Semmi realitása Ukrajna uniós csatlakozásának

A demokratikus intézmények bizonytalan helyzete, a jogállamiság hiányosságai, valamint az igazságszolgáltatást is átható korrupció csak egy része azoknak a körülményeknek, amelyek miatt hosszabb, több évtizedes távon sincs realitása Ukrajna uniós csatlakozásának. Északkeleti szomszédunk gazdasági teljesítménye ráadásul töredéke az EU-s átlagnak, ahogy az infláció és a munkanélküliség terén is súlyos nehézségekkel küszködik. Mindennek tetejébe a jelenleg is háborúban álló államra Oroszország egyfajta ütközőzónaként tekint, ami azt jelenti: az oroszok nem mondtak le arról, hogy alakítsák az ukrán belpolitikai folyamatokat. Most induló cikksorozatunk következő részeiben további aspektusait is bemutatjuk annak, hogy Ukrajna esetleges jövőbeli uniós tagságának milyen várható hatásai lennének a tagállamok és az EU működésére.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Demokratikus deficit

A dokumentum a demokrácia stabilitását garantáló intézmények szükségességét is említi. Ám ahogy a Chatham House 2023-as demokráciaelemzése is megállapítja, Ukrajnában, ahogy napjainkban, úgy korábban is voltak problémák a demokrácia, valamint a jogállamiság működésével. Így például felidézik, hogy az úgynevezett narancsos forradalmat kiváltó 2004-es választások nem voltak szabadnak nevezhetők, továbbá a 2014-ben a megválasztott elnök, Viktor Janukovics is menekülni kényszerült az országból. A Chatham House azt is megjegyzi, hogy Ukrajnában nincs meggyökeresedett pártrendszer, ám annál inkább jellemzőek az elitérdekeket, oligarchákat szolgáló pártok. Mindezt a bíróságokon elterjedt korrupció is tetézi. Emellett – bár a fennálló hadiállapot miatt az ukrán alkotmány lehetőséget ad erre –, de mégiscsak az a helyzet, hogy a 2023 októberében esedékes parlamenti választásokat a mai napig nem tartották meg, és szintén bizonytalan ideig csúszik az eredetileg 2024 márciusára tervezett elnökválasztás megrendezése is.

Emellett egy ukrán kutatóintézet szerint 13–15 évet venne igénybe a jogharmonizáció, amelyben egyebek mellett az okozna komoly nehézséget, hogy Ukrajna törvényalkotása még mindig a szovjet rendszeren alapul, és ezt kellene közös platformra hozni az uniós jogi normákkal.

Ugyancsak említésre méltó, hogy azokon az ukrán területeken, amelyek orosz megszállás alatt állnak, a kormányzás, az állami akarat érvényesítése nyilvánvalóan lehetetlen.

Mindent áthat a korrupció

A segítségnyújtás keretében folyósított összegek felhasználása kapcsán jelentős aggály, hogy Ukrajna máig nem tudott megszabadulni a korrupciótól. Ráadásul az ukrán politikai elit egy részét Moszkvából is rendre megpróbálták pénzügyileg irányítani.

Arra szintén érdemes kitérni, hogy az EU bővítési és csatlakozási folyamatainak általános tendenciája szerint a jogállamisági kritériumok egyre inkább előtérbe kerülnek. Amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott, erre még nem volt külön fejezet, ám Románia és Bulgária 2007-es belépésénél már igen. Létrehoztak egy úgynevezett CVM-mechanizmust, azaz Együttműködési és Hitelesítési Eljárást, majd Ausztria és Hollandia arra hivatkozva nem engedték belépni ezt a két tagállamot a schengeni övezetbe, mert a CVM működése alapján Brüsszel kiadott egy jelentést, amely szerint a két említett ország a szervezett bűnözés visszaszorítása terén nem teljesített jól. Horvátország csatlakozásakor a jogállamisági kritériumok még fokozottabban érvényesültek, a tagjelölt nyugat-balkáni országoknál, Montenegrónál és Szerbiánál pedig ennél is fontosabbá váltak.

Romokban heverő gazdaság

Az uniós csatlakozás gazdasági feltételeit nézve Ukrajna felvétele szintén távol áll a realitástól. Miközben az ország piacgazdaságának működését és versenyképességét már a háború előtt is sok kritika érte, a fegyveres konfliktus tovább rontotta a helyzetet.

Tény, hogy Ukrajna csatlakozása esetén messze az unió legszegényebb tagja lenne, még a további hét felvételre váró államot figyelembe véve is. Az egy főre eső GDP-t az EU-s átlaghoz viszonyítva Ukrajna a háború előtt, 2021-ben is csupán 12 százalékon állt. 2022-ben még a sereghajtó Bulgária mutatója is ennek háromszorosa volt. Az ukrán munkanélküliségi ráta 2022-ben 24,5 százalékos volt. Érdemes felidézni, hogy az unióhoz történő csatlakozásukkor ezen a területen a legrosszabbul álló jelenlegi tagállamok, Lengyelország, Szlovákia és Horvátország rátái sem érték el annak idején a 20 százalékot. Más szempontból közelítve: 2022-ben, a térségünkben a munkanélküliségtől leginkább sújtott Horvátországban nem érte el a 7 százalékot az állástalanok aránya. Mindemellett számos más mutatót – például a költségvetési hiányt, az inflációt és a fogyasztásnak a nemzeti összterméken belüli hányadát – tekintve is sokkal rosszabb helyzetben van Ukrajna a régiónk országainál. 

(Folytatjuk)