Alapjogokért Központ: Az EU jogi képmutatása a jogállamiság fegyverré tételében

Miközben a brüsszeli elit Magyarországot vegzálja, képmutató módon szemet huny a lengyel kormány alkotmánysértő lépései felett. A EU ideológiai fegyverré változtatta a jogállamiság elvét – derül ki az Alapjogokért Központ által a bizottság éves jogállamisági jelentéséről készített elemzésből.

Illusztráció (Forrás: Pixabay)

Közismert egyebek mellett, hogy Ukrajnában erőszakos kényszermozgósítás zajlik, ami a kárpátaljai magyarságot is érinti, és amelynek során legalább egy magyar állampolgárt úgy megvertek, hogy később belehalt sérüléseibe – a hatóságok az esetet azóta is a „jogállamiság keretein belül” próbálják elbagatellizálni és ködösíteni. 

Sőt, Ukrajna esetében nem csupán erről van szó, de az ország uniós csatlakozását is rohamtempóban próbálják előmozdítani. Ez utóbbit Kijev azzal is erősíti, hogy titkosszolgálati eszközökkel igyekszik beavatkozni a magyar belpolitika legalapvetőbb kérdéseibe, segítve annak a Tisza Pártnak a kampányát, amely egy petícióval és az aköré szervezett mozgósítással is támogatta azt, hogy keleti szomszédunk az Európai Unió tagjává válhasson. 

Mindeközben a brüsszeli bürokrata elit megállás nélkül vegzálja Magyarországot, mert – a maguk és egész Európa védelme érdekében – nemet mondtak a migrációra, a genderre és a háborúra, illetve arra a gazdasági, társadalmi és szociális öngyilkosságra, amit Brüsszel Ukrajna EU-s felvételével követne el. Mindez rámutat arra, hogy a jogállamiság elve az Európai Bizottság értelmezésében elvesztette eredeti, alkotmányos és emberi jogi tartalmát, és ehelyett ideológiai fegyverré vált. 

Olyan eszközzé, amelyet az uniós intézmények politikai támadásként alkalmaznak azokkal a tagállami kormányokkal szemben, amelyek nem igazodnak a baloldali–liberális vagy globalista agendához – mutat rá a dokumentum.

A bizottság – akár nyíltan, akár hallgatólagosan – támogatja a Lengyelországban zajló úgynevezett „jogállamiság helyreállítását”, annak ellenére is, hogy az ehhez kapcsolódó intézkedések nyilvánvalóan sértik az alkotmányt és a hatályos jogszabályokat. Számos ilyen intézkedés – például a tisztségviselők jogellenes eltávolítása vagy a bíróságok megbénítása – egyértelműen kimerítheti a súlyos, állam ellen irányuló bűncselekmények, illetve a hivatali
visszaélés tényállását, amely akár többéves szabadságvesztéssel is büntethető.

A jelentés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az igazságügyi miniszter súlyosan megsértette a jogszabályokat, amikor önkényesen elbocsátotta a bíróságok fegyelmi ellenőrét és helyettesét – annak ellenére, hogy jogszabályok kifejezetten kizárják az idő előtti felmentés lehetőségét.

A bizottság asszisztál ahhoz is, hogy az igazságügyi miniszter felmentette a bírósági elnököket és alelnököket, teljesen figyelmen kívül hagyva az alkotmánybíróság kötelező érvényű határozatát, valamint a hatályos jogi előírásokat, amelyek tiltják a megbízatási idő önkényes lerövidítését.

Nem emel kifogást az ellen sem, hogy a legfelsőbb bíróságot, a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsot és az alkotmánybíróságot megfosztották az alapvető működésükhöz szükséges költségvetési forrásoktól. Ez olyan súlyos beavatkozás, amely egyes értelmezések szerint akár bűncselekménynek is minősülhet, és gyakorlatilag ezeknek az alkotmányos szerveknek a felszámolásával ér fel. A jelentés azonban nemcsak, hogy elmulasztja ezek elítélését, de egyes pontokon még jóvá is hagyja vagy megerősíti e szervek működésének szándékos akadályozását.

