Tavaly nyáron hivatalosan is megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az Európai Unió (EU) és Ukrajna között, ám a jelenleg is háborúban álló ország felvételét számos akadály teszi rendkívül valószínűtlenné belátható időn belül.
Törékeny függetlenség
A Szovjetunióból 1991-ben kivált északkeleti szomszédunkra Oroszország továbbra is egyfajta biztonságpolitikai határvidékként vagy ütközőzónaként tekintett. Ennek is szerepe volt abban, hogy Ukrajna geopolitikai elköteleződése folyamatosan változott az elmúlt évtizedekben, több alkalommal váltották egymást az orosz- és nyugatbarát kormányok. A nyugati integrációs kísérleteknél – amelyet nyilván csak az utóbbihoz sorolható vezetések kezdeményeztek – rendre komoly nehézségek merültek fel.
Így amikor Petro Porosenko elnök 2014-ben aláírta az Európai Unióval kötendő, elsősorban szabadkereskedelmi fókuszú társulási megállapodást, az EU alapvető reformelvárásokat is támasztott Ukrajnával szemben, egyebek mellett a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást, valamint a kisebbségek jogait illetően. Az unió várakozásaival kapcsolatban beszédes körülmény, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke még 2016 márciusában 20-25 éves távlatra előretekintve is kizárta Ukrajna EU-csatlakozásának lehetőségét.
Elsietett ígéret
Szintén figyelemre méltó, hogy abból a három külpolitikai együttműködéséből, amelyekbe Ukrajna be tudott kapcsolódni az elmúlt években, kettőben Oroszország és Fehéroroszország is részt vett: utóbbi a Keleti Partnerségben, előbbi a Fekete-tengeri Szinergiában.
Igaz, amikor nem egészen egy héttel a 2022. februári orosz invázió megindulását követően Volodimir Zelenszkij elnök aláírta Ukrajna uniós csatlakozási kérelmét, a máskor évekig vagy évtizedekig tartó folyamat mindössze pár napba telt. Ugyanis 2022 márciusában az Európai Parlament elfogadott egy határozatot arról, hogy az uniós intézmények kezdjék meg a tárgyalásokat Ukrajnával az uniós tagjelöltségről.
Mindazonáltal a határozat hivatkozik az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkére, amely az uniós felvétel kérelmének feltételei között rögzíti például az emberi méltóság, a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartását. Emellett több más egyéb feltételnek is meg kellett volna felelnie Ukrajnának a csatlakozási tárgyalások megindításához. Az 1993-ban meghatározott, úgynevezett koppenhágai kritériumok része például a működő piacgazdaság kiépítése, miként az is, hogy az EU-tagságért folyamodó ország képes legyen megbirkózni az unión belüli versenyviszonyokkal és piaci erőkkel. Ugyancsak követelmény a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésének képessége – ennek része az uniós jogot képező szabályok, standardok és szakpolitikák (közösségi vívmányok) hatékony végrehajtása –, valamint a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalása.
Demokratikus deficit
A dokumentum a demokrácia stabilitását garantáló intézmények szükségességét is említi. Ám ahogy a Chatham House 2023-as demokráciaelemzése is megállapítja, Ukrajnában, ahogy napjainkban, úgy korábban is voltak problémák a demokrácia, valamint a jogállamiság működésével. Így például felidézik, hogy az úgynevezett narancsos forradalmat kiváltó 2004-es választások nem voltak szabadnak nevezhetők, továbbá a 2014-ben a megválasztott elnök, Viktor Janukovics is menekülni kényszerült az országból. A Chatham House azt is megjegyzi, hogy Ukrajnában nincs meggyökeresedett pártrendszer, ám annál inkább jellemzőek az elitérdekeket, oligarchákat szolgáló pártok. Mindezt a bíróságokon elterjedt korrupció is tetézi. Emellett – bár a fennálló hadiállapot miatt az ukrán alkotmány lehetőséget ad erre –, de mégiscsak az a helyzet, hogy a 2023 októberében esedékes parlamenti választásokat a mai napig nem tartották meg, és szintén bizonytalan ideig csúszik az eredetileg 2024 márciusára tervezett elnökválasztás megrendezése is.
Emellett egy ukrán kutatóintézet szerint 13–15 évet venne igénybe a jogharmonizáció, amelyben egyebek mellett az okozna komoly nehézséget, hogy Ukrajna törvényalkotása még mindig a szovjet rendszeren alapul, és ezt kellene közös platformra hozni az uniós jogi normákkal.
Ugyancsak említésre méltó, hogy azokon az ukrán területeken, amelyek orosz megszállás alatt állnak, a kormányzás, az állami akarat érvényesítése nyilvánvalóan lehetetlen.
Mindent áthat a korrupció
A segítségnyújtás keretében folyósított összegek felhasználása kapcsán jelentős aggály, hogy Ukrajna máig nem tudott megszabadulni a korrupciótól. Ráadásul az ukrán politikai elit egy részét Moszkvából is rendre megpróbálták pénzügyileg irányítani.
Arra szintén érdemes kitérni, hogy az EU bővítési és csatlakozási folyamatainak általános tendenciája szerint a jogállamisági kritériumok egyre inkább előtérbe kerülnek. Amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott, erre még nem volt külön fejezet, ám Románia és Bulgária 2007-es belépésénél már igen. Létrehoztak egy úgynevezett CVM-mechanizmust, azaz Együttműködési és Hitelesítési Eljárást, majd Ausztria és Hollandia arra hivatkozva nem engedték belépni ezt a két tagállamot a schengeni övezetbe, mert a CVM működése alapján Brüsszel kiadott egy jelentést, amely szerint a két említett ország a szervezett bűnözés visszaszorítása terén nem teljesített jól. Horvátország csatlakozásakor a jogállamisági kritériumok még fokozottabban érvényesültek, a tagjelölt nyugat-balkáni országoknál, Montenegrónál és Szerbiánál pedig ennél is fontosabbá váltak.
Romokban heverő gazdaság
Az uniós csatlakozás gazdasági feltételeit nézve Ukrajna felvétele szintén távol áll a realitástól. Miközben az ország piacgazdaságának működését és versenyképességét már a háború előtt is sok kritika érte, a fegyveres konfliktus tovább rontotta a helyzetet.
Tény, hogy Ukrajna csatlakozása esetén messze az unió legszegényebb tagja lenne, még a további hét felvételre váró államot figyelembe véve is. Az egy főre eső GDP-t az EU-s átlaghoz viszonyítva Ukrajna a háború előtt, 2021-ben is csupán 12 százalékon állt. 2022-ben még a sereghajtó Bulgária mutatója is ennek háromszorosa volt. Az ukrán munkanélküliségi ráta 2022-ben 24,5 százalékos volt. Érdemes felidézni, hogy az unióhoz történő csatlakozásukkor ezen a területen a legrosszabbul álló jelenlegi tagállamok, Lengyelország, Szlovákia és Horvátország rátái sem érték el annak idején a 20 százalékot. Más szempontból közelítve: 2022-ben, a térségünkben a munkanélküliségtől leginkább sújtott Horvátországban nem érte el a 7 százalékot az állástalanok aránya. Mindemellett számos más mutatót – például a költségvetési hiányt, az inflációt és a fogyasztásnak a nemzeti összterméken belüli hányadát – tekintve is sokkal rosszabb helyzetben van Ukrajna a régiónk országainál.
(Folytatjuk)
