Marcin Romanowski: Alkotmányos puccs zajlik Lengyelországban – Brüsszel bűnrészes módon hallgat

A lengyel kormány alkotmányos szerveket számol fel, független intézményeket bénít meg, és az információs monopólium kiépítésén dolgozik – állítja Marcin Romanowski. A volt igazságügyi miniszterhelyettes, aki jelenleg politikai menekültként Magyarországon él, a Magyar Nemzetnek adott interjúban alkotmányos puccsról, a jogállamiság leépítéséről és az Európai Bizottság politikai kettős mércéjéről beszél. Szerinte Donald Tusk nem kormányoz, hanem uralkodni akar – de ez az elnyomásra, cenzúrára és félelemre épülő rendszer végül a saját bukását készítheti elő.

Marcin Romanowski, Lengyelország volt igazságügyi miniszterhelyettese Fotó: Facebook / Marcin Romanowski

– A The European Conservative-ban megjelent cikkében a lengyel parlament közelmúltbeli intézkedéseit „alkotmányos puccsnak” nevezte. Pontosan mit ért ezalatt, és miért tartja a jelenlegi helyzetet különösen veszélyesnek?

– Az alkotmányos puccs azt jelenti, hogy az állam alapvető elveit sértik meg azáltal, hogy alkotmányon kívüli módon eltávolítanak vagy megbénítanak egy alkotmányos szervet. 

Lengyelországban jelenleg minden figyelem arra a fenyegetésre irányul, hogy megakadályozzák a megválasztott államfő, Karol Nawrocki hivatalba lépését – ami pontosan egy ilyen puccsot jelentene. Ugyanakkor jogellenes lépések történnek a Nemzeti Médiatanács, egy alkotmányos szerv de facto felszámolására is. Ez a testület független a kormánytól, és feladata a szólásszabadság és a médiapluralizmus védelme.

 A balliberális koalíció képviselői 2025 júliusának végén azért szavaztak Maciej Swirski, a tanács elnökének az Állami Törvényszék elé állításáról, hogy – minden komoly indok nélkül – azonnal megfosszák őt hivatalának ellátásától.

Mindeközben néhány nappal korábban, 2025. július 16-án az alkotmánybíróság egyértelmű határozatot hozott arról, hogy egy alkotmányos szerv – mint például a médiatanács és annak elnöke – tagjának automatikus felfüggesztése alkotmányellenes. A bíróság rámutatott, hogy egy ilyen személy ellen csak minősített, legalább háromötödös többséggel lehet eljárást indítani – hasonlóan a minisztertanács tagjaihoz. Az alkotmánybíróság tavaly hasonló határozatot hozott a Lengyel Nemzeti Bank elnöke elleni támadással kapcsolatban is. Emellett ideiglenes intézkedéssel megtiltotta a szejmnek, hogy bármilyen lépést tegyen az ügyben a végleges ítélet meghozataláig.

A szejm mindkét alkotmánybírósági döntést figyelmen kívül hagyta, és olyan rendelkezések alapján fogadott el határozatot, amelyeket már korábban alkotmányellenesnek minősítettek, így azok jogi hatályukat vesztették. Ez a lépés nemcsak a jogállamiság elvének súlyos megsértését jelenti, hanem kimeríti a lengyel büntető törvénykönyv 127. és 128. cikkeiben foglalt bűncselekmények – az alkotmányos rend elleni támadás és az alkotmányos szervek erőszakos eltávolítása – tényállását is.

Már benyújtottam egy feljelentést az ügyészséghez az ügyben, és egy újabb is előkészítés alatt áll.

Mindez mögött az a szándék áll, hogy megbénítsák a Nemzeti Médiatanács működését – ezt a szervet bízták meg a szólásszabadság és a médiapluralizmus védelmével. Ez volt az utolsó hatékony gátja annak, hogy Lengyelországban teljes információs monopólium és liberális cenzúra jöjjön létre.