Nem vesz tudomást arról a súlyos problémáról sem, amely abból fakad, hogy az alkotmánybíróság határozatait nem teszik közzé, valamint, hogy az igazságügyi miniszter sorozatosan elmulasztja közzétenni a megüresedett bírói álláshelyek pályázatait, ezzel lényegében megbénítva az igazságszolgáltatás működését. 

A jelentésben szereplő statisztikai adatok, amelyek látszólag az igazságszolgáltatás hatékonyságának javulását igazolják, valójában még a Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányzásának időszakára vonatkoznak. A jelentés hallgat arról is, hogy a jelenlegi kormány már több mint másfél éve semmilyen igazságügyi statisztikát nem hozott nyilvánosságra, amellyel elfedi az igazságszolgáltatás teljesítményének drámai romlását, amit a jelenlegi igazságügyi minisztérium káros intézkedései okoztak.

A bizottság elégedettségének ad hangot amiatt, hogy állítólag jelentős előrelépés történt az ügyészség kormánytól való funkcionális függetlenségének biztosítása terén – annak ellenére, hogy azt jogtalanul, erőszakkal és tisztogatásokkal foglalták el, ami élesen ellentmond az ügyészi függetlenség elvének.

Újból megismétli a valótlanságokat Michal Ostrowski főügyészhelyettes felfüggesztéséről, akit állítólag azért távolítottak el, mert törvénytelen módon indított büntetőeljárást. A jelentés azonban szándékosan elhallgatja azt a lényeges tényt, hogy a vitatott eljárás az alkotmánybíróság elnökének panaszára indult, és olyan intézkedésekre vonatkozott – beleértve magának a főügyésznek a döntéseit is –, amelyek egyértelműen az alkotmányos
puccs jeleit mutatták. Az az állítás pedig, hogy az eljárás megindítása törvénytelen lett volna, csupán a főügyész, az ügy egyik elsődleges érintettje által terjesztett, nyilvánvaló hazugság.

Nem ismeri el a jelentés azt sem, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a PiS közpénzekből történő finanszírozásának jogellenes megtagadása a párt működésének megakadályozására irányult, és különösen arra, hogy megakadályozza, hogy hatékony kampányt folytasson a 2025-ös elnökválasztáson.

Különösen súlyos a jelentés III. fejezete, amely a médiáról, annak sokszínűségéről és a véleménynyilvánítás szabadságáról szól. Ez a rész támadja azokat az alkotmányos szerveket, amelyeknek éppen a médiaszabadság védelme lenne a feladatuk, például az Nemzeti Műsorszolgáltatási Tanácsot (KRRiT). 

Ugyanakkor kritikátlanul dicséri a kormány törvénytelen intézkedéseit, köztük a közmédia erőszakos és jogellenes átvételét. A közmédia egyoldalú, nyílt politikai üzenetközvetítését a jelentés hamisan „pluralizmus bevezetésének” állítja be, miközben elhallgatja a független újságírók zaklatását, a szerkesztőségekre gyakorolt nyomást, a konzervatív médiumok működési engedélyének visszavonására tett kísérleteket, valamint a hirdetőkre gyakorolt nyomásgyakorlást, hogy ne működjenek együtt független médiumokkal. 

Nem vesz tudomást arról a súlyos tényről sem, hogy az alkotmánybíróság ideiglenes intézkedését figyelmen kívül hagyva, jogellenesen próbálják bíróság elé állítani az Nemzeti Műsorszolgáltatási Tanács elnökét koholt vádakkal – kizárólag azért, hogy felfüggeszthessék tisztségéből és megbénítsák azt az alkotmányos szervet, amely a lengyelországi szólásszabadság és médiapluralizmus védelméért felelős – húzza alá az Alapjogokért Központ elemzése. 

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)