autonómia lényege szerinte az, hogy az EU képes legyen önállóan cselekedni katonai ügyekben, és ne függjön a nagyhatalmak, például az Egyesült Államok döntéseitől. Hangsúlyozta továbbá, hogy a Kínával és Oroszországgal szemben kettős stratégiát kellene követnie az uniónak: egyrészt fenntartani a hiteles elrettentő erőt, másrészt viszont nyitva tartani a diplomáciai csatornákat.

A konferencia negyedik és egyben utolsó beszélgetése a V4-es együttműködéssel és jövőjével foglalkozott. Csáky Pál, Szlovákia korábbi európai ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese arról beszélt, hogy az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásra való felkészülés időszakában igen hasznos volt Szlovákia számára a V4-es együttműködés, amelyet érdemes lenne tovább vinni.

Jan Machacek, a prágai Institute for Politics and Society kuratóriumi elnöke kiemelte, hogy a V4-es országoknak közös történelmi tapasztalataik vannak, amik jó alapot biztosítanak az együttműködésre. Szavai szerint a V4-es projekt az elmúlt időszakban némiképp „jégre került”, pedig fontos lenne a különböző vélemények megértése és az együttműködés fenntartása a regionális stabilitás érdekében. Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a résztvevő országok az Európai Unió tagjai, így a kereteket meghatározzák az EU szabályai és struktúrái.

A közép- és kelet-európai régió súlya egyre csökken a globális színtéren – hívta fel a figyelmet Aleksy Borówka, az Institute of New Europe lengyel elemzője. A szakértő szerint ezt azzal lehetne ellensúlyozni, ha a térség országai közösen dolgoznának azon, világszintű jelentőségük növelése érdekében. Borówka rámutatott, hogy a régió számára elengedhetetlen az infrastrukturális fejlesztések ösztönzése, amelyek vonzóbbá tehetik a térséget a globális befektetők számára. Ennek pedig fontos eszköze lehet a Három Tenger-kezdeményezés. 

Az utóbbi jól megfér a V4-gyel, mert mindkettő más célokat szolgál – fejtette ki a lengyel elemző.

Ezzel Ugrósdy Márton, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára is egyetértett. A V4 és a Három Tenger-kezdeményezés nem versenytársak, hanem kiegészítik egymást – fogalmazott. A V4-gyel kapcsolatban elmondta, hogy bár előfordulnak politikai nézetkülönbségek a négy visegrádi ország között, a nemzeti érdekek mentén történő együttműködés mindig működött. A V4 egyik fő erőssége a rugalmasság, mindig újra lehet értelmezni és új célok szolgálatába állítani – hangsúlyozta.

Borítókép: Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke a Szuverenitás és integráció című konferencián (Fotó: Magyar Külügyi Intézet)