– A Nemzeti Médiatanács felfüggesztése önmagában is súlyos fejlemény, ön azonban azt sugallja, hogy ez egy átfogóbb hatalmi centralizáció része. Milyen más intézményeket próbál még gyengíteni vagy felszámolni a kormány?

– Minden olyan intézmény veszélyben van, amely nem hajolt meg az új többség politikai akaratának. Valójában sokukat már elfoglalták vagy megbénították olyan lépésekkel, amelyek sértik az alkotmányt és a törvényeket. 2023 decembere óta tanúi vagyunk a jogállamiság rendszerszintű lebontásának. A Tusk-kormány brutális és törvénytelen módszerekkel vette át a közmédiát, fizikai erőszakot alkalmazva – olyan jelenetek zajlottak le, amilyeneket Belaruszban vagy harmadik világbeli országokban szokás látni.

A következő napokban az igazságügyi miniszter és a kormányfő jogellenesen menesztette a nemzeti főügyészt, megakadályozta belépését a hivatalába, és helyére egy teljesen alárendelt személyt nevezett ki – megsértve ezzel a Lengyel Köztársaság elnökének törvényes hatásköreit. Az ügyészséget ma is egy önkényesen kinevezett vezető irányítja, aki politikai tisztogatásokat hajt végre, és az intézményt a kormánykoalíció politikusainak védelmére, valamint az ellenzék üldözésére használja.

2024 júniusában ügyészek erőszakkal behatoltak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács székhelyére, hogy megszerezzék a fegyelmi ügyek aktáit – köztük olyanokat is, amelyek a jelenlegi igazságügyi minisztert érintik. Két ellenzéki képviselőt törvénytelenül letartóztattak, és 2024 júliusában engem is őrizetbe vettek – nyíltan megsértve a nemzetközi mentelmi jogot és a tisztességes eljárás elvét.

Az elnyomás nemcsak politikusokat érint, hanem köztisztviselőket, bírókat, keresztény és konzervatív civil szervezeteket, valamint hétköznapi állampolgárokat is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága befogadott olyan panaszokat, amelyek szerint hónapokig előzetes letartóztatásban tartott köztisztviselők ellen pszichológiai kínzást alkalmaztak, hogy terhelő vallomásokat csikarjanak ki tőlük politikai ellenfeleik ellen.

A médiatanács elleni támadás ügyében benyújtott feljelentésem nem egyedülálló: ez kiegészíti azt az eljárást, amelyet az alkotmánybíróság elnöke még januárban indított, amikor is az alkotmánybíróság és a legfelsőbb bíróság elleni „alkotmányos puccsra” hívta fel a figyelmet – e puccsot a miniszterelnök, az igazságügyi miniszter és más magas rangú tisztségviselők hajtották végre. Bár az igazságügyi miniszter – aki maga is az eljárás egyik fő gyanúsítottja – törvénytelenül elmozdította a független ügyészt, az ügy továbbra is folyamatban van. A bizonyítékok túl súlyosak ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni őket.

Az alkotmánybíróság, a legfelsőbb bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is veszélyben van. Ezeket az intézményeket pénzügyi blokáddal, az ítéletek közzétételének megtagadásával, valamint büntetőjogi fenyegetésekkel próbálják megfélemlíteni, mert a törvényi kötelezettségeiknek eleget tesznek.

A jogsértések mértéke hatalmas, és közös céljuk az intézményi függetlenség felszámolása, a hatalmi ágak szétválasztásának megsemmisítése, valamint a globalista kormánykoalíció totális politikai uralmának megteremtése a közélet minden területén.

Ami történik, nem csupán a jogállamiság elleni puccs, hanem az állami intézmények szándékos lerombolása is – ez megnyilvánul például az illegális bevándorlók kontroll nélküli befogadásában, a fejlesztési projektek leállításában, valamint a nemzetbiztonság és a gazdasági növekedés romlásában.

– Az elmúlt években megerősödött a független konzervatív média Lengyelországban. Miért vált ez a Tusk-kormány egyik elsődleges célpontjává?

– A Tusk-kormány pontosan tudja, hogy előnyét nem programjának ereje vagy a társadalmi támogatás adja, hanem az információ feletti ellenőrzés. Hazugságokkal és manipulációval jutottak hatalomra – és csak ugyanezekkel a módszerekkel képesek azt megtartani. Éppen ezért a független konzervatív média veszélyt jelent számukra – ezek az egyetlen olyan csatornák, amelyek képesek feltárni a jogsértéseket, a hozzá nem értést és a hatalommal való visszaélést.

Karol Nawrocki győzelme az elnökválasztáson, valamint a Tusk által támogatott globalista jelölt veresége – a represszió és az államhatalom bevetése ellenére – éppen a szabad média létezésének volt köszönhető, amely alternatív narratívát tudott nyújtani a kormányzati propagandával szemben. A konzervatív csatornák – mint a TV Republika, a wPolsce24 és a katolikus TV Trwam – jelenleg a hírműsorok piacának vezető szereplői nézettség tekintetében. A TV Republika hírtelevízióként egyre gyakrabban vezeti az összesített nézettségi listákat.

Éppen a Nemzeti Médiatanács volt az, amely védelmezte a médiapluralizmust – ezért vált törvénytelen támadások célpontjává. Tusk tudja: ha nem sikerül teljes mértékben irányítása alá vonni a médiát, akkor hatalma labilis marad. Ezért akarja felszámolni a tanácsot, hogy elhallgattassa a megmaradt független csatornákat.

– Valóban fennáll a veszélye annak, hogy információs monopólium alakuljon ki, ha a tanács megbénul? Mit jelentene ez a konzervatív sajtó számára?

– Ez a veszély már részben valóra is vált. A kormány nyíltan fenyegeti a független újságírókat, és a konzervatív médiumokat rendszerszerűen kizárja – például a TV Republikát gyakorlatilag kitiltották a kormány sajtótájékoztatóiról. A cenzúra „gyűlöletbeszéd elleni harc” ürügyén történő bevezetését csak az államfő vétója tudta megakadályozni.

A kormánykoalíció politikusai azzal fenyegetőznek, hogy visszavonják a legnagyobb konzervatív csatornák – a TV Republika és a wPolsce24 – sugárzási engedélyeit. A hirdetőkre gyakorolt nyomás következtében széles körű reklámbojkott sújtja ezeket a csatornákat – még akkor is, ha ez ellentétes a hirdetők gazdasági érdekeivel, mivel ezek a médiumok rekordnézettséget produkálnak.

Ha a Nemzeti Médiatanácsot sikerül ténylegesen megszüntetni, akkor nem marad olyan szerv, amely határozottan képes lenne ellenállni vagy legalábbis lassítani és enyhíteni a kormányzati támadásokat. Ez megnyitná az utat a független média teljes elhallgattatása előtt, és visszatérne az egyoldalú balliberális narratíva dominanciája. Egy demokratikus államban egy ilyen helyzet elfogadhatatlan.

– Korábban Brüsszel gyakran bírálta Lengyelországot a jogállamiság állítólagos megsértése miatt. Most azonban hallgat – pedig a kormány nyíltan figyelmen kívül hagyja az alkotmánybíróság döntéseit. Ön szerint mi magyarázza ezt a csendet?

– Brüsszel hallgatása a Lengyelországban zajló nyilvánvaló törvénytelenségekkel kapcsolatban nem tudatlanságból fakad, hanem cinikus számítás eredménye. Hamarosan közzéteszek egy jelentést ebben a témában, amely bemutatja, hogy a „jogállamiság” fogalma valójában egy hibrid jogi hadviselés eszközévé vált Lengyelország ellen – ugyanúgy, ahogy Magyarország ellen is. Az Európai Bizottság a jogállamiság elvét a konzervatív kormányokkal szembeni politikai küzdelem eszközévé változtatta.

A bizottság nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja a tényleges törvénysértéseket – amelyekre számtalanszor felhívtuk a figyelmet –, hanem elégedettségét is kifejezi a jogállamiság állítólagos „helyreállítása” miatt, amelyet a korábbi kormány „megsértett”. 

Nem zavarja őket, hogy a jelenlegi hatalom által ezen a területen végrehajtott gyakorlatilag minden intézkedés törvényellenes, alkotmányellenes, és sok esetben súlyos közigazgatási vagy akár állami bűncselekménynek minősül.

Ez tankönyvi példája a kettős mércének. Amikor a jobboldal volt hatalmon, minden értelmezési vita a demokrácia végét és a jogállam rendszerszintű megsértését jelentette számukra. Ma, amikor brutális, nyílt és letagadhatatlan jogsértések történnek, Brüsszel hallgatása nem csupán beleegyezés – ez bűnrészesség. Ez nemcsak az Európai Bizottság számára szégyen, hanem újabb bizonyíték arra is, hogy az EU-ban „jogállamiság-védelemként” hivatkozott gyakorlat valójában politikai fegyver.

Marcin Romanowski (Forrás: Facebook)

– Hogyan látja az Európai Unió szerepét a lengyel válságban? Tekinthető-e még erkölcsileg vagy politikailag pártatlan intézménynek?

– Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy az Európai Bizottság semmiképpen sem pártatlan őre a szerződéseknek. Nemcsak hogy nem oldja meg Európa problémáit, hanem maga gerjeszti azokat. Tevékenysége nyíltan részrehajló és politikai természetű. Intézményi szinten a bizottság célja az Európai Unió központosítása, amelyet fokozatos, az uniós hatáskörök túllépését jelentő lépésekkel (ultra vires) valósít meg: először a „szalámitaktika” módszerével, majd formális szerződésmódosítások révén, miután a nemzeti kormányok ellenállását sikerült megtörnie. Politikai szinten célja a konzervatív, hazafias, szuverenista kormányok aláásása, és helyükbe engedelmes, globalista bábkormányok ültetése, hogy ezek révén ráerőltethesse politikai, gazdasági és ideológiai programját. Ez történt Lengyelországban, és ugyanez a forgatókönyv készül Magyarország számára is.

Az EU által alkalmazott mechanizmusok – mint az alapok befagyasztása, az intézményi zsarolás vagy a jog figyelmen kívül hagyása – semmilyen kapcsolatban nem állnak az oly gyakran hangoztatott európai értékekkel. Ezek brutális, agresszív törvénytelenségek.

Brüsszel szelektíven jár el: konzervatív kormányokat súlyos represszióval sújt, míg a lojális politikusokkal szemben teljes engedékenységet mutat – még akkor is, ha azok a saját alkotmányaikat sértik meg. Még ha sikerül is ilyen bábkormányokat hatalomra juttatni, ahogy Varsóban történt, abból nem az állampolgárok profitálnak. Az ilyen hatalomra került kormányzat Brüsszelnek és Berlinnek fizeti vissza politikai adósságát – a saját nemzeti érdekeik kárára.

– Ön szerint Donald Tusk minden áron hatalomban akar maradni. Elképzelhető, hogy ez az autoriter hajlam végül a politikai bukásához vezet? 

– Igen, mert minden olyan rendszer, amely erőszakra, cenzúrára és megfélemlítésre épül, elkerülhetetlenül erodálódik – nemcsak erkölcsileg, hanem politikailag is. Donald Tusk nem szakértelemmel vagy politikai programjának teljesítésével kormányoz, hanem hazugságokkal, félelemmel, elnyomással és az intézmények elfoglalásával. Ez az autokratikus kormányzási stílus rövid távon eredményeket hozhat – különösen, ha külföldi patrónusok és lojális médiumok támogatják –, de hosszú távon elkerülhetetlenül mélyülő válsághoz vezet.

Pontosan ebben a válságban vergődik a Tusk-kormány immár több hónapja. A súlyos helyzet ellenére Tusk folytatja támadásait: a múlt heti kormányátalakítás nem a pozitív változást szolgálta, hanem a represszió fokozását. Különösen az új igazságügyi és belügyminiszter kinevezése üzenetértékű: világossá teszi, hogy az ellenzék üldözése és az állam – különösen az igazságszolgáltatás – lebontása újabb sebességfokozatba kapcsol. 

Elődeik már eddig is súlyos törvénysértéseket követtek el, amelyekért hosszú börtönbüntetés járna, mégis túl 'enyhének' tartották őket a kormányon belül. Beszédes, hogy a kormányátalakítás során Tusk az ő koalícióját Cortez flottájához hasonlította, aki felgyújtotta saját hajóit, hogy ne legyen visszaút. Van igazság ebben az összehasonlításban – csak éppen a hajók már 2023 decemberében lángba borultak, amikor nyílt bűncselekményeket követtek el. Akkor azonban Biden volt Washingtonban, Brzezinski nagykövet Varsóban, és Scholz kancellár Berlinben.

Ma ennek a konfigurációnak alig maradt nyoma – ráadásul Brüsszel és Berlin egyre frusztráltabb, amiért Tusk „nem szállította le” a hazafias ellenzék felszámolását. Azt remélték, hogy a PiS összeomlik, és az ellenzék kulcspolitikusait bebörtönzik. A végső kudarcot pedig az elnökválasztási vereség jelentette: a jelenlegi politikai valóságban a kormánykoalíció legfeljebb „adminisztrálhatja” a hatalmat – vagy tovább süllyedhet a törvénytelenség útján. Nincs meg a 3/5-ös többsége az államfő vétójának felülírásához. Nincs Trzaskowski elnök – Soros bábja –, aki kegyelmet adna nekik vagy aláírná az őket felmentő törvényeket. Így nem marad más lehetőségük, mint az eszkaláció.

Lengyelország miniszterelnöke, Donald Tusk Fotó: NurPhoto/ALEKSANDER KALKA

Ehhez társul Tusk és kormánya teljes hitelvesztése. A kormányátalakítás után a lengyelek háromnegyede nem várt semmiféle pozitív változást. A kormány és a miniszterelnök népszerűsége folyamatosan csökken – ilyen mértékű visszaesés nem volt az elmúlt harminc évben. Az el nem ért választási ígéretek, a romló gazdasági helyzet és a csökkenő biztonság mind súlyosan rányomják bélyegüket a társadalmi hangulatra. Minden éppen az ellenkezője annak, amit Tusk és a baloldaltól a liberális középig terjedő koalíció a kampányban ígért.

Tusk utolsó reménye – azon kívül, hogy valamiképp sikerülhet elhallgattatnia az ellenzéket vagy meggyőznie a választókat egy „tisztességes vitában” – egy úgynevezett „fekete hattyú” esemény. Egyes jelek arra utalnak, hogy katonai eszkalációban bízik a térségben, hogy elkerülje a 2027-re tervezett parlamenti választásokat.

– Hogyan reagál a lengyel társadalom? Számít jelentős civil vagy politikai ellenállásra?

– Ez az ellenállás már elindult. A lengyelek többsége elutasítja a kormány törvénytelen lépéseit és inkompetens politikáját. A kezdeti sokk után – amit a hatalomra kerülő új kormány nyílt jogsértései okoztak – a társadalom fokozatosan felébredt: részben félelemből, részben abból a döbbenetből, hogy Európa közepén ilyen brutális és durva jogsértések megtörténhetnek. És abból a felismerésből is, hogy milyen nyílt hazugságokat és manipulációt alkalmaztak a kampányban – majd a választási ígéretek 95 százalékának elárulását követték el.

Egyre többen ismerik fel az elnyomás mértékét, és reagálnak rá. Az ellenállás szimbólumává váltak azok a tüntetések, amelyeket az emberi jogok durva megsértései váltottak ki – például azon női köztisztviselők esete, akiket hónapokig előzetes letartóztatásban tartottak, és pszichológiai kínzásnak vetettek alá, hogy hamis vallomásokat csikarjanak ki belőlük az ellenzék politikusai ellen. Ezek a módszerek egyértelműen autokrata rezsimektől származnak.

Saját esetem is fontos jelzést küldött – 2024. júliusi törvénytelen letartóztatásom, amely nemzetközi jogot is sértett, és amely után szabadon bocsátottak, azt mutatta, hogy a jogtalanság legyőzhető. A magyar kormány által számomra megadott politikai menedékjog azt bizonyította, hogy a lengyel hazafiak nincsenek egyedül a balliberális terror elleni küzdelemben, az Interpol pedig elutasította a nemzetközi elfogatóparancs kiadását – ez is bizonyítja, hogy politikai üldöztetésről van szó.

Fordulópontot jelentett Karol Nawrocki elnöki kampánya – annak ellenére, hogy törvénytelenül megvonták tőle az állami támogatást egy legfelsőbb bírósági döntés ellenére, és hogy teljes mértékben mozgósították az állami apparátust ellene. Ennek ellenére bizottságának sikerült összegyűjtenie a törvény által engedélyezett maximális kampánytámogatást – több tízezer állampolgár kis összegű adományaiból. A hirdetési bevételektől elvágott konzervatív média a társadalmi támogatásnak köszönhetően tudott fennmaradni – ezek a közösségi finanszírozású csatornák ma már vezető helyen állnak a nézettségi statisztikákban.

Tusk mozgósította az egész államhatalmat az ellenzék ellen: az ügyészséget, a rendőrséget, a bíróságokat, az adóhivatalt és a titkosszolgálatokat. Ennek ellenére mégis: a konzervatív ellenzék – a PiS és a Konföderáció – hónapok óta vezet a közvélemény-kutatásokban, amelyek szerint stabil parlamenti többséget szerezhetnek. Az emberek nem hagyták magukat megfélemlíteni. Egyre több köztisztviselő és intézmény vonakodik részt venni a törvénytelen intézkedések végrehajtásában – senki sem akar felelősséget vállalni olyan visszaélésekért, amelyeket nemcsak a történelem, hanem hamarosan egy politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatás is meg fog ítélni.

Ugyanakkor a közel kétévnyi állami rombolásnak és az elszalasztott lehetőségeknek valódi ára van. Lengyelország példája intő jel kell hogy legyen más országok – különösen Magyarország – számára. Ha most meghátrálnak Brüsszel zsarolása, manipulációja, hamis ígéretei előtt, és elhiszik az ellenzék narratíváját, miszerint a nemzeti érdeket védő kormányt globalistára kell cserélni – akkor úgy ébrednek majd, mint a lengyelek: egy tragikus valóságban.

Egy olyan országban, ahol reggel hatkor a különleges rendőri egység tartóztat le egy idős nőt, mert bírált egy baloldali hírességet a Facebookon. Ahol egy anya – egy ártalmatlan nő – egy csekély vétség miatt előzetes letartóztatásban van, és bilincsben, rabruhában kísérik el gyereke temetésére.

Ahol az illegális bevándorlók brutális bűncselekményeket követnek el az utcákon, mert a kormány nem akar – és nem mer – tiltakozni. Ahol a nagyvárosokon és a liberális eliten kívüli embereket másodrendű állampolgárokként kezelik, és ahol a pénz külföldre áramlik ahelyett, hogy egészségügyet, útépítést vagy a polgárok biztonságát szolgálná.

.@MarRomanowski: Mamy do czynienia z ewidentnym politycznym atakiem na pana ministra Ziobro i całe środowisko Suwerennej Polskihttps://t.co/lIaQHzMc9y

— Radio Maryja (@RadioMaryja) March 29, 2024

Borítókép: Marcin Romanowski (Fotó: AFP